Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

Iratminták a Pp. szövegéből

Kisfilmünkben bemutatjuk, hogyan nyithat meg iratmintákat a Pp. szövegéből. ...Tovább...

EH 2008.1767 A szerződés hatályossá nyilvánítása nem eredményezhet olyan helyzetet, mint amilyen a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén keletkezne. A hatályossá nyilvánítás alkalmazásával a bíróság nem kényszerítheti ki az érvénytelen szerződés teljesítését [Ptk. 237. §, 238. §].

A felperesek az 1994. július 11. napján létrejött szerződéssel eladták a II. r. alperesnek, mint állagvevőnek és a III. r. alperesnek, mint haszonélvezet vevőnek a perbeli ingatlan 1/4 illetőségét, mely a felépítményben a természetben teljesen leválasztott 36 m2 területű borozónak és a 40 m2 alapterületű udvarrésznek felelt meg.

Az egymástól különváltan élő felperesek egy ingatlanközvetítő kft.-n keresztül ismerkedtek meg a IV. r. alperessel, akivel abban állapodtak meg, hogy a perbeli ingatlanban lévő 3/4 tulajdoni illetőségüket 250 000 forint fejében fedezetül adják a IV. r. alperes által az I. r. alperestől felveendő kölcsön visszafizetésének biztosításához.

A megállapodásnak megfelelően a felperesek 1995. december 5-én közjegyzői okiratba foglalt adásvételi szerződést kötöttek az I. r. alperessel. A szerződés szerint az I. r. alperes 3 000 000 forint vételárért megvette a felperesek 3/8-3/8 tulajdoni illetőségét, aki a szerződés aláírásakor 2 000 000 forintot átadott, további 1 000 000 forint megfizetésére pedig 1996. március 6. napjáig vállalt kötelezettséget. A szerződés szerint az I. r. alperes a vételár teljes kiegyenlítését követően jogosult az ingatlan birtokába lépni.

A felperesek állítása szerint az adásvételi szerződés színlelt volt, mely az I. és IV. r. alperesek között létrejött kölcsönszerződést leplezte. Az I. r. alperes a IV. r. alperesnek 1 500 000 forint kölcsönt nyújtott, melyből a felperesek 250 000 forintot kaptak.

A szerződéskötéssel egyidejűleg a IV. r. alperes a közjegyző előtt úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a felpereseknek el kell hagyniuk az ingatlant, akkor őket befogadja a tulajdonában álló ingatlanba.

A közjegyző előtt megjelent a II. r. alperes is, mint az ingatlan társtulajdonosa és lemondott elővásárlási jogáról.

A IV. r. alperes az I. r. alperestől felvett kölcsönt nem fizette vissza, ezért a felpereseknek egy tehergépkocsit és kamiont adott el, amelyek azonban már nem voltak a tulajdonában. Nem volt a IV. r. alperes tulajdona az az ingatlan sem, amely vonatkozásában a befogadó nyilatkozatot megtette.

Az 1996. március 6. napján kelt átvételi elismervény szerint a felperesek az 1 000 000 forint hátralékos vételárat átvették és hozzájárultak ahhoz, hogy az I. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Az I. r. alperes 1996. április 26-án kérte tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, melyet az ingatlan-nyilvántartás széljegyzett.

Az I. r. alperes az 1996. május 28-án létrejött adásvételi szerződéssel a perbeli ingatlan 6/8 illetőségét 3 000 000 forint vételárért eladta a II. r. alperesnek és a III. r. alperesnek, mint a haszonélvezeti jog vevőjének. A szerződés megkötésekor a II-III. r. alperesek 500 000 forint előleget adtak át, a fennmaradó 2 500 000 forintot az ingatlan kiürítésével egyidejűleg, legkésőbb 1996. augusztus 31-éig voltak kötelesek megfizetni. A szerződés 3. pontja szerint a szerződő felek tudomással bírtak arról, hogy az ingatlanban jelenleg is a felperesek, az ingatlan korábbi tulajdonosai laknak. Tudomásuk volt arról is, hogy 1996. március 6-áig lettek volna kötelesek az ingatlant az I. r. alperes birtokába bocsátani, ám ez a szerződéskötésig nem történt meg. Az I. r. alperes vállalta, hogy a vevőt legkésőbb 1996. augusztus 31-éig a kiürített ingatlan birtokába bocsátja.

Az I. r. felperes 1996. május 9-én ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Ebben azt adta elő, hogy az 1 000 000 forint átvételét tanúsító elismervényt sem ő, sem a II. r. felperes nem írták alá. 1996. május 18-án a felperesek N. Gy., valamint az I. és a IV. r. alperesek ellen magánokirat hamisítás és csalás bűncselekményének alapos gyanúja miatt tettek feljelentést.

Az I. r. alperes 1996. július 29-én a felpereseket az ingatlanból elköltöztette. Ezen a napon a II. r. alperes az I. r. alperesnek 1 140 000 forintot, augusztus 13-án 100 000 forintot, majd augusztus 29-én a még hátralékos vételárat is megfizette. A II-III. r. alperesek 1996. augusztus 31-én az ingatlan birtokába léptek.

A felperesek keresetükben a köztük és az I. r. alperes, valamint az I. és a II-III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződések érvénytelenségének a megállapítását kérték. A bíróság részítéletével megállapította, hogy mindkét adásvételi szerződés érvénytelen. A szerződéskötések előtt fennállott helyzet visszaállítása tekintetében az elsőfokú bíróság - keresetet elutasító - ítéletét hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A felperesek keresetükben az eredeti állapot helyreállítását oly módon kérték, hogy 250 000 forint és kamatának az I. r. alperes részére történt visszafizetése következtében az ingatlan kerüljön vissza a tulajdonukba. Kérték a II-III. r. alperesek kötelezését az ingatlan kiürítésére és 1996. szeptember 1-jétől a szakértői véleménybe foglaltak szerinti használati díj megfizetésére.

Az I. r. alperes az ügyben érdemi nyilatkozatot nem tett.

A II-II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az eredeti állapot helyreállítása körében a Ptk. 238. § (2) bekezdésének alkalmazásával az érvénytelen szerződéseket hatályossá kérték nyilvánítani. Annak megállapítását kérték, hogy az 1996-ban teljesített 3 000 000 forint fejében a felperesek tulajdoni hányada az I-II. r. alperesek tulajdonába került a közös tulajdon megszüntetése folytán. Az ingatlan azóta történt áremelkedése kártérítés jogcímén a II-III. r. alpereseket illeti meg. Álláspontjuk szerint a felperesek a 3 000 000 forintot az I. és a IV. r. alperestől kérhetik, mert közöttük van elszámolási viszony.

A II-III. r. alperesek álláspontja szerint a felperesek megtévesztették őket, mert az elővásárlási jogról történt lemondás és a feljelentés tartalma alapján jóhiszeműen abban a tudatban voltak, hogy a felperesek az ingatlant az I. r. alperesnek eladták.

Az ismeretlen helyen tartózkodó IV. r. alperes ügygondnoka a kereset elutasítását kérte.

A büntetőbíróság jogerős ítéletében az I. és IV. r. alpereseket különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében bűnösnek találta és őket börtönbüntetésre ítélte. A felperesekkel szemben közokirat-hamisítás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és mindkét vádlottat megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte a II-III. r. alpereseket, hogy a felpereseknek 231 958 forintot fizessenek meg. Megkereste a földhivatalt, hogy a perbeli ingatlan 3/4 tulajdoni illetőségére az eredeti állapot helyreállítása jogcímén a felperesek tulajdonát jegyezze be. Az I. r. alperest arra kötelezte, hogy a II-III. r. alpereseknek 1 000 000 forintot és annak 1996. augusztus 31-étől járó kamatait fizessék meg. A IV. r. alperest az elszámolás tűrésére kötelezte. A II-III. r. alpereseket pedig kötelezte arra, hogy az ingatlant harminc napon belül bocsássák a felperesek birtokába, 2006. április 1-jétől pedig a felperesek javára 55 333 forint használati díjat fizessenek meg.

Indokolása szerint a felperesek bűncselekményt megvalósító magatartása közrehatott abban, hogy a felek között az eredeti állapot helyreállítása körében elszámolási viszony alakuljon ki. A felek jó- vagy rosszhiszeműségének értékelésére azonban a PK 32. számú állásfoglalás szerint nincsen mód. A felek között olyan helyzetet kell teremteni, mintha az érvénytelen szerződést meg sem kötik. A Ptk. 238. §-ának alkalmazására pedig akkor kerülhet sor, ha a Ptk. 237. § (2) bekezdése tekintetében az ítélethozatalig az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítására kerül sor. Jelen esetben az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, ezért a Ptk. 238. § nem kerülhet alkalmazásra.

Álláspontja szerint a felpereseknek nemcsak az általuk átvett 250 000 forinttal kell elszámolniuk. Az I. és a IV. r. alperesek között létrejött kölcsönszerződés tekintetében jelen ügyben nem lehet elszámolni. Az eredeti állapot akkor áll helyre, ha a felperesek az 1995. december 5-én megkötött szerződés tekintetében az I. r. alperesnek visszafizetnek 2 000 000 forintot és kamatait, ennek fejében kerülhet vissza az ingatlan 3/8-3/8 illetősége a tulajdonukba. A felpereseknek az 1 000 000 forint vételárhátralékot nem kell visszafizetniük, mert annak átadását hamis okirat bizonyította.

Az I. r. alperes a II-III. r. alpereseknek 3 000 000 forintot és annak átadásától számított kamatait köteles megfizetni.

A bíróság a felek közötti elszámolást összevonta akként, hogy a felperesek által fizetendő 2 000 000 forintot és annak 3 073 332 forint kamatát, összesen 5 072 332 forintot, melyet az I. r. alperesnek lennének kötelesek megfizetni, a II-III. r. alpereseknek fizessék meg, ily módon a II-III. r. alperesek is megkapják az I. r. alperesnek átadott 3 000 000 forintból a 2 000 000 forintot és annak kamatát.

A II-III. r. alperesek a felpereseknek az elsőfokú ítélet meghozataláig 3 786 332 forinttal és annak középarányos időtől járó kamataival tartoznak. Ez az összeg összesen 5 305 290 forint. Az összegek beszámításával a II-III. r. alperesek tartozása 231 958 forint.

A további 1 000 000 forint vételárat pedig a kamataival együtt az I. r. alperes köteles a II-III. r. alpereseknek megfizetni.

A felperesek, az I. r. alperes és a II-III. r. alperesek által előterjesztett fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felpereseket arra kötelezte, hogy a IV. r. alperesnek fizessenek meg 250 000 forintot és ezen összeg 1995. december 6-ától járó kamatait. Az I. r. alperest kötelezte a II. r. alperesnek 3 000 000 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére. A II-III. r. alpereseket pedig a felperesek javára fele-fele arányban 3 786 322 forint használati díj és ezen összeg középarányos időtől számított kamatainak a megfizetésére kötelezte.

Indokolása szerint az I. r., valamint a II-III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés hatályossá nyilvánításának a lehetősége akkor merülhetne fel, ha az I. r. alperes az ingatlan tulajdonjogával eredetileg rendelkezett volna. A felperesek azonban nem ruházták át az ingatlan tulajdonjogát az I. r. alperesre, aki ezáltal nem vált az ingatlan tulajdonosává. Az I-II. r. alperesek közötti elszámolás során az ingatlan forgalmi értékében bekövetkezett változások nem vehetők figyelembe a II. r. alperes javára visszafizetendő vételárként teljesített összeg szerződésben rögzítettektől eltérő mértékű megállapításával. Ily módon az adásvételi szerződés hatályossá nyilvánításának a feltételei nem állnak fenn.

A felperesek és az I. r. alperes között pénzmozgás nem volt, ebből következően a II. r. alperes által az I. r. alperesnek teljesített 3 000 000 forint nem "került át" megváltási árként az I. r. alperestől a felperesekhez.

A IV. r. alperes az I. r. alperestől 1 500 000 forint kölcsönt kapott, melyből a IV. r. alperes a felpereseknek 250 000 forintot adott át. Ebből következően a felperesek a 250 000 forintot és annak kamatait a IV. r. alperes részére kötelesek visszafizetni.

Az eredeti állapot helyreállítása jogcímén az I. r. alperes a II. r. alperesnek köteles a 3 000 000 forint vételárat és annak késedelmi kamatait megfizetni.

A II-III. r. alperesek a felperesek javára kötelesek megfizetni az elsőfokú ítélet szerinti használati díjat.

A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása, a felperesek használati díj igényének az elutasítása és a felperesekkel fennálló közös tulajdon megszüntetése érdekében - a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy a felperes és az I. r. alperes között nem vitathatóan érvénytelen adásvételi szerződés jött létre. Ezt követően az I. r. alperestől - akit joggal hitt vevőnek - magához váltotta a tulajdoni illetőségét. A jogerős ítélet minden szerződést érvénytelennek tekintett, amelynek következtében sokmilliós használati díjat kell fizetnie a felpereseknek és az általa kért megoldást nem elfogadva, a bíróság a közös tulajdont nem szüntette meg. Az eljárás során hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1/2005. számú jogegységi határozatára. Ezt a másodfokú bíróság alapvetően félreértelmezte. Éppen azzal indokolta annak mellőzését, amely alapfeltétel miatt azt a Legfelsőbb Bíróság meghozta. Ezzel a jogegységi határozattal ellentétes álláspontra helyezkedett, mert az éppen azon alapul, hogy az eredeti állapot helyreállítása körében az érvénytelen jogügyletben jóhiszeműen bízó harmadik fél méltányolható, jogos érdekei sérülnek.

A Ptk. 238. §-a ugyanis éppen az érvénytelen szerződésben bízó, jóhiszeműen szerző vevőt védi kártérítési lehetőséget is kilátásba helyezve. A kártérítést pedig a bíróság a szerződés részbeni vagy teljes hatályban tartásával is nyújthatja. A II-III. r. alpereseket mint jóhiszemű jogszerzőket kár érte, az érvénytelen szerződéssel megszerezni kívánt ingatlanilletőség forgalmi értéke növekedett és használati díjat is kell fizetniük. A kárt a felperesek rosszhiszemű, bűncselekményt megvalósító magatartása okozta.

Az indokolásból nem egyértelmű, hogy a bíróság miért nem alkalmazta a Ptk. 238. §-át és nem vizsgálta a felek jó- vagy rosszhiszeműségét.

A felperesek ingatlanukat fedezetül ajánlották és ezt a jelzálog jellegű követelést a bíróság egyáltalán nem értékelte. A gazdasági folyamatok miatti méltányosság és a felek jogos érdekeinek, jó- vagy rosszhiszeműségének vizsgálata nem mellőzhető, az eredeti állapot mereven már nem állítható helyre. A II-III. r. alperesek elveszítik az általuk adott vételárat és jelentős összegű használati díjat is kell fizetniük. Ez azzal jár, hogy az egyedül jóhiszemű II-III. r. alperesek az ügyben károsodnak, a rosszhiszemű, a II-III. r. alpereseket is becsapó felperesek javára.

Utaltak az elővásárlási jogról lemondó nyilatkozatra, valamint a feljelentésre, melyben a felperesek állítják, hogy az ingatlant eladták, csak a vételárat nem kapták meg. A II-III. r. alperesek úgy vásároltak, hogy nem tudtak a felperesek és az I. r. alperes bűncselekményt is megvalósító magatartásáról.

A jogerős ítélet mentesíti a felpereseket a fedezeti ingatlan jelzálog kötelezettsége alól. A felperesek tehát visszakapják ingatlanilletőségüket akkor is, ha pénzt nem fizetnek. A felpereseket terhelő kártérítési kötelezettség tehát beszámítható a közös tulajdon megszüntetése jogcímén járó megváltási árba. A II-III. r. alperesek ezen igénye érdemi vizsgálat nélkül nem lett volna elutasítható.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében lényegében azért sérelmezte az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapotot helyreállító jogerős ítéletet, mert az nem alkalmazta az 1/2005. számú jogegységi határozatot és a Ptk. 238. § (2) bekezdésében foglaltakat, mely szerint az érvénytelen szerződés fennállásában jóhiszeműen bízó harmadik személy részére a rosszhiszemű fél részéről járó kártérítést a bíróság a szerződés hatályában tartása útján is nyújthatja. A II. és III. r. alperesek perbeli álláspontja ugyanis az volt, hogy az érvénytelen szerződés hatályában tartása útján az I. r. alperes részére kifizetett 3 000 000 forint ellenében megtarthatják az ingatlan perben vitás 6/8 tulajdoni illetőségét, mintegy megszüntetve ezzel a közös tulajdont.

A II. és a III. r. alperesek jogi érvelése azonban nem foghat helyt, mert egyrészt nincs jogi lehetőség a perbeli szerződések esetében a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás alkalmazására, másrészt a szerződések hatályossá nyilvánítása sem eredményezhetne olyan helyzetet, hogy a II. és a III. r. alperesek tulajdont szerezhessenek.

A Ptk. 237. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezményei az eredeti állapot helyreállítása és a szerződés érvényessé nyilvánítása.

A perbeli esetben az eredeti állapot helyreállításának nincs akadálya, hiszen az ingatlan megvan és a perben nem merült fel adat az egyenértékűség olyan utólagos megbomlására sem, amely miatt az 1/2005. számú jogegységi határozat alapján kizárt lenne az eredeti állapot helyreállítása.

Az 1/2005. PJE számú jogegységi határozat alkalmazásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az az érvénytelen szerződést kötött felek egymás közötti viszonyában egy kivételes helyzetre vonatkozik és nem alkalmazható a perbeli esetben, ahol a II. és III. r. alperesek, mint jóhiszemű harmadik személyek kívánnak a Ptk. 238. § (2) bekezdésének az alkalmazásával a perbeli ingatlanhányadon tulajdonjogot szerezni.

A perbeli esetben a szerződés érvényessé nyilvánítására sem kerülhet sor, mert az akarathiba nem orvosolható érvénytelenségi ok. Az I. r. alperes az ingatlan tulajdonjogát nem szerezte meg és azt a II. és a III. r. alpereseknek tovább sem adhatta.

A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság a határozathozatalig terjedő időre akkor nyilváníthatja hatályossá a szerződést, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. A perbeli esetben a fentiekben foglaltak szerint az eredeti állapot helyreállítható volt, ezért a szerződés hatályossá nyilvánítására sem kerülhetett sor.

A szerződés hatályossá nyilvánítása nem eredményezhet olyan helyzetet, mint amilyen a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén keletkezne. A hatályossá nyilvánítás alkalmazásával a bíróság nem kényszerítheti ki az érvénytelen szerződés teljesítését, hanem csak a már megtörténteket veheti tudomásul.

Abban az esetben, ha az érvénytelen szerződések alapján a II. és III. r. alperesek tulajdonjogot (illetve haszonélvezeti jogot) szerezhetnének, az már az érvényességgel azonos helyzetet teremtene. Erre azonban nem kerülhet sor, mert a felperesek és az I. r. alperes között létrejött akarathibás szerződés érvénytelenségének az oka nem küszöbölhető ki. Az I. r. alperes nem szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát, ennek következtében a II. és a III. r. alperesek sem válhatnak az ingatlanilletőség tulajdonosaivá. Ebből következően a szerződéseknek a Ptk. 238. § (2) bekezdése alapján történő hatályában tartása sem eredményezhetné a II. és a III. r. alperesek jogszerzését. A jogerős ítélet tehát jogszabálysértés nélkül döntött az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállításáról.

Az eredeti állapot helyreállítása során a PK 32. számú állásfoglalás értelmében nincs jelentősége a felek jó-, vagy rosszhiszeműségének. A II. r. alperes e vonatkozásban is alaptalanul hivatkozott a jogegységi határozatra, mely nem ellentétes a PK 32. számú állásfoglalásban foglaltakkal. A jogegységi határozat a hatályossá nyilvánításhoz kapcsolódó elszámolás körében tulajdonít jelentőséget a felek jó- vagy rosszhiszeműségének.

A perbeli esetben az eredeti állapot ex tunc hatályú helyreállítása folytán a II. és III. r. alperesek azért kötelesek használati díjat fizetni a felpereseknek, mert jogalap nélkül használták és hasznosították a mindvégig a felperesek tulajdonában álló ingatlanilletőséget.

A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta még azt is, hogy az eredeti állapot helyreállítására nem egyidejűleg került sor. Ennek indoka az, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonására nem egy, hanem két szerződés vonatkozásában került sor oly módon, hogy a tulajdonjog a felpereseknek jár vissza, az ellenérték viszont az I. r. alperestől jár vissza a II. r. alperesnek. A felperesek tulajdonjogának a visszajegyzése, valamint birtokba való bocsátása nyilvánvalóan nem tehető függővé az I. r. alperes teljesítésétől. A felperesek és a II. és a III. r. alperesek között szerződéses jogviszony nem volt, közöttük tehát a felperesek követelésének jogcíme nem az eredeti állapot helyreállítása, hanem tulajdonjogukból fakadó használati és a hasznok szedésének a joga [Ptk. 99. § és 193. § (1) bekezdés].

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Pfv. VI. 20.758/2007.)