BH 2013.2.51 A közigazgatási hatóságot eljárási kötelezettség terheli. Ha a hatóság nem dönt valamennyi kérelemről, annak hiányát az ügyfél fellebbezésében, a másodfokú döntés esetén keresetében sérelmezheti. Ez esetben is be kell tartani a perindítási határidőt, a felperesnek a közigazgatási perben számolnia kell a kereset-változtatás korlátaival. A perben a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van [1952. évi III. tv. 215. §, 206. §, 335/A. §, 2004. évi CXL. tv. 20. §, 34. §, 50. §].

A felperes keresetet nyújtott be, melynek az elsőfokú bíróság helyt adott és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes határozata jogszabálysértő. Álláspontja szerint az eljáró hatóság a tényállást nem tisztázta körültekintően, nem hívta fel nyilatkozattételre a felperest abban a körben, hogy a folyamatosan változtatott kérelmeiből melyiket tartja fenn, esetleg melyikből mely kérelmi elemet tartja fenn és melyiket nem. Ehelyett a hatóság úgy tekintette, hogy a végleges kérelem az utolsóként előterjesztett kérelem és annak teljesíthetőségét vizsgálta. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy amennyiben a hatóság nem tartotta indokoltnak a felperesi nyilatkozat beszerzését, úgy mindhárom kérelemre vonatkozóan le kellett volna folytatnia a bizonyítást.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte e jogsértő ítélet hatályon kívül helyezését.

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A Pp. 335/A. § (1) kimondja a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezéseire csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.

A felperes sem a perindításra nyitva álló határidőben (keresetében), sem az első tárgyaláson nem terjesztette ki keresetét oly módon, hogy kifogásolta volna miszerint a hatóság nem döntött minden kérelméről ezért határozata hiányos. A felperes csak homályos feltételezéseket fogalmaz meg arról, hogy a közigazgatási eljárásban mit is akart, egyidejűleg fenntartotta-e valamennyi kérelmét, vagy nem. Mindenesetre a hatóságot hibáztatja, hogy nem tárta fel azt, amiben úgy tűnik még a másodfokú határozat kézhezvétele után sem volt biztos: mi is volt a végleges kérelme valós tartalma.

Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperesi kérelem tartalmát illetően ellentmondásosak voltak a féli állítások. A meghallgatott tanú vallomása és a felperes azon tárgyalási nyilatkozatát értékelve, miszerint újabb kérelmet fogalmazott meg 2010. május 6-án, levonta a Kúria azt a következtetést, hogy a hatóság a kérelem egészéről döntött, elbírálatlan kérelemrész nem maradt, így helyesen járt el.

A Kúria álláspontja az a fentiekre tekintettel, hogy a hatóság akkor, amikor a folyamatosan módosított felperesi kérelmek ismeretében az utolsót tekintette véglegesnek teljesen logikusan és életszerűen járt el. Nem vitásan még körültekintőbb lehetett volna, ha a láthatóan bizonytalan ügyfél nyilatkozatait fenntartással fogadja, visszakérdez és mindent rögzít. Ez azonban a fentiek tükrében nem olyan mulasztás, amely a határozatok jogszerűségét befolyásolná.

A felperes tehát csak akkor kifogásolhatta volna alappal a tényállás tisztázás elmaradását, ha a kezdetektől sérelmezi egyes kérelmei vonatkozásában a hatósági döntés elmaradását. A felperes azonban, miként erre a Kúria a fentiekben rámutatott, azt vitatta, amiről a hatóság döntött és nem a döntés elmaradását sérelmezte. Így az elsőfokú bíróság egy olyan alig körvonalazható kereseti kérelemről rendelkezett, amelyet annak elkésettsége miatt már figyelembe se vehetett volna, így megsértette ezzel a Pp. 215. §-t, illetve a 335/A. § (1) bekezdését.

A Kúria a teljesség kedvéért leszögezi, hogy a tények ismeretében értelmezhetetlen az elsőfokú bíróságnak az a felvetése, miszerint ha a hatóság nem szerzett be nyilatkozatot a felperestől a kérelme valós tartalmát illetően, akkor mindhárom kérelem vonatkozásában le kellett volna folytatni a bizonyítást.

Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában.

(Kúria, Kfv. II. 37.606/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. április 13. napján kelt 14.K.22.290/2010/15. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán alulírott napon tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.22.290/2010/15. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40 000 (negyvenezer) forint elsőfokú és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 20 000 (húszezer) forint kereseti és 36 000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes személyszállítási tevékenységre kért közterület használati engedélyt Ózd Város Önkormányzatától, mint elsőfokú hatóságtól.

Kérelmét az elsőfokú eljárás alatt többször módosította, 2010. május 6-án végül 3 db taxira kért engedélyt, illetve ezen gépkocsik részére taxiállomás létesítését is kérelmezte. Utóbbi kérelmében három helyszínt, a város három olyan pontját jelölte meg, ahol addig taxiállomás nem volt. Az elsőfokú hatóság a felperes kérelmeit határozatával elutasította, mivel a felperes egyfelől érvényes taxi engedéllyel nem rendelkezett, másfelől az önkormányzat a meglevő négy taxi állomáson kívül újabbakat létesíteni nem kívánt. Ez utóbbi döntését azzal is alátámasztotta, hogy a felperes által megjelölt egyik hely nem a város tulajdonában áll, a másik kettő pedig műemléki környezetben lenne, ahol taxi állomás létesítése nem indokolt.

Az elsőfokú határozatot a Polgármester megbízásából a városi főmérnök írta alá. A felperes fellebbezése nyomán eljárt Ózd Város Önkormányzatának Képviselő-testülete, mint másodfokú hatóság 121/KH/2010.(VI.24.) számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta, nyomatékosan hivatkozva a 16/1994. (VII. 1.) számú önkormányzati rendeletre (a továbbiakban: Önk.r.).