BH+ 2014.4.162 A végrendelet keltének oly módon kell magából az okiratból kitűnnie, hogy a keltezés idejét a végrendelet kétséget kizáróan pontosan jelölje akként, hogy utóbb ne merüljön fel kétely a végrendelet tételének időpontja vonatkozásában. [1959. évi IV. tv. 629. § (1a) bek.].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az örökhagyó 2010. augusztus 1-jén írásbeli magánvégrendelet hátrahagyásával hunyt el. Törvényes örököse egyetlen gyermeke, az alperes. A felperes az unokahúga, akit vagyona 1/2 részének örökösévé nevezett meg a saját kezűleg írt és aláírt, K.-n 2006 február hónapban készített végrendeletével. A dátum pontos napjánál a február 23. megjelölés mögött még egy 3-as szám szerepel áthúzva. Az örökhagyó a végintézkedés időpontjában kórházi kezelés alatt állt, az okirat leírásakor, aláírásakor senki nem volt jelen.

A közjegyző a hagyaték 1/2 részét teljes hatállyal az alperesnek adta át törvényes öröklés jogcímén, míg a hagyaték további 1/2 részét ideiglenes hatállyal a felperesnek adta át végrendeleti öröklés jogcímén.

A Megyei Bíróság végzésével a közjegyző hagyatékátadó végzését megváltoztatva az örökhagyó ideiglenes hatállyal átadott 1/2 hagyatékát is az alperesnek adta át ideiglenes hatállyal törvényes lemenőági öröklés jogcímén. Indokolása szerint az alperes a végrendelet alaki hibájára hivatkozott, tekintettel arra, hogy az örökhagyó írásbeli magánvégrendelete keltezésének időpontja magából a végrendeletből minden kétséget kizáróan nem volt megállapítható.

A felperes keresetében kérte a végrendelet érvényességének megállapítását.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult; viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte a végrendelet érvénytelenségének megállapítását. Érvelése szerint a végrendelet keltének ideje minden kétséget kizáróan magából az okiratból nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a viszontkeresetnek helyt adva megállapította, hogy az örökhagyó K.-n 2006. február pontosan meg nem határozható napján kelt írásbeli magánvégrendelete alaki hiba folytán a peres felek vonatkozásában érvénytelen.

Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint a Ptk. 629. § (1) bekezdés a) pontja szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik, ha azt a végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja. A bíróság a lefolytatott tanúbizonyítási eljárás adatai alapján az adott esetben nem látta megállapíthatónak a végintézkedés keltezésének időpontját, tekintettel arra, hogy annak készítésénél senki nem volt jelen. Arra hivatkozott, hogy az elkészült végrendeletet a tanúként kihallgatott személyek - akik a végrendelkezés tételének időpontját 2006. február 23. napjában jelölték meg - csak utóbb látták. Rámutatott, hogy a végrendelet alaki hibája utólag nem orvosolható, keltezése pontos időpontjának magából az okiratból kell kitűnnie. Az egységes bírói gyakorlatra hivatkozással (BH 1992.530.) úgy foglalt állást, hogy az alaki hiba úgy lett volna kiküszöbölhető, ha a végrendeleten a javítás tényét az örökhagyó saját kezével aláírva feltünteti. A kiemeltek szerint az adott esetben nem állapítható meg, hogy a keltezés hibáját maga az örökhagyó javította, utólag pedig ez a hiányosság nem pótolható. Ezért úgy foglalt állást, hogy az írásbeli magánvégrendelet a peres felek vonatkozásában érvénytelen.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében annak helyes indokaira hivatkozással - helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

Szerinte az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetésre jutottak, tévesen állapították meg, hogy a végrendelet alaki okból érvénytelen. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a végrendelet keltének helye és ideje magából az okiratból pontosan kitűnik, a keltezés javítása a 2006. február 23-ai dátumot nem teszi kétségessé, más dátum ugyanis életszerűen nem képzelhető el. Kifejtette, hogy önmagában a végrendelet keltének téves volta nem vonja maga után annak érvénytelenségét, hanem a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját. Állította, hogy az eljárás során kihallgatott tanúk vallomása is megerősítette a végrendelet keltének idejét.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Az adott esetben a Kúriának a felülvizsgálati eljárás során abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítéletével jogszabálysértés nélkül jutott-e arra a következtetésre, hogy a perbeli végrendelet alakilag érvénytelen, mert a végrendelet keltének időpontja egyértelműen nem állapítható meg az okiratból [Ptk. 629. § (1) bekezdés].

Az örökhagyó holográf végrendeletet tett, azaz az írásbeli magánvégrendeletét saját kezűleg írta és aláírta.

Azt helyesen mondta ki a másodfokú bíróság, hogy az írásbeli magánvégrendelet tétele a Ptk.-ban foglalt szigorú alakszerűségekhez kötött: a végrendelet keltének oly módon kell magából az okiratból kitűnnie, hogy a keltezés idejét a végrendelet kétséget kizáróan pontosan jelölje akként, hogy utóbb ne merüljön fel kétely a végrendelet tételének időpontja vonatkozásában és a tekintetben sem, hogy a keltezés idejét esetlegesen más, az örökhagyón kívülálló személy utólagosan írta, pótolta, javította. Az adott esetben azonban nem a dátum hiányáról van szó. A hivatkozott eseti döntés (BH 1992.530.) ezért az abban foglalt eltérő tényállásra figyelemmel az adott ügy elbírálására nem lehet irányadó. A keltezés hiányossága nem orvosolható oly módon, hogy a hiányzó hónap és nap megjelölését a végrendeletre utóbb valaki - akár az örökhagyó - ráírja. Az aláírás időpontjában fennálló alaki hiba ugyanis ilyen esetben valóban csak úgy szüntethető meg, ha a kiegészítést az örökhagyó ismét aláírja. A perbeli végrendelet ezzel szemben tartalmazza a keltezés időpontját, csak javítva. Az eldöntendő kérdés az, hogy az utolsó 3-as szám áthúzása folytán felmerülhet-e valamely kétség a végrendelkezés időpontja tekintetében. A Kúria álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság nem juthatott arra a következtetésre, hogy a végrendelet dátumát érintő javítás okán az örökhagyó végintézkedése azért nem felel meg a szigorú alaki kellékeknek, mert magából az okiratból sem a javítás időpontja, sem az nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy azt valóban az örökhagyó tette.

Elfogadta a Kúria a felperes felülvizsgálati érvelését, miszerint a hónapnak sem 233. napja, sem 33. napja nincs, így a február 23. után lévő áthúzott 3-as számjegyből egyértelműen következtetni lehet arra, hogy a végrendelet 2006. február 23. napján kelt. Következésképpen kétséget kizáró módon megállapítható a végrendelkezés keltének időpontja, és ez magából az okiratból tűnik ki. Ennélfogva alaki kellék hiányában fel sem merült annak bizonyítással való pótlása, amelyre valóban nincs is lehetőség.