BH 2020.11.323 I. A büntetés kiszabása büntetőjogi főkérdés, a büntetéskiszabás mérlegelés, melynek pártatlansága, a tárgyilagos, részrehajlás nélküli eljárás olyan követelmény, mely a bíróval szembeni közbizalom lényege.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson észszerű határidőn belül bírálja el.

A pártatlanság követelménye azt hivatott elősegíteni, hogy az ítélkező bíró az ügyben részt vevő felekkel szembeni elfogultságtól vagy előítéletektől mentesen bírálja el az ügyet és hozza meg döntését.

A pártatlanság elve érvényesülésének vagy érvényesíthetőségének hiánya az önkényes döntéshozatal veszélyét rejti magában.

Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez, vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét.

II. Az ítélet indokolásában a kritikainak szánt, de egyértelműen személyessé váló (a terhelti és az ügyet elbíráló katonai bíró fizetését összehasonlító, sérelmező) mondatok az eljárt tanácselnök elfogultságát alapozzák meg.

Az elfogult, azaz kizárt bíró eljárását orvosolni kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésével lehet, a kérdéses részek mellőzése nem orvosolja az abszolút eljárási szabálysértést.

Minderre tekintettel közömbös, hogy egyebekben a kiszabott büntetés a bírói gyakorlatnak megfelelt vagy sem, a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az érdemi felülbírálatot kizárja [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. b) pont, 663. § (1) bek. b) pont].

[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2019. április 23. napján kihirdetett ítéletével a terheltet 3 rendbeli hivatalos személyként elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. c) pont] és hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra, 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte, valamint 24 000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a járulékos kérdésekről.

[2] Az ítélőtábla katonai tanácsa a 2020. január 20. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést 200 000 forintra súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében, hivatkozva a Be. 648. § b) pontjára, a 649. § (2) bekezdés d) pontjára, a 608. § (1) bekezdés b) pontjára és a 14. § (1) bekezdés e) pontjára, mivel az elsőfokú ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. Indítványozta, hogy a Kúria rendelkezzen a terhelt fogvatartásáról akként - amennyiben a szabadságvesztést időközben foganatba veszik -, hogy a megismételt eljárásban szabadlábon védekezhessen.

[4] A védő szerint a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, a bírói elfogultságot egyrészt az elsőfokú ítélet 10. oldalának 4., 5., 6. a), b), c), d) pontjai alapozzák meg. Eszerint a bírói elfogultságot támasztja alá az, hogy az elsőfokú ítéletben a TEK elleni ellenszenvét alátámasztó szubjektív véleményét fejezi ki, a kiemelt értékkel bíró gépjárművek használatát a TEK és a terhelt viszonylatában ugyanis eltúlzottnak értékelte, a terhelt keresetét a saját fizetéséhez és kvalifikáltságához mérten találta magasnak, ezzel szemben a katonai bírói, ügyészi fizetést rendkívül alacsonynak értékelte.

[5] Másrészt a bírói elfogultságot támasztja alá az is, hogy védői indítvány ellenére mellőzték a korábbi II. rendű terhelt tárgyalási szakban történő tanúkénti kihallgatását a 3. tényállási pont tekintetében, amelynek oka az elsőfokú bíró TEK irányába fennálló negatív elfogultsága. Az elsőfokú bíróság nem törekedett a valósághű tényállás feltárására, így a bizonyítottság hiánya miatt a terhelt bűnösségének megállapítására tekintettel (3. tényállás) a bíróság többszörös halmazatot állapíthatott meg, amely a büntetés kiszabására kiható súlyosító körülmény.

[6] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértően járt el és a másodfokú ügyészi indítványnak megfelelően kirekesztette az ítéletből azon részeket, amelyek a büntetőügyre nem tartozó elfogult kijelentések. A másodfokú bíróság azonban tévedett, ugyanis az indokolás ezen részének mellőzése a bírói elfogultságot nem reparálja, a helyes eljárás az ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása lett volna.

Hivatkozott továbbá arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Be. 15. § (4) bekezdése alapján érvényesíti a kizárásra vonatkozó indítványát.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[8] Kifejtette, hogy az ítélőtábla katonai tanácsa helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által az indokolás körében az ítélet 10. oldalának 4., 5. és 6. pontban írtak az eljárás tárgyát képező ügyhöz nem tartoznak, kívül esnek az eljáró bíróság kompetenciáján és nem felelnek meg az ítélet indokolását meghatározó tartalmi követelményeknek sem, ezért helyesen rendelkezett e megállapítások kirekesztéséről.

[9] Az elsőfokú bíróság szóhasználata nem támasztja alá a bíróság terhelttel szembeni elfogultságát. A tényállásból, valamint a tényálláshoz fűzött indokolásból ugyanis megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok részletes és körültekintő mérlegelésének eredményeként nem fogadta el a terhelt bűnösségét tagadó vallomását és alapította ezzel szemben a tényállást az általa aggálytalannak minősített bizonyítékokra.

[10] A tanúkihallgatásra vonatkozó bizonyítási indítvány elutasítását az elsőfokú bíróság megindokolta, az ítélőtábla szerint a bíróság e körben tévedett. A másodfokú eljárásban orvosolt ezen szabálysértés azonban szintén nem alkalmas a tanács elnöke elfogultságának alátámasztására.

[11] A bizonyítékok mérlegelésének támadására pedig felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetőség.

[12] A Be. 15. § (4) bekezdése szerint pedig a védő által hivatkozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti a terhelt, illetve a védő, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és azt három napon belül bejelenti. Ilyen bejelentésre az alapügyben nem került sor.