ÍH 2021.108 BÜNTETETT ELŐÉLETHEZ FŰZŐDŐ HÁTRÁNYOS JOGKÖVETKEZMÉNYEK ALKALMAZHATÓSÁGA

I. A törvényben meghatározott kivételtől eltekintve nem állapítható meg hátrányos jogkövetkezmény olyan elítélésre alapítottan, amelyet a bűnügyi nyilvántartás nem tartalmaz, és ilyen elítélésre a bizonyítékok értékelése körében sem lehet hivatkozni [Btk. 97. § (2) bekezdése, Be. 389. §, BH 2019.154].

II. A védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetés, mint minősítő körülmény akkor állapítható meg, ha a sértett védekezésre képtelensége az elkövetőtől függetlenül állott elő, vagy azt az elkövető az ölési szándék kialakulását megelőzően - az ölési cselekménytől függetlenül - idézte elő [Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pont, 3/2013. BJE II/10. pont].

A törvényszék ítéletében B. T. vádlottat a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés d) és h) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt mint erőszakos többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta, egyben akként is rendelkezett, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentésért, míg védője a tényállás téves megállapítása miatt, a bűncselekmény eltérő, a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (8) bekezdés II. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntetteként történő minősítése és a büntetés enyhítése végett fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül; oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan - a Be. 590. § (7) bekezdésében írtak szerint, hivatalból - döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is.

A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. § (2) bekezdésének a) és c) pontjaira tekintettel részben megalapozatlannak találta, ezért azt - figyelemmel a Be. 593. § (1) bekezdésének a) pontjára is - az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján helyesbítette:

A korábban már életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt vádlott korábbi büntetéseit érintően az erkölcsi bizonyítvány alapján mellőzte a N. Városi Bíróság ítéletével kapcsolatos ténymegállapításokat.

Az ekként helyesbített tényállás immár mentes a Be. 592. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az tehát teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírásoknak megfelelően olyan körültekintéssel folytatta le, hogy az ügy ténybeli és jogi értékelést igénylő részleteiben is megnyugtatóan állást lehetett foglalni. A bizonyítékokat értékelő tevékenységéről ítéletének indokolásában azok részletes áttekintésével, mikénti mérlegelésük elveinek ismertetésével számot adott, így indokolási kötelezettségét is megfelelően teljesítette. Az e körben kifejtett érveivel a másodfokú bíróság túlnyomórészt egyetértett, ezért - figyelemmel a bejelentett jogorvoslati kérelmek tartalmára is - mindössze a következőket tartotta szükségesnek kiemelni.

Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott korábbi elítélései kapcsán tévesen rögzítette tényállásában a N. Városi Bíróság ítéletével kapcsolatos adatokat, melyek a nyomozás során első alkalommal beszerzett erkölcsi bizonyítványban már nem, csupán a megyei bíróság csatolt ítéletének kiadmányában szerepelnek. Az elsőfokú ítélet Be. 561. § (3) bekezdés b) pontja szerinti részében történő szerepeltetésük ezért sem a Btk. rendelkezéseinek, sem pedig a bírói gyakorlat által támasztott követelményeknek nem felel meg.

A Btk. 97. § (2) bekezdése értelmében a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. A visszaesés és az ahhoz fűződő, e törvényben meghatározott hátrányos jogkövetkezmények a Be. 389. §-a szerint, az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján akkor is megállapítandók, ha utóbb ezek az adatok törlésre kerültek.

Az idézett, kötelező törvényi rendelkezés értelmezésével kapcsolatban a joggyakorlat is kialakította a követendő eljárást. Eszerint a Be. 389. § a) pontja értelmében a nyomozás során be kell szerezni a gyanúsított bűnügyi előéletére vonatkozó adatokat. Ennek az adatközlésnek az időpontja lesz döntő jelentőségű. Ha ennek az időpontjában a nyilvántartásból még nem törölték az adatokat, a visszaesői minőség megállapításának az elítéléskor nem lesz akadálya a későbbi törlés sem. Ha azonban az adatok törlésére az újabb bűncselekmény elkövetése után, de az adatkérés előtt, vagy az adatkérés és a közlés között került sor, azok már nem vehetők figyelembe, tehát az elkövetőt akkor sem lehet visszaesőként elítélni, ha az elkövetéskor még annak minősült. Az olyan adatot tehát, amelyet a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmaz - a fenti kivétellel - nem létezőnek kell tekinteni.

Ezzel egyezően foglalt állást a Kúria, a BH 2019.154. számú eseti döntésben, mely szerint nem állapítható meg hátrányos jogkövetkezmény - ugyancsak a fentebb ismertetett kivételtől eltekintve - olyan elítélésre alapítottan, amelyet a bűnügyi nyilvántartás nem tartalmaz, és ilyen elítélésre a bizonyítékok értékelése körében sem lehet hivatkozni.

Miután a nyomozati iratokban az elkövetéshez legközelebbi időpontban beszerzett erkölcsi bizonyítványban a N. Városi Bíróság ítéletével kapcsolatos adatok már nem szerepelnek: a másodfokú bíróság a Btk. 97. § (2) bekezdése alapján mellőzte azokat az ítéletből.

Az így helyesbített tényállás a Be. 593. § (3) bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A vádlott felmentést célzó jogorvoslati kérelme ezért nem volt megalapozott.

A bűncselekmény minősítése azonban csak részben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak.

A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban azt tartotta szükségesnek kiemelni, hogy a sértett halálát a vádlott kitartó, három helyszínen megvalósuló, egyre fokozódó intenzitású és súlyosságú bántalmazása előzte meg.