ÍH 2020.60 ÜGYVEZETŐI FELELŐSSÉG ALÓLI KIMENTÉS

A gazdasági társaság alapítása során jogszabály az ügyvezető számára nem ír elő végzettséget, sem üzleti jártasságot, a gazdasági társaság szabadon alapítható. Ha azonban az ügyvezető tudja, hogy a társaság alapításához, vezetéséhez szükséges képességeknek nincs a birtokában és mégis vállalja vagy továbbfolytatja ügyvezetői tevékenységét, utóbb a pénzügyi-gazdasági ismeretek hiányára - felelőssége alóli kimentésként - nem hivatkozhat [2006. évi V. tv. (Ctv.) 118/B. § (1), (4) bekezdés, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7. § (2) bekezdés, 1996. évi LXXXI. törvény (Taotv.) 4. §, 2000. évi C. törvény (Sztv.) 4. § (1) bekezdés].

Az alperes a társaság alapításától - 2014. november 25. - a kényszertörlési eljárás befejezéséig - 2018. május 22. - az R. Kft. (továbbiakban: adós) tagja és ügyvezetője volt. Az adós nem tett eleget 2015. évre vonatkozó mérleg-, beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségének, ezért a felperes 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta és kötelezte, tegyen eleget mérlegközzétételi kötelezettségének. A felperes az adós adószámát 2017. augusztus 31. napján törölte, majd az illetékes cégbíróságnál kezdeményezte az adós megszüntetésére irányuló eljárás lefolytatását.

Az adós elleni kényszertörlési eljárás megindítását az illetékes cégbíróság a 2017. november 28. napján jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A kényszertörlési eljárásban a felperes 1 574 343 Ft összegű követelést jelentett be, amely a kényszertörlési eljárásban nem térült meg. Az illetékes cégbíróság végzésével elrendelte az adós kényszertörlését. Az adós a cégjegyzékből 2018. május 22-én került törlésre. A 2014. évi mérlegbeszámoló adatai szerint az adós 2014. december 31. napján 2 785 000 Ft pénzeszköz és 28 000 Ft összegű követelés vagyonnal rendelkezett.

Az alperes nem tett eleget az adós vonatkozásában a 2015., 2016. évi és a 2017. január 1. - december 4. közötti időszakra vonatkozó beszámoló-készítési és letétbehelyezési kötelezettségének.

A felperes a 2018. június 28. napján előterjesztett keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 1 574 343 Ft megfizetésére.

Jogállításként arra hivatkozott, hogy az alperes mint az adós ügyvezetője a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét - 2015. 08. 18. - követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a hitelezők követelésének kielégítése meghiúsult, az adós kényszertörlési eljárásába bejelentett 1 574 343 Ft követelése nem térült meg. Jogállítása alátámasztására a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (1) bekezdését jelölte meg. Jogi érvelésként hivatkozott a Ctv. 118/B. § (4) bekezdésére, amely szerint a hitelezői érdekeket sértő magatartást vélelmezni kell, mert az alperes nem tett eleget az adós 2015., 2016. évi és 2017. január 1. - december 4. közötti időszakra vonatkozó mérlegbeszámoló közzétételi és letétbehelyezési kötelezettségének.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezésként arra hivatkozott, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete nem az ő magatartása miatt következett be, azt követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése és csökkentése érdekében. Tényállításként előadta, első gazdasági társasága volt az adós, pénzügyi-gazdasági ismeretekkel nem rendelkezett, erőfeszítései ellenére az adós veszteséget termelt annak ellenére, hogy többször változtatott üzletpolitikát. A mérleg letétbehelyezésére irányuló kötelezettségének azért nem tudott eleget tenni, mert nem volt anyagi fedezete a könyvelő munkadíjának megfizetésére. Előadta, gyermeke születését követően mindennapi megélhetése veszélybe került, emellett egészségügyi problémái is voltak. A felpereshez több alkalommal fordult méltányossági kérelemmel, emellett a banki hiteleket is átütemezte. Érdemi védekezése jogalapjaként a Ctv. 118/B. § (4) bekezdését jelölte meg. Csatolta az I. Zrt. hitelezővel 2016. november 29. napján kötött részletfizetési megállapodást 22 202 Ft tartozás megfizetésére vonatkozóan, valamint a cégbírósághoz írt, 2017. július 28-i keltezésű levelét a bírság tárgyában.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 574 343 Ft-ot. Döntésében a Ctv. 118/B. §-ának 2017. június 30. napján hatályos rendelkezései megvalósulását vizsgálta. Megállapította, hogy az adós a 2015. év vonatkozásában nem tett eleget mérlegközzétételi kötelezettségének, ezért a Ctv. 118/B. § (4) bekezdése szerinti vélelem fennáll. Rámutatott, a kimentési okokat a Ctv. pontosan meghatározza, ezek közül elsődleges annak bizonyítása, hogy a vezetői tisztségviselői időszak alatt nem következett be az adósnál fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, amelyet illetően az alperes nyilatkozatot nem tett, csupán hivatkozás szintjén utalt erre. Ebből következően nem bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt következett be. Ezen túl azt sem bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében. Ezt önmagában egyes pénzintézeti - egyébként csekély volumenű - tartozások részletekben történő teljesítése nem alapozza meg, figyelembe véve, hogy a kényszertörlést elrendelő végzésben írtak szerint az összes bejelentett, meg nem térült hitelezői követelés a 2 000 000 Ft-ot meghaladta. A Ctv. szerinti kimentés körében utalt arra, az elvárhatóság objektív fogalom, amely a társadalom által elvárható magatartást jelenti, az az ügyvezetői tisztséget betöltő személyek esetén az átlagot meghaladó, magasabb mértékű. Az elvárhatóságot - ebből következően a felróhatóságot - vezető tisztségviselők esetén nem az egyéni adottságok alapján kell megítélni, hanem objektív zsinórmértéket kell alkalmazni. "Az adott helyzetben" kitétel szerint vizsgálandó a konkrét tényállás mellett, hogy mi tekinthető elvárhatónak, amelynek teljesülése esetén a kárért felelős személy a kártérítés alól mentesülhet. Az adott tényállás mellett az alperes által felhozott, a felróhatóság alóli kimentést célzó okok nem igazolják, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezetőktől elvárható magatartást tanúsította a hitelezői veszteségek elkerülése vagy csökkentése érdekében. A hivatkozott egyéb anyagi, családi körülmények olyan szubjektív indokok, amelyek az alperes érdekkörébe esnek, ezért kimentésre alapot nem adhatnak.

Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében - annak tartalma szerint - a másodfokú bíróság Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörének alkalmazásával kérte azt, hogy a megállapított tényekből eltérő jogi következtetési levonásával az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a keresetet utasítsa el. A mentesülés körében továbbra is hivatkozott arra, hogy az adós az élete első cége volt, pénzügyi-gazdasági tevékenység végzésében nem volt sem elméleti, sem gyakorlati tapasztalata, az adós önhibáján kívül veszteséget termelt, a kötelezően fizetendő járulékok megfizetésére sem volt anyagi lehetősége. Mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy a felgyülemlett tartozásokat rendezni tudja, azonban anyagi lehetőségei szűkösek. Beszámolókészítési és letétbe helyezési kötelezettségének, mint egyedüli vezető tisztségviselő azért nem tudott eleget tenni, mert az adós olyan mértékű veszteséget termelt, hogy a könyvelő díját sem tudta előteremteni. Mindennapi megélhetése is veszélyeztetett, 2016-ban gyermeke születését követően nehéz anyagi körülmények közé került. Élettársa munkanélküli, hárman élnek 75 000 Ft gyedből. Egészségi állapotával is komoly problémák voltak. Laikusként, könyvelő vagy jogász hozzáértő segítsége nélkül nem tudta, mi a teendő az adós lezárása érdekében. Több alkalommal fordult levélben méltányossági kérelemmel a cégbírósághoz, amelyet az elsőfokú eljárás során csatolt. A Ctv. 118/B. §-a és az általa előadott személyes és anyagi körülményekre, tényekre figyelemmel, a felperes követelése nem teljes mértékben felróható számára, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor vezető tisztségviselői felelősségét megállapította.