ÍH 2025.69 ALPERESI PERBEÁLLÍTÁS FELTÉTELEI

Közigazgatási tevékenység - közúti jelzőtábla kihelyezése - jogszerűségének érdemi vizsgálatához nem elégséges feltétel a közútkezelő perbe állításának indítványozása, ahhoz társulnia kell a közútkezelővel szemben a keresetben előterjesztett konkrét kereseti kérelemnek és a közútkezelő tevékenységére vonatkozó jogsérelmi állításnak is. [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (3) bekezdés c) pont, 18. § (1) bekezdés, 25. § (2) bekezdés]

Az elsőfokú hatóság határozatával a felperest egyrészt az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó előírások megsértése miatt figyelmeztetésben részesítette, másrészt a közúti ellenőrzésre (tengelyterhelés mérésére) utasító jelzőtábla figyelmen kívül hagyása és egyéb jogszabálysértés (a vezetési és pihenőidőre vonatkozó adatok hiánya) elkövetése miatt közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Az I. rendű alperes - mint másodfokú hatóság - határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetet nyújtott be a végleges határozat ellen, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kiszabott pénzbírság mellőzését, illetve mérséklését, másodlagosan a határozat megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Keresetében a tengelyterhelés mérésére utasító közlekedési jelzőtábla figyelmen kívül hagyása miatt kiszabott pénzbírság tekintetében arra hivatkozott, hogy a mérőhelyre történő kihajtásra utasító jelzőtábla megtévesztő módon volt elhelyezve, mivel az azt jelezte, hogy a méréshez a menetiránnyal ellentétes irányban, azaz bal oldalon kell kihajtania, miközben ez az adott útszakasz forgalmi rendjét és kialakítását figyelembe véve veszélyeztette volna a közlekedési biztonságát.

Az elsőfokú bíróság az ügyben tartott első tárgyaláson arról tájékoztatta a felperest, hogy a közlekedési jelzőtábla általa állított nem megfelelő elhelyezése kapcsán szükséges a közútkezelő II. rendű alperesként történő perbe állítása, majd felhívta, hogy e kérdésben 15 napon belül nyilatkozzon. A felperes beadványában - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 37. § b) pontjára és 53. § b) pontjára hivatkozva - kérte a közútkezelő II. rendű alperesként történő "perbevonását". A kérelmét azzal indokolta, hogy a jelzőtábla nem megfelelő kihelyezése miatt a közútkezelő felelőssége is fennállhat, egyben - utalva a Pp. 54. § (2) bekezdés c) pontjára - jelezte, hogy amennyiben a bíróság szükségesnek tartja, a "személyváltozással" összefüggő keresetet is elő fog terjeszteni. Hivatkozott arra is, hogy a perfelvételt lezáró végzés meghozatalára még nem került sor, így a perbevonás engedélyezése iránti kérelmét a Pp. 53. § b) pontja szerinti határidőn belül terjesztette elő.

Az elsőfokú bíróság a közútkezelőt II. rendű alperesként perbe állította. A II. rendű alperes a végzés ellen fellebbezést nyújtott be, amelynek nyomán az elsőfokú bíróság végzésével a perbe állító végzését visszavonta. Ezt követően az elsőfokú bíróság végzésével a közútkezelőt II. rendű alaperesként ismételten perbe állította. A perbeállítás jogalapjaként a Kp. 25. § (2) bekezdésére, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 34. § (1)-(2) bekezdéseire, valamint az országos közutak kezelésének szabályozásáról szóló 6/1998. (III. 11.) KHVM rendelet 1/A. § (1) bekezdésére hivatkozott. Indokolása szerint, mivel a perbeli tábla kihelyezésével érintett út tekintetében a II. rendű alperes látja el a közútkezelői feladatokat és a perben vitás a jelzőtábla kihelyezésének szabályszerűsége, ezért a II. rendű alperesnek - mint közútkezelőnek - szükségszerűen perben kell állnia. Döntése alátámasztására hivatkozott a Kúria Kfv.II.37.393/2020/5. számú végzésére, amely szerint a közlekedési tábla a Kp. 4. § (3) bekezdés c) pontja szerinti általános hatályú rendelkezés, így az - mint közigazgatási cselekmény - közigazgatási perben megtámadható.

