995/B/1994. AB határozat

Diósd Község Önkormányzatának "Diósd község Általános Rendezési Terv Szabályozási előírásairól" szóló 7/1992. (IV. 16.) számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Diósd Község Önkormányzatának "Diósd község Általános Rendezési Terv Szabályozási előírásairól" szóló 7/1992. (IV. 16.) számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó házaspárnak Diósdon telke, azon egy "hétvégi ház megjelölésű" lakóépülete van. A házaspár a község hatályos általános rendezési tervét megállapító 7/1992. (IV. 16.) sz. rendeletét (a továbbiakban: Ör.) azért tartja alkotmányellenesnek, mert a "rendezési terv megváltoztatásakor az önkormányzat nem tartotta be az építésügyről szóló 1964. évi III. tv. 5. § (3), (4), (5), valamint a 6. § (5) bekezdésében foglalt lakossági érdekegyeztetést". Az egyeztetés hiányában nem tudtak "véleményt nyilvánítani". Az Ör. az indítványt tevők telkét is érintő "üdülőövezeti besorolást megváltoztatta" és "építési övezetté alakította". Az övezetváltoztatás az ún. "oldalhatáros beépítést" is lehetővé teszi, ez pedig különösen azért hátrányos a számukra, mert az a szomszéd, "aki hamarabb kezdeményezi az építési engedély kiadását az oldalhatáron álló terület létesítésére, az egyben korlátozza (az épületek azonos magasságban való elhelyezése esetén a kötelező oldaltávolság miatt) a szomszédos tulajdonos már meglévő épületének azonos irányban történő bővítését."

2. Az indítványozói álláspont, amely egyrészt a törvényi előírások megszegésében, másrészt - főleg a vélt jogsérelem következményeként - érdeksértésben látja az Ör. alkotmányellenességét, megalapozatlan.

3. Az Alkotmánybíróság már a 42/1992. (VII. 16.) AB határozatban (ABH 1992. 371.) kifejtette, hogy az általános rendezési terv sajátos önkormányzati rendelet, melynek elfogadásához az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Étv.) "6. § (5)-(6) bekezdése - a jogszabályok által védett közérdek, valamint a településen élő lakosság jogainak és érdekeinek érvényesítését szolgáló - különleges eljárási szabályokat ír elő. Az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel való egyeztetés kötelezettsége és a lakosságnak az eljárásba való bevonása olyan garanciális eljárási szabályok, melyeket nem követel meg a jogi szabályozás a többi, önkormányzati rendelet megalkotása során."

Az Alkotmánybíróság a feltételezett jogsértés tisztázására bizonyítást foganatosított, s a következőket állapította meg:

3.1. A község általános rendezési tervének felülvizsgálatára, illetve az új rendezési program megtárgyalására 1991. október 8-ra összehívott értekezleten a meghívott több mint 30 államigazgatási és érdekképviseleti szervből 2 tucatnyi szerv képviseltette magát. A tanácskozáson számos vélemény hangzott el, de a jelenlévők a beterjesztett programot "végleges kidolgozásra alkalmas"-nak minősítették.

3.2. 1991. október 31. napján - képviselőtestületi határozat alapján - a helyi művelődési központban lakossági fórumot tartottak. (A fórumon üdülőtulajdonos is jelen volt.) A fórum első témaköre "A község Általános Rendezési Terv módosítás terv-javaslatának megvitatása" volt. A jegyzőkönyv szerint a tervezett övezeti besorolásokat illetően lakossági ellenvetés nem merült fel.

3.3. A képviselőtestület 1991. november 21-én - a fórumon felvetett javaslatokra is figyelemmel - újból megtárgyalta a programot, s azt 19 korrekcióval illetve új előírással elfogadta.

3.4. 1992. március 23-án a községben újabb lakossági fórumot tartottak, ahol első napirendi pontként "Diósd Község Önkormányzat Általános Rendezési Terve" szerepelt. A fórumon a polgármester, alpolgármester, a jegyző, a tervezők és a beruházók képviselői mellett több mint 200 - közöttük üdülőtulajdonos - állampolgár jelent meg. Az övezeti besorolásokat ekkor sem vitatta senki.

3.5. Az Alkotmánybíróság arról is hivatalos értesítést kapott, hogy a tervezett módosítás tervanyaga a tervezés menetének időszakában a Polgármesteri Hivatalban "több hétre kifüggesztésre került".

3.6. Végezetül a képviselőtestület megalkotta és 1992. április 16-ai kelettel kihirdette az Ör.-t.

A 3.1. - 3.6. alpontokban rögzített tények az Alkotmánybíróságot arról győzték meg, hogy a község önkormányzati képviselőtestülete az Étv. 5. § (3)-(5) bekezdéseiben, és 6. § (3)-(6) bekezdésében előírt egyeztetési kötelezettségeit teljesítette, nem sértette meg tehát az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében és 44/A. § (2) bekezdésében foglalt - a törvények betartására vonatkozó - kötelezettségeit.

4. Az indítványt benyújtó házaspár érdeksérelmi hivatkozása alkotmányossági szempontból úgyszintén megalapozatlan.

4.1. A rendelkezésre álló okmányokból tényként megállapítható, hogy az Ör.-ben kihirdetett általános rendezési terv nem változtatta meg az indítványozók telkét is magában foglaló terület övezeti tagolását. A korábbi, az 1/1983. sz. tanácsrendelet ugyanis "vegyes övezetnek", nem pedig üdülőövezetnek nyilvánította a vitatott összefüggő telekcsoportot.

4.2. Az oldalhatáron elhelyezkedő épület természetesen hátrányosabb lehet a szomszéd számára, mint a csak szabadon állóan elhelyezhető épület. Ugyanilyen hátrányt azonban minden szomszédos telek tulajdonosának megkülönböztetés nélkül, egyformán el kell viselnie. Ha viszont az építésügyi szabályok kötelező oldaltávolságokat írnak elő, az elsőként kezdeményező építtető nem kerülhet előnyösebb helyzetbe, hiszen a védősávokra vonatkozó