BH 2022.6.148 Az intellektuális közokirat-hamisítás törvényi tényállásában írt közreműködés mint elkövetési magatartás minden olyan értelmi-fizikai cselekvőség, amely alkalmas arra, hogy annak következményeként a közokirat kiállítására illetékes személy a közokiratban a törvényi tényállásban meghatározott joghatással bíró valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot rögzítsen. E közreműködés tulajdonképpen speciális közvetett tettesség, mivel a közokiratot létrehozó [abban bejegyzést eszközlő] ügyintéző tévedésben van az elkövető szándékát illetően. Nem kizárt azonban, hogy egy cselekménynek eltérő elkövetési magatartással több közvetett tettese is legyen [Btk. 342. § (1) bek. c) pont, 13. § (2) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság., Fővárosi Törvényszék Bf.12212/2019/27., Kúria Bfv.693/2021/6. (*BH 2022.6.148*)

***********

A kerületi bíróság a 2019. szeptember 18. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] mint közvetett tettest, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) mint bűnsegédet. Ezért mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 10 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a kerületi bíróság határozatával kiszabott 1 év 10 hónap börtönbüntetés, valamint a B.-i Városi Bíróság határozatával kiszabott 10 hónap fogházbüntetés végrehajtását. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költség viseléséről.

[1] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. június 25. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet kizárólag a bűnügyi költség vonatkozásában változtatta meg.

[2] Az irányadó tényállás I. pontja szerint az I. r. terhelt 2015. év július hónapban megvásárolt egy Suzuki Swift típusú személygépjárművet, majd elhatározta, hogy a gépkocsi megvásárlásával kapcsolatos költségek csökkentése érdekében - más személy segítségével - eljár azért, hogy a közhiteles járműnyilvántartásba helyette tulajdonosként egy gazdasági társaság kerüljön bejegyzésre. Az I. r. terhelt ennek érdekében a személygépkocsi megvásárlását követően, néhány nap elteltével felkereste a II. r. terheltet, aki az I. r. terhelt szándékának megismerését követően felajánlotta, hogy az I. r. terhelt által vásárolt és használt Suzuki Swift típusú gépkocsit 20 000 forintért a befolyása alatt álló P. Kft. nevére íratja. Az I. r. terhelt a felajánlást elfogadta, és a II r. terheltet megbízta a személygépkocsi tulajdonjog-változásával kapcsolatos teljes körű ügyintézésre. Az I. r. terhelt ekkor a személygépkocsi forgalmi engedélyét átadta a II. r. terheltnek, azonban adásvételi szerződést nem bocsátott a II. r. terhelt rendelkezésére. Ezt követően a II. r. terhelt közbenjárására, a nyomozás során ismeretlenül maradt személy egy 2015. augusztus 3. napi keltezésű tulajdonjog-átruházási szerződést készített, amely szerint a Suzuki Swift személygépkocsi tulajdonjogát a B. Kft. átruházza a P. Kft.-re. A tulajdonjog-átruházási szerződés azonban hamis volt, mivel a B. Kft. képviselőjeként megjelölt R. L. névaláírás nem a névtulajdonostól származott. A tulajdonjog-átruházási szerződés továbbá valótlan tartalmú is volt, mivel a személygépkocsi tulajdonjogát - a vádlottak által tudottan - valójában az I. r. terhelt szerezte meg, nem pedig az adásvételi szerződésben vevőként szereplő P. Kft. A P. Kft.-nek az adásvételi szerződésben feltüntetett személygépkocsi tulajdonjogának megszerzése vagy a gépkocsi értékesítése nem állt szándékában.

[3] A fentieket követően - a személygépkocsi tényleges tulajdonosáról, valamint az adásvételi szerződés hamis voltáról tudomással nem bíró - J. K. L. meghatalmazott képviselőként eljárva a B. Kft. és a P. Kft. között létrejött, 2015. augusztus 3. napján kelt hamis és valótlan tartalmú adásvételi szerződést egy b.-i okmányirodában a gépjármű tulajdonjogának bejegyzése érdekében benyújtotta, amelynek alapján a P. Kft. tulajdonjogát 2015. augusztus 4. napján a közhiteles járműnyilvántartásba bejegyezték.

[4] A tényállás II. pontja szerint az I. r. terhelt a Suzuki Swift személygépjárművet néhány hónapig használta, majd azt 2015. október 6. napján Sz.-en, a II. r. terhelttől kapott és az eladó, P. Kft. adataival részben előre kitöltött tulajdonjog-átruházási szerződés felhasználásával értékesítette K. N. részére. A II. r. terhelt által biztosított, majd az I. r. terhelt által felhasznált tulajdonjog-átruházási szerződés azonban - a terheltek által tudottan - valótlan tartalmú volt, mivel a személygépjármű tényleges tulajdonosa az I. r. terhelt, nem pedig az okiraton eladóként feltüntetett P. Kft. volt. Az adásvételi szerződés valótlan tartalmáról a személygépjármű vevője, K. N. tudomással nem bírt.

[5] Ugyanebben az ügyben a kerületi bíróság a 2019. május 30. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] mint felbujtót, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) és pénzbüntetésre ítélte.

[6] A jogerős vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.] 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában alapján, a terhelt javára, a jogerős ítélet megváltoztatása, az I. tényállási pontban foglalt cselekménye tekintetében közokirat-hamisítás bűntette helyett a Btk. 345. §-ába ütköző, felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítés érdekében, míg a II. tényállási pontban foglalt cselekmény tekintetében bűncselekmény hiányában történő felmentése végett. Egyben a bűnösségi kör szűkülésére figyelemmel indítványozta enyhébb büntetés, közérdekű munka kiszabását a terhelttel szemben.

[7] A felülvizsgálati indítvány lényege szerint az intellektuális közokirat-hamisítás esetében a bűncselekmény tettese az a személy, aki a hamis adásvételi szerződést benyújtja az okmányirodához. Abban az esetben, ha a benyújtó a fenti tényállás szerint nem tudott a szerződés hamis voltáról, akkor az a személy lesz közvetett tettese a cselekménynek, aki az okmányirodában eljáró J. K. L.-nek átadta benyújtás végett a hamis adásvételi szerződést. Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem tartalmaz tényt arra nézve, hogy II. r. terhelt volt az a személy, aki átadta a hamis adásvételi szerződést J. K. L. részére azért, hogy azt nyújtsa be az okmányirodához. Az elsőfokú bíróság által megállapított hiányos I. tényállási pont alapján a II. r. terhelt büntetendő cselekvősége kimerült abban, hogy az ismeretlen személyt felkérte a hamis adásvételi szerződés elkészítésére. Erre figyelemmel az alapügyben megállapított történeti tényállás alapján a magatartása legfeljebb a Btk. 345. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének megállapítására lehet alkalmas, amelyet felbujtóként követett el.