BH 2015.6.168 Az adóshoz tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Ptk.) 361. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 28. § (4) bek., 51. § (1)-(3) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Fpkf.44757/2013/3., Kúria Gfv.30308/2014. (*BH 2015.6.168*)

***********

[1] A bíróság a 2009. december 18-án előterjesztett kérelem alapján az adós társaság fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, a felszámolót kijelölte. A felszámolás közzétételére 2011. február 24-én került sor.

[2] A kérelmező 2011. június 20-án benyújtott kifogásában előadta, hogy a H. Egyesülettel reklámszerződést kötött. Ennek keretében az egyesület 2011. április 6-án kiállította a kérelmező részére az 1 875 000 Ft összegű X. sorszámú számlát és kérte annak átutalását az adós általa megadott bankszámlájára. A kifogást tevő 2011. április 27-én a megadott bankszámlaszámra a számla végösszegét átutalta. Az átutaláson feltüntette a H. Egyesület nevét és az általa megjelölt bankszámlaszámot. A bank nem ellenőrizte, hogy a megbízáson megjelölt bankszámlaszám ténylegesen a jogosulthoz tartozik-e, az ugyanis valójában az adós bankszámlaszáma volt. A tévedés felismerését követően a kifogást tevő a bank elutasító válasza után a felszámolót kereste meg a tévesen átutalt összeg visszautalását kérve. A felszámoló elismerte a téves utalás tényét és a hivatkozott összegnek az adós bankszámlájára történő megérkezését. Annak visszautalását azonban megtagadta arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az az adós felszámolás hatálya alá eső vagyona részét képezi, így a befizető a követelését csak hitelezői igényként érvényesítheti.

[3] Az elsőfokú bíróság a kifogást alaposnak találta, és felhíva a 2009. évi LI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (1) bekezdését, valamint az 51. § (1)-(3) bekezdését, utasította a felszámolót a tévesen átutalt pénzösszeg visszautalására.

[4] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Úgy foglalt állást, hogy a Cstv. 4. § (1) bekezdése alapján a téves átutalás folytán az adóshoz került pénzeszköz nem tekinthető az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonához tartozónak, mert az nem szerzés útján került az adóshoz. Utalt továbbá a 2011. évi CXCVII. törvény 31. §-ának (3) bekezdésével módosított Cstv. 28. § (4) bekezdésében foglaltakra.

[5] A jogerős másodfokú végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben arra hivatkozott, hogy a jogerős döntés a Cstv. 4. § (1) bekezdésébe és a Cstv. 38. § (3) bekezdésébe ütközik. Kérte, hogy a Kúria a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül és az elsőfokú határozatot megváltoztatva a kifogást utasítsa el.

[6] Kifejtette, hogy a Cstv. 2012. március 1-jétől hatályos 28. § (4) bekezdése valóban szabályozza a tévesen átutalt pénzösszeg visszautalására vonatkozó eljárást. A jelen ügyben érvényesített igény azonban még a jogszabály hatálybalépése előtt keletkezett, így rá a korábban kialakult, és a Kúria Gfv. X. 30.139/2010/5. számú határozatában rögzített bírói gyakorlat az irányadó. Az eseti döntés szerint a tévesen átutalt, így jogalap nélkül az adós vagyonába került pénzeszköz visszautalására nincs lehetőség, az a felszámolási vagyonba került. Ebből következően azt, a Cstv. 38. § (3) bekezdése szerint, az adóssal szemben csak a felszámolás keretében, hitelezői igényként lehet érvényesíteni. Annak kiegyenlítésére a Cstv. vonatkozó szabályai az irányadóak.

[7] A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül és megállapította, hogy a jogerős határozat a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból nem jogszabálysértő.

[8] Helytálló a jogerős határozatnak az az érvelése, hogy a tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós vagyonába, mert az eljárás során nem került feltárásra a pénzösszeg vonatkozásában semmilyen adósi magatartás, vagy annak megszerzésére irányuló jogcím. Ebből következően a visszautalására nem a Cstv., hanem az ügyben alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) jogalap nélküli gazdagodására vonatkozó szabályai az irányadóak. Aki másnak rovására jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jut, köteles ezt az előnyt visszatéríteni [régi Ptk. 361. § (1) bek.]. Jelen ügyben a kérelmező helyesen jelölte meg az adóstól eltérő jogosult nevét, tévedése a jogosult közlése alapján csak a számlaszám körében állt fenn. A kérelmező eljárása során nyilvánvalóan tévedésben volt, az adós nevében eljáró felszámoló ezt elismerte. Ebből következően a pénzösszeg megszerzésére jogcímmel nem rendelkező, a kérelmezővel szerződéses kapcsolatban nem álló adós köteles a nyilvánvalóan tévesen átutalt pénzösszeg visszafizetésére.

[9] A jogerős határozat meghozatalakor (2014. február 28.) hatályos 2011. évi CXCVII. törvény 31. § (3) bekezdésével módosított csődtörvény 28. § (4) bekezdésébe foglalt szabályozásra tekintettel, meghaladottá vált a jogszabályi rendelkezés hiányában kialakult korábbi bírói gyakorlatot tükröző Gfv. X. 30.139/2010/5. számú határozat.

[10] (A Kúria a felszámoló által hivatkozott döntést - a jogi szabályozás változására tekintettel - törölte is az iránymutató döntései közül, az csak az archivált határozatok adatbázisban található meg. Utal arra is a Kúria, hogy a hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés alapját képező tényállás jelen ügytől eltért, ott a felek között korábban szerződéses jogviszony állt fenn, így a téves átutalás tartozatlan kifizetésnek minősült).

[11] A Kúria a fenti indokolás mellett az érdemben helyes jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Gfv. VII. 30.308/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Gácsi Zoltán ügyvéd által képviselt C. Kft. felszámoló által képviselt S. Kft. "f.a." adós felszámolása iránt indított eljárásban a Hyross Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hyross Virág ügyvéd által képviselt I. Kft. részéről benyújtott kifogás alapján, a Fővárosi Bíróság előtt 12.Fpkh.01-11-000386. számon indított eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.757/2013/3. számú végzése ellen a kifogást előterjesztő által 12. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő