A Fővárosi Törvényszék Pf.631296/2015/6. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 3. §, 24. §, 26. §, 78. §, 215. §, 221. §, 239. §, 252. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 217. §, 231. §, 523. §, 529. §, 531. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 46. §, 48. §, 74. §, 80. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 213. §, 231. §, 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet (THM rendelet) 2. §] Bírók: Fekete Mariann, Király Róbertné dr. Johanovits Lívia, Tulipán Mariann

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

47.Pf.../2015/6.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a dr. Bárdos Gergely Ügyvédi Iroda (fél címe1.) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek

dr. Kiss István (fél címe2.) ügyvéd által képviselt

alperes neve. (alperes címe.) alperes ellen

végrehajtás megszüntetése iránt indított perében a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2014. november 20. napján kelt 2.P. .../2014/4. számú ítélete ellen az alperes 5. számú fellebbezése folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja;

mellőzi az alperes elsőfokú perköltségben, továbbá (végrehajtó neve) önálló bírósági végrehajtó részére járó végrehajtási eljárási költségben marasztalását, és

a felperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 1.247.000 (egymillió-kettőszáznegyvenhétezer) forint együttes első-, és másodfokú perköltséget;

kötelezi továbbá, hogy fizessen meg államnak -külön felhívásra- 684.000 (hatszáznyolcvannégyezer) forint le nem rótt kereseti-, és csatlakozó fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a .../2013. végrehajtói ügyszám alatt foganatosított végrehajtási eljárást megszüntette, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az ügyben eljáró (végrehajtó neve) önálló bíróági végrehajtó részére 182.909 forint végrehajtási eljárási költséget, valamint ugyanezen határidőn belül a felperes részére, a jogi képviselő ... számú letéti számlájára 20.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjat, továbbá az államnak -külön felhívásra- 657.500 forint peres eljárási illetéket. Rendelkezése szerint az alperes köteles viselni az eddig felmerült saját költségét.

Megállapította, hogy a felperes, valamint fél1, fél2, fél3 és az alperes jogelődje, a Bank. között 2006. december 12. napján .../2006. közjegyzői ügyszám alatt közokiratba foglaltan létrejött kölcsönszerződés deviza alapú kölcsön; mely szerződést a bank 2010. április 29. napján közjegyzői okiratba foglaltan felmondta, majd a követelést 2010. május 21. napján az alperesre engedményezte, akinek a kérelmére a közjegyző által 2013. május 28. napján 24.470,06 CHF és járulékai megfizetése iránt végrehajtást rendelt el és azt (végrehajtó neve) önálló bírósági végrehajtó foganatosítja.

Indokolásában kifejtette a deviza alapú kölcsön lényegét; utalt az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 231.§-ban írtakra, a szerződéskötést követően hozott 83/2010. (III.25.) Korm. rendelet 2.§ (1) bekezdés 2. pontjában adott fogalom-meghatározásra is, a kirovó és a lerovó pénznem lényegére, funkciójára, miszerint: a forint mint lerovó pénznem csak segédeleme a szerződésnek, annak összegét nem is szükségszerű a szerződésben rögzíteni. A szerződés elsődleges tárgya a deviza, ezért a deviza alapú kölcsön esetén elengedhetetlen a kölcsön összegének az adott értékmérő dologban, azaz devizában történő kifejezése. A perbeli esetben a szerződés szerint a kölcsön összege hat millió forint volt, amit a hitelező bank forint pénznemben folyósított az általa alkalmazott deviza vételi árfolyam alapulvételével; a követelést svájci frankban tartotta nyilván, és ugyancsak ebben a devizában került nyilvántartásra a kölcsön kamata, a kezelési költség és az egyéb költségek is.

Mindezek alapján azért szüntette meg a végrehajtást az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213.§ (1) bekezdés a) pontja alapján, mert a közokiratba foglalt fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés nem tartalmazza a szerződés tárgyát, a kölcsön devizaösszegét, ezért a kölcsönszerződés érvényesen nem jött létre.

Nem találta alaposnak a felperesnek a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontjára alapított hivatkozását a kölcsönszerződés semmissége körében, mert a szerződés III. pontja tartalmazta a törlesztés pénznemét, az átszámítás árfolyamát, a futamidőt, a törlesztő részletek számát és azok kezdő összegét (769,57 CHF). A szerződésben a lényeges elem a deviza érték, míg ennek forintban való kifejezése, átváltása nem; a törlesztő részlet ennek egy adott hányadát tartalmazza. Ezért nem osztotta a felperes által a törlesztő részletek lerovó pénznemben való pontos, évekre kivetített kifejezése kapcsán előadottakat.

A 2/2010. (V.28.) PK vélemény 4. a) pontja alapján hivatalból további semmisségi okot is észlelt, és megállapította, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) vagy b) pontjába ütköző volta miatt is semmis. A szerződés szerint a kölcsön folyósításának egyik feltétele volt ugyanis a lakossági folyószámla léte (I.2.c. pont). Azt azonban a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat külön nem részletezi, hogy ennek a feltételnek a felperes megfelel-e, vagy még majd külön kell folyószámlát nyitnia. Az ítélet okfejtése szerint ez fogyasztóvédelmi szempontból olyan hiány, ami a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontjába ütközik, mert e jogszabályhely alapján a szerződésben szerepelnie kell a tartósan nyújtott banki szolgáltatások ellenértékének. Ha viszont a felperes már rendelkezett folyószámlával, akkor a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja szerint azt kellett volna rögzíteni, hogy az ezzel kapcsolatos költség nem szerepel a THM-ben, mert annak megléte független a szerződéstől. A folyószámlával kapcsolatos általános szerződési elem nem került egyediesítésre, konkretizálására a szerződésben.

Az eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42.§ (1) bekezdés a) pontja alapján állapította meg, a pervesztes alperest a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség és a végrehajtási költség megfizetésére.

A felperesnek járó ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (6) bekezdése alapján, mérlegeléssel állapította meg.

A végrehajtási költség a behajtási jutalék nélkül számított, a 2014. november 11. napján kelt végrehajtói kimutatásban feltüntetett összeghez igazodik.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes első-, és másodfokú eljárásban felmerült perköltségében marasztalását kérte áfával; másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen nyilvánította jogszabálysértőként semmisnek a perrel érintett kölcsönszerződést, ezért téves a végrehajtás megszüntetése is.