BH 2019.8.231 Ha a szerződés tárgya szoftver kifejlesztése, a létrehozandó mű szerzői jogi védelem alatt áll. Ezért a megrendelő és a szerző között nem vállalkozási szerződés, hanem felhasználási szerződés jön létre. A felhasználási szerződést írásba kell foglalni [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 389. §, 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 1. § (2) bek., 45. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek között 2012 őszétől egyeztetések folytak egy országos hangszolgáltatáshoz szükséges rendszer megvalósítására az MVM NET Zrt. megrendelővel kötött vállalkozási szerződés szerinti egyes részfeladatok - a törvényes lehallgatás (LI) rendszertechnikai megoldása - teljesítésére irányuló alvállalkozói szerződés megkötése céljából, amely alapján a felperes szoftverfejlesztést végzett.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes kereseti kérelmében előadta, hogy az alperestől kapott ajánlattételi felhívást követően több ajánlatot adott, ami alapján a peres felek ügyvezetői között folyt e-mail-váltások és szóbeli tárgyalások eredményeként a felperes mint (al)vállalkozó és az alperes mint megrendelő között vállalkozási szerződés jött lére, amelynek megfelelően a szerződés tárgyát képező, MVM NET Zrt. felé az alperes által teljesíteni vállalt azon szoftvert kifejlesztette, amely alkalmassá teszi a távközlési rendszert a törvényes lehallgatásra. A rendszer tesztelése, bevizsgálása jegyzőkönyvben dokumentáltan megtörtént, a szoftver kielégítette az MVM NET Zrt. ajánlati felhívásában meghatározott műszaki követelményeket, és megfelelt a jogszabályi előírásoknak, valamint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) elvárásainak is, így a szerződés teljesítésére tekintettel megilleti őt a szerződésben meghatározott ellenérték. Ezért vállalkozói díj címén 40 005 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a vállalkozási szerződés létrejöttét és a felperes szerződésszerű teljesítését. Hangsúlyozta, az MVM NET Zrt.-vel megkötött vállalkozási szerződés részfeladataként a törvényes lehallgatás (LI) funkció rendszertechnikai megoldásának megvalósítása és az ehhez kapcsolódó rendszertámogatási szolgáltatások folyamatos nyújtása (supportálása) is a szolgáltatás részét képezte. A szerződés tárgya nem egy szoftver, hanem egy olyan komplex rendszer kiépítése lett volna, amely 10 évre biztosítja a megfelelő működést, és amelynek egy része volt csak a törvényes lehallgatás (LI) funkció. A felperestől konkrét ajánlat kizárólag az LI funkció rendszertechnikai megoldásának műszaki kialakítására, és ennek díjára érkezett, ugyanakkor a felek között még ezen a téren is több olyan lényeges kérdés volt, amelyekben nem jött létre megállapodás. Mindezek alapján megállapítható, hogy a peres felek az ajánlati szakaszban voltak, a szerződés tárgyának, feltételeinek egyeztetése, tisztázása nem fejeződött be, így közöttük nem jött létre szerződés.

[4] Az alperes ellenkérelme értelmében a kereset abban az esetben is megalapozatlan, ha az nyer megállapítást, hogy a szerződés a felperes által előadottak szerint létrejött, mivel szerződésszerű teljesítés nem történt, ezért az 2013. október 25-én kelt levelében elállási jogát jogszerűen gyakorolta, a felperes vállalkozói díjra nem tarthat igényt.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest kötelezte az alperes részére 1 778 191 forint perköltség megfizetésére. A felmerült bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy a peres felek között az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 389. §-a szerinti vállalkozási szerződés létrejött. A szerződés műszaki tartalmat az MVM NET Zrt. pályázati kiírásában meghatározott és az NBSZ elvárásainak is megfelelő műszaki követelmények jelentették, a vállalkozói díj 31 500 000 forint összegét az alperesi szándéknyilatkozat "kölcsönösen elfogadott" díjként tartalmazza, amit később a felperes sem tett vitássá. Az alperesi szándéknyilatkozatban szereplő 1,5 hónap teljesítési határidőben is megállapodás jött létre. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes azt követően, hogy a lényeges kérdésekben megállapodás született, szerződéstervezetet küldött az alperesnek. Az írásba foglalás ugyanis egy már létrejött szerződés esetében is indokolt lehet, részben garanciális szempontból, a bizonyítás körében, továbbá ily módon olyan részletkérdések is szabályozhatók, amelyeket a létrejött szerződés nem tartalmazott.

[6] Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy sor került-e a felperes részéről a szerződésszerű teljesítésre. E körben megállapította, hogy a felek szándéka egyértelműen arra irányult, hogy az alperes olyan megoldáshoz jusson, amivel teljesíteni tud az MVM NET Zrt. felé. A perben kirendelt igazságügyi szakértő ugyanakkor ezt megállapítani nem tudta, mert a felperes által készített szoftver tényleges vizsgálatát nem tudta elvégezni. Ebből az következik, hogy a teljesítés nem történt meg. Teljesítés hiányában pedig az alperest megillette az elállás joga. A 2013. október 25-i alperesi nyilatkozat egyértelműen elállásnak minősül, amely a szerződést a Ptk. 320. § (1) bekezdése értelmében felbontotta. Mindezekre tekintettel a felperes vállalkozói díjra nem tarthat igényt.

[7] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezi az alperest 40 005 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére.

[8] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítékok értékelése alapján egyértelműen az volt megállapítható, hogy ráutaló magatartással és nem szóbeli megállapodással jött létre a peres felek közötti szerződés, amely alapján a felperes nettó 31 500 000 forint vállalkozói díj ellenében, 2013. április 19-i teljesítési határidővel, a 2013. február 21-i felperesi ajánlatban és a 2013. március 4-i alperesi szándéknyilatkozatban rögzített műszaki tartalommal vállalta elkészíteni és az alperes által biztosított szerverre telepíteni azt a szoftvert, amely az MVM NET Zrt.-vel kötött vállalkozási szerződés szerint az alperes kivitelezésében kialakításra kerülő országos távközlési (hangszolgáltatási) rendszerben biztosítja a törvényes lehallgatás (LI) funkció megvalósítását. A felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítása a vállalkozási szerződés létrejöttéhez szükséges valamennyi lényeges tartalmi elemre kiterjedt, ugyanakkor a szerződési tárgyalások során egyikük sem tett olyan nyilatkozatot, amely azt juttatta volna kifejezésre, hogy a szerződés létrejötte szempontjából bármilyen további kérdést (support, szerzői jogok stb.) is lényegesnek minősítenek.

[9] A jogerős ítélet értelmében a felperes a szerződés alapján elkészített szoftvert az alperes által biztosított szerverre telepítette, ezt az alperes sem vitatta. 2013. április 15-én a szerződés szerinti 2013. április 19-i határidővel történt felperesi átvételre felajánlását követően a felek a teljesítés megfelelő minőségének megállapítása érdekében a szolgáltatást közösen tesztelték, amellyel szemben a georedundáns kialakítás sem az MVM NET Zrt. pályázati kiírásában, sem az NBSZ előírásai szerint nem volt követelmény, azt a perbeli vállalkozási szerződés sem írta elő. Az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakra figyelemmel nem kétséges az sem, hogy az LI funkció rendszertechnikai megvalósításának biztosítását célzó szoftver vonatkozásában a rendelkezésre állási szint megfelelőségét az NBSZ is csak az éles üzem során vizsgálja, amiből az következik, hogy a peres felek közötti átadás-átvétel keretében a rendelkezésre állási szint megfelelősége nem volt vizsgálható, illetve vizsgálandó. A perben kirendelt igazságügyi szakértő a felperes által elkészített LI rendszert összességében egyértelműen alkalmasnak tartotta az LI funkció biztosítására és az NBSZ általi elfogadásra. Mindezek azt támasztják alá, hogy a felperes által az alperesnek átvételre felajánlott szolgáltatás a szerződésben és a jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelelt. A szerződést a felperes részéről 2013. április 19-i határidővel teljesítettnek kell tekinteni, ezért az alperes a részére szerződésszerűen felajánlott szolgáltatás átvételét jogtalanul tagadta meg. A szerződésszerű teljesítést követően az alperes hatályosan már nem gyakorolhatta a Ptk. 395. § (1) bekezdése szerinti elállási jogát, ezért a felperes vállalkozóidíj-igénye megalapozott.