BH 2006.3.82 A kültag házastársnak a Csjt.-n alapuló felelőssége, a beltag házastársnak - a betéti társaság vagyonával nem fedezett - tartozásáért való helytállási kötelezettsége alapján [Csjt. 27-28. §, 30. §; Gt. 90. §, 101. §, 103. §].

A v.-i városi bíróság a jelen per felperesének a keresete alapján indult perben hozott ítéletével arra kötelezte az E. Betéti Társaságot, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 718 820 forintot, valamint ezen összegből egyes részösszegek után 1999. augusztus 30-ától, a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, és úgy rendelkezett, hogy amennyiben a betéti társaság vagyona a felperes javára megítélt követelést nem fedezné, úgy azért H. J. - aki a jelen per alperesének házastársa - mint a betéti társaság beltagja köteles helytállni.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt Megyei Bíróság a 2002. október 24. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokainál fogva - helybenhagyta.

Az E. Bt. ellen felszámolási eljárás indult, amelynek során megállapítást nyert, hogy a társaság vagyonában nincs fedezet a hitelezői igények kielégítésére. A felperes H. J. beltaggal szemben is végrehajtást kezdeményezett, amely azonban eredményre nem vezetett, mivel az adósnak vagyona nincs. A társaság kültagja H. J. házastársa: az alperes volt.

A v.-i társasházi lakásingatlan az alperes és házastársa tulajdonát képezte, mely 2000. július 3. napján értékesítésre került. Az alperes ezt követően családi házat vásárolt, melynek tulajdonosa kizárólag ő lett.

A felperes keresetében 4 718 820 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Csjt. 30. § (2) és (3) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a követelés keletkezésekor 1999. évben H. J. beltag és az alperes házasságban éltek. Amennyiben a felek között időközben a házastársi közös vagyon megosztásra került, a felperes annak a reá jutó részével felel az életközösség fennálltakor keletkezett adósságért.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel a bíróságok a felperesi követelés megfizetésére az E. Bt.-t, illetve annak behajthatatlansága esetén H. J. beltagot kötelezték. Az alperes a hivatkozott bt.-nek kültagja volt, így őt a felperesi követelés megfizetésére kötelezni nem lehet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 4 718 820 forint tőke és törvényes kamatának megfizetésére kötelezte az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a követelés keletkezésekor H. J. beltag az alperessel házassági életközösségben élt, a házastársak a gazdasági társaságban együttműködtek, a társaságnak az előnyeit és kötelezettségeit közösen viselték. A perbeli tartozás a betéti társaság tartozása, amelyért az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 101. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 90. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a beltag korlátlanul köteles helytállni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Csjt. 30. § (2) bekezdése alapján a társaságban a kültag házastárs esetében a beltag házastárs által kötött ügyleteket a házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, így az alperes ezen kötelezettségekért a közös vagyonból a rá eső rész erejéig helytállni köteles. A közös vagyont képező v.-i ingatlan eladásából az alperesnek jutó rész 10 000 000 forint volt, melyet az alperes sem vitatott, ennek erejéig a tartozásért felel.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Ítéletének indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi okfejtésével, hogy a Gt. felhívott rendelkezései értelmében a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A törvény értelmében a betéti társaság beltagjának felelőssége korlátlan, tehát a társaság tartozásaiért - ha a társaság vagyona elegendő fedezetet nem nyújt - saját teljes vagyonával is felel. A beltag korlátlan felelőssége mögöttes felelősség, amely csak akkor és oly mértékben áll fenn, amennyiben a társaság vagyona a követelést nem fedezi. A kültag vagyoni felelőssége korlátozott, csupán a vagyoni betétje erejéig áll fenn.

Helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a betéti társaság tartozásának keletkezésekor az alperes házastársával életközösségben élt. Közös tulajdonukat képezte a társasházi ingatlan, mely 20 000 000 forintért értékesítésre került. Az alperes és házastársa között 2001. április 22. napján jött létre a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés. A 3. pont értelmében a szerződő felek a közöttük fennálló életközösség közös vagyoni részét a szerződésben foglaltaknak megfelelően rögzítik és számolják el azzal, hogy házassági életközösségük esetleges megszakadása és bírósági felbontása esetén jelen szerződésben foglaltakat tekintik irányadónak. Ezen szerződéses pontból következik, hogy a megállapodás megkötésekor a házastársak között az életközösség fennállt. Nyilatkozatuk szerint az ingatlan 20 000 000 forintos vételárából az alperes 11 750 000 forint felhasználásával megvásárolta a családi házat, mely az alperes különvagyonát képezi. Az alperes házastársa a részére jutó 8 250 000 forintot az E. Betéti Társaság részére, mint beltagi kölcsönt nyújtotta. A megállapodás 9. pontjában rögzítik azt is, hogy a házastársak az egymás tartozásaiért keletkezett felelősséget a Csjt. 30. §-ában foglaltakon kívül kizárják.

Az elsőfokú bíróság azonban tévedett, amikor a jogvita eldöntése során a Csjt. 30. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján járt el. Nem helytálló azon álláspontja, hogy a hivatkozott ügyletet a társaságban beltagként közreműködő házastárs esetében a kültag házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni. H. J. az ügyletet nem a saját nevében, hanem az E. Betéti Társaság nevében kötötte, ezért a Csjt. hivatkozott §-a jelen perben nem alkalmazható. A gazdasági perben hozott jogerős, H. J.-t marasztaló ítéleti rendelkezés a házastársak belső viszonyában a férj adóssága, amely a peradatok és a Csjt. rendelkezései alapján közös tartozásnak minősül, és azt az erre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A házastársak egymás közötti belső jogviszonyában a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint nem csupán az aktív vagyontárgyak, hanem a passzív vagyontárgyak tekintetében is törvényes vélelem szól amellett, hogy amelyek az életközösség tartama alatt keletkeztek, házastársak közös kötelezettségét képezik.

A Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése határozza meg azon vagyontárgyak körét, amelyek a házastársak különvagyonához tartoznak. A házastársak - közös vagyonból és különvagyonokból álló - vagyona nem csupán aktív, hanem passzív elemeket is tartalmaz; ide sorolhatók az adósságok, amelyek harmadik személyekkel szemben valamelyik, vagy mindkét házastársat terhelik. Ezen adósságok rendezésével kapcsolatban a Csjt. iránymutatást nem ad. Az eljárás során az alperes hivatkozott arra, hogy az E. Betéti Társaság alapításakor a 400 000 forint értékű törzsbetétjét férje különvagyonából fedezte. Az eljárás során ezt az alperes nem bizonyította, így a törvényes vélelem alapján az közös vagyonnak minősül.