A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37088/2008/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 42. §, 43. §, 44. §, 44/A. § (1) bek., (1) bek., 70/D. § (1) bek., (1) bek., (2) bek., (2) bek., 70/E. §, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 1. §, 8. §, 70. §, 2006. évi CXXXII. törvény (Eftv.) 2. §, 4. §, 16. §, 361/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. §, 6. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

Kfv.IV.37.088/2008/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Varga István ügyvéd által képviselt Megyei Önkormányzat felperesnek az Egészségügyi Miniszter alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. november 8. napján kelt 22.K.31.568/2007/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 22.K.31.568/2007/10. számú ítéletét, és az alperes 2007. március 8-án kelt 5830-1/2007.-1000.MIN számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000 /harmincezer/ forint elsőfokú és 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2007. március 8. napján kelt 5830-1/2007-1000.MIN számú határozatával a Megyei Képviselő-testület Tüdőkórháza vonatkozásában 49 tüdőgyógyászati aktív és 150 krónikus /75 krónikus és 75 rehabilitációs/ ágyban határozta meg az intézményben a fekvőbeteg szakellátási kapacitások mennyiségét, megállapítva egyben - a melléklet szerint - az intézmény ellátási területét is.

Az alperes kitért a határozat indokolásában arra is, hogy az érintett intézmény összesített kapacitása egy ággyal kerül csökkentésre oly módon, hogy az aktív kapacitás csökkent; míg a krónikus rehabilitációs kapacitások nőttek.

A határozat indokolásában rögzítette, hogy a felosztási javaslat készítése során milyen szempontokra és körülményekre volt figyelemmel.

A felperes - mint intézményi fenntartó - keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte.

Sérelmezte, hogy a perbeli döntés a kórházra háruló feladatokból adódó semmiféle progresszivitást nem tükröz.

A lakosság számarányához kapcsolódó ágyszámok messze eltérnek az Európai Unióban érvényesülő 10.000 főre jutó 2-3 ágyszámtól, mert ez a szám a felperesi kórház esetében csupán egy.

Hivatkozott arra is, hogy a kórház speciális funkciója miatt ellátja tüdőgyógyászat tekintetében a megye más kórházaiban kezelni nem tudott betegeket is, e kötelezettségének további ágyak és finanszírozás nélkül nem tud eleget tenni.

Elfogadhatatlannak tartotta a felperes a döntést azért is, mert a beteg-beutalási rend megváltoztatásával a megye lakosainak 25 %-át megnövekedett utazási teherrel sújtja.

A felperesi álláspont szerint az alperes - döntése meghozatalakor - megsértette az Alkotmány, a helyi önkormányzatokról és a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit és tévesen értelmezte az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény /a továbbiakban: Tv./ előírásait is, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy az önkormányzatnak kötelezően ellátandó feladatot csak törvény állapíthat meg.

Kifejtette a felperes, hogy az alperes határozata ellentétes az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott határozataiban foglaltakkal. Aggályosnak tartotta azt is, hogy ügyintézőként szerepel a határozatot hozó miniszter, aki valótlanul hivatkozik arra, hogy a RET-nek megküldött felosztási javaslatot az OEP-pel együtt készítette.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította.

Ítéletének indokolásában a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény /a továbbiakban: Ötv./ 1. § /1/ és /5/ bekezdésére, 8. § /2/ és /3/ bekezdésére, 70. § /1/ bekezdés b/ pontjára, a Magyar Köztársaság Alkotmánya /1949. évi XX. törvény/ 42. §-ára, 43. § /2/ bekezdésére, 44. § /1/ bekezdésére, 44/A. § /1/ bekezdés a/ pontjára, 70/D. § /1/ és /2/ bekezdésében foglaltakra, valamint a Tv. 2. §-ában, 4. §-ában, 16. § /14/ bekezdésében, továbbá a Tv. végrehajtása tárgyában kiadott 361/2006. /XII. 28./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Vhr./ 2. § /1/ és /2/ bekezdésére, 6. §-ára hivatkozott.

Idézte az elsőfokú bíróság az 1/1993., a 77/1995., az 54/1996. és a 16/2003. AB határozatban foglaltakat is.

Mindezek összevetése alapján megállapította, hogy az alperes felülvizsgált határozata meghozatalakor nem sértette meg érdemben a felperes által hivatkozott jogszabályi előírásokat. Nem vonta el a megyei önkormányzat hatáskörét, melyet az Ötv. 2. § /1/ bekezdése, 8. § /2/ bekezdése, 70. § /1/ bekezdése és 42. §-a biztosít.

Hivatkozott az elsőfokú bíróság az Alkotmány 43. § /2/ bekezdésére, 44/A. § /1/ bekezdés a/ pontjára, 70/D. § /1/ és /2/ bekezdésére, 70/E. §-ára és kifejtette, hogy az Alkotmány ezen rendelkezéseiből következően a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.

Az alkotmányos jog biztosítása olyan alkotmányos állami feladatot jelent, amelynek alapján az állam - egyebek között - a lehető legmagasabb szintű egészségügyi intézményhálózat kiépítésére, és orvosi ellátás biztosítására köteles.

Az egészségügyi ellátó rendszernek garantálnia kell az Alkotmány 70/E. §-án alapuló társadalombiztosítási ellátási jogosultságot. Ez működtetésének alkotmányos követelménye, feltétele, mely azonban nem jelenti azt, hogy a területi ellátási kötelezettség ne kerülhetne meghatározásra.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint sem a keresetből, sem a per során tett felperesi nyilatkozatból nem derült ki, hogy milyen tartalmi értelmezést kellett volna fűznie az alperesnek az ellátási terület perbeli módon történt meghatározásához.

Nem bizonyította a felperes azon állítását sem, mely szerint a miniszter valótlanul hivatkozott arra, hogy a felosztási javaslatot az OEP-pel készítette. Nem került érdemi indokolásra azon kereseti hivatkozás sem, hogy a miniszter ügyintézőként is feltüntetésre került a határozaton.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy annak ismeretében, miszerint az Alkotmány 43. § /2/ bekezdése alapján a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg, az alperesi miniszter a Tv. 4. § /1/ bekezdésében foglaltak szerint az egészségbiztosítóval együtt felosztási javaslatot készített, majd - miután a RET a normatívák felosztásáról érvényes döntést nem hozott - a Tv. 4. § /6/ bekezdésének felhatalmazása alapján hozta meg perbeli határozatát.

Az elsőfokú bíróság a peres eljárás eredményeként aggálymentesen megállapította, hogy az alperes a határozat meghozatalakor nem vonta el a felperesi önkormányzatnak az Ötv-ben, illetve az Alkotmányban biztosított hatáskörét.

Döntését a Ket., illetve a Tv. előírásai alapján az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott határozataiban foglaltakra figyelemmel hozta meg. Rámutatott arra is, hogy a perbeli kórházban az ágyszámot meghatározta ugyan az alperes, de a döntéssel a Tüdőkórház közfinanszírozott össz-ágyszáma és struktúrája a megelőző időszakhoz képest nem változott.