A II. rendű alperes a fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Fellebbezésének indokaként mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a felperes az eredeti keresetében kizárólag az I. rendű alperes által hozott közigazgatási határozat jogszerűségét vitatta; a jelzőtábla nem megfelelő elhelyezésére alapított kereseti kérelmet - amely az előbbihez képest új kereseti indoknak és ily módon a kereset kiterjesztésének minősül - csak a Kp. 43. § (1) bekezdésének második mondatában meghatározott, a keresetindításra nyitva álló 30 napos határidőn túl terjesztett elő, amely így elkésett.

A Kp. 1. § (1) bekezdésében, 4. § (3) bekezdés a)-d) pontjaiban, 5. §-ában és 14. § (1) bekezdésében foglaltakra, valamint a vonatkozó bírói joggyakorlatra hivatkozva állította, hogy a jelzőtábla kihelyezése - mint közlekedésszervezési tevékenység - jogszerűségének kérdése nem képezheti közigazgatási jogvita tárgyát, ezért annak elbírálására a közigazgatási bíróságnak nincs hatásköre. Álláspontja alátámasztására egyrészt azt adta elő, hogy a vele szemben előterjesztett kereset nem tartalmaz közigazgatási tevékenységgel okozott konkrét jogsérelmet, mivel a "nem megfelelően elhelyezett tábla" és "megtévesztő tábla" általános kijelentésekből még következtetni sem lehet arra, hogy a jogsértő tevékenysége miben áll, és az milyen, a felperes jogait vagy jogos érdekeit sértő közigazgatási tevékenységgel okozott konkrét jogsérelemmel jár. Másrészt arra is hivatkozott, hogy közútkezelői minőségében nem gyakorol közhatalmat, és így e tevékenysége nem minősül a Kp. szerinti közigazgatási cselekménynek. Ennek alátámasztására idézte a Kúria vonatkozó ítélkezési gyakorlatát (BDT 2024.4808., BH 2017.88.), valamint a Kp. kommentárját, amelyekből - álláspontja szerint - egyértelműen következik, hogy a közútkezelő a forgalomszabályozás és a jelzőtáblák kihelyezése során nem közhatalmi jogkörben jár el, nem áll alá-fölérendeltségi viszonyban a magánjogi jogalanyokkal, így tevékenységéből hiányoznak a közigazgatási jogviszony alapvető minősítő ismérvei. Következésképpen, ha a felperes az általa sérelmesnek tartott közigazgatási bírsággal kapcsolatban a közútkezelő felelősségét állítja, akkor a közútkezelővel szemben a polgári jogi szabályok szerint érvényesítheti igényét, amely álláspontot a bírói gyakorlat is alátámaszt. Hivatkozott továbbá arra, hogy a jelzőtábla kihelyezése nem minősül a Kp. 4. § (3) bekezdés c) pontja szerinti általános hatályú rendelkezésnek, mert e közigazgatási cselekmény egyik fogalmi eleme, hogy az nem tartozhat a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) hatálya alá, a közúti jelzőtábla elhelyezésének helyét és módját azonban számos, a Jat. hatálya alá tartozó jogszabály határozza meg. Kifejtette, hogy a Kúria Kfv.II.37.393/2020/5. számú ítéletének nincs precedensértéke, mivel annak tényállása eltér a jelen ügy tényállásától. Az elsőfokú bíróság által referenciaként hivatkozott kúriai ügyben ugyanis a felperes nem vitatta a közútkezelő által elhelyezett jelzőtábla jogszerűségét, azzal kapcsolatban nem terjesztett elő kereseti kérelmet, és így a bíróság nem is állított perbe közútkezelői jogállású alperest.