BH 2017.7.232 I. A felülvizsgálati kérelem kiegészítésére nincs jogszabályi lehetőség.

II. A felülvizsgálati eljárás tárgya: a jogerős ítélet, amely csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt.

III. A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek kötelező tartalmi elemként meg kell jelölnie a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértést és a megsértett jogszabályhelyeket, valamint ki kell fejtenie, hogy a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [1952. évi III. tv. (Pp.) 270. § (2) bek. 272. § (2) bek., 273. § (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes egyesület perbeli pályázata az Új Magyarország Fejlesztési Terv Nyugat-dunántúli Operatív Program keretében 262 350 000 forint elszámolható összköltség mellett 222 399 375 forint összegű támogatásban részesült.

[2] Az alperes mint megrendelő és a felperes mint vállalkozó 2011. június 14-én bruttó 149 500 000 forint átalánydíjas építési szerződést (a továbbiakban: I. számú szerződés) kötöttek a több épületből álló népmesepark létrehozására. A szerződés tárgyát és műszaki tartalmát annak 1. pontja határozta meg, a 4. pont szerint a szerződés elválaszthatatlan része volt az ajánlattételi felhívás és dokumentáció, valamint a felperes ajánlata, árazott tételes árlistája és a műszaki ütemterv. A szerződés kizárta a pót- és a többletmunka elszámolásának lehetőségét, valamint az egyösszegű ár módosítását. A szerződés teljesítési határidejét a felek többször módosították, utoljára 2012. március 31. napjában jelölték meg.

[3] A felek egy későbbi időpontban - de ugyancsak 2011. június 14. napjára dátumozva - egy másik vállalkozási szerződést (a továbbiakban: II. számú szerződés) kötöttek, amelynek 1. pontjában szintén meghatározták annak tárgyát és műszaki tartalmát. Rögzítették, hogy az egyösszegű vállalkozói díj bruttó 43 990 000 forint. A szerződés 4. pontja szerint annak elválaszthatatlan részét képezte a felperes ajánlata és árazott tételes árlistája. A teljesítési határidőt 2011. október 30. napjában jelölték meg.

[4] A felperes a II. számú szerződés alapján készített munkákat 2011. október 30-án készre jelentette, és kérte a műszaki átadás-átvételi eljárás időpontjának kitűzését. A műszaki szemlézés 2011. december 7-én történt meg, erről jegyzőkönyv nem készült.

[5] Az alperes a felperes által a II. számú szerződés alapján kiállított számla befogadását megtagadta, majd a 2012. február 4-én és 6-án kelt leveleiben mindkét szerződéses jogviszonyt azonnali hatállyal felmondta.

[6] A felperes 2011 decemberétől a munkavégzést beszüntette, 2012 februárjában a munkaterületről levonult.

[7] A felek a 2012. február 15-én tartott egyeztetésük alkalmával a köztük lévő szerződéses jogviszonyt megszűntnek tekintették és megállapodtak a felperesnek járó vállalkozói díj szakértők közreműködésével történő meghatározásában, a beruházás készültségi fokának figyelembevételével.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes keresetében a II. számú szerződés alapján 43 990 000 forint vállalkozói díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal, hogy amennyiben a bíróság a két szerződésben vállalt kötelezettséget oszthatatlan szolgáltatásnak minősíti és ebből kiindulva végzi el az elszámolást, úgy kérelmét részkövetelésként tartotta fenn.

[9] Álláspontja szerint a I. számú és II. számú szerződések a beruházás teljes műszaki tartalmát együttesen tartalmazták.

[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a II. számú szerződés nem jött létre a felek között, másodlagos érvelése szerint ez a szerződés a jóerkölcsbe ütközött, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése értelmében semmis, harmadlagosan a Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy e szerződés megkötésére a felperes jogellenes fenyegetéssel vette rá, míg negyedlegesen a Ptk. 308/C. § alapján szavatossági kifogást érvényesített minőségi hibára utalással. Álláspontja az volt, hogy a II. számú szerződésben megnevezett "telekhatáron kívüli" munkán csak a közművek rákötése értendő, ami azonban nem valósult meg és egyébként is a szolgáltató feladata. A felperes tehát külső, ingatlanon kívüli közműépítést nem végzett, az ingatlanon belüli közműépítés pedig a I. számú szerződés tárgya volt.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest. A II. számú szerződés létre nem jöttével, a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisségével és a jogellenes fenyegetéssel kapcsolatos alperesi hivatkozásokat alaptalannak ítélte.

[12] Érdemben abból indult ki, hogy a felek a teljes beruházás műszaki tartalma megvalósítására a Ptk. 402. § (1) bekezdése szerinti kettő szerződést kötöttek, amelyek tárgya részben átfedést mutatott. Az egyes munkarészek átadás-átvételében a felek nem állapodtak meg, ezért a beruházás egésze oszthatatlan szolgáltatásnak minősül. Ezért a két szerződést egységes egészként kezelve szakértői bizonyítást folytatott le a vállalkozói díj összegére, és azt vizsgálta, hogy a két szerződésben kikötött műszaki tartalomhoz képest a ténylegesen megvalósított munkák arányában a felperest milyen mértékű vállalkozói díj illeti meg.

[13] Az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértő szakvéleményét aggálytalannak fogadta el és annak alapján megállapította, hogy a felperest 87 893 865 forint vállalkozói díj illeti meg, amelyből 203 626 forint az alperes alapos minőségi kifogására tekintettel levonandó. Miután az elsőfokú bíróság a felperes keresetfelemelését - mint a Pp. 146/A. § alapján meg nem engedett keresetváltoztatást - elutasította, a felperes részkövetelésként érvényesített keresetét alaposnak ítélte.

[14] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben egyrészt sérelmezte a szakértő által a "külső közművek" fogalmával kapcsolatban kifejtetteket, fenntartva álláspontját azzal összefüggésben, hogy a II. számú szerződés műszaki tartalma része volt az építési engedélyezési tervdokumentációnak, ezáltal a I. számú szerződésnek, így valójában a II. számú szerződés műszaki tartalma "kiüresedett". Másrészt részletesen kifejtette véleményét a szerződéses szolgáltatás oszthatatlanságával összefüggésben vitatva az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontját. Utalt továbbá arra is, hogy a I. számú szerződés alapján már kifizetésre került egy bruttó 22 425 000 forint összegű előlegszámla, ami szintén levonandó a szakértő által megállapított vállalkozói díj összegéből.

[15] A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[16] Határozata indokolásában a tényállást kiegészítette azzal, hogy a kirendelt szakértő a kirendelésben foglaltak szerint egységesen kezelendő két szerződés tartalmát miként határolta el egymástól. Levezette, hogy a II. számú szerződés alapján összesen 32 419 035 forint vállalkozói díj volna elszámolható, amely azonban csökkentendő, mert a főösszesítő mindhárom tétele átfedést mutat az I. számú szerződéssel. Rámutatott, hogy a II. számú szerződés csak - az építési terminológia szerinti - telken kívül eső külső közművekre, azaz a konkrét elhelyezkedéstől függetlenül a vízvezeték esetén a vízóra aknától a közös használatú vezetékig, a szennyvíz esetén a telken belüli utolsó aknától a közös használatú csatorna szakaszig terjedő részre vonatkozik, míg az ún. telken belüli külső közművek kiépítését a felperes az I. számú szerződés keretében vállalta. A szakvélemény alapján arányosítva az egyes tételeket, a másodfokú bíróság kimutatta, hogy a II. számú szerződés alapján összesen 10 345 827 forint számolható el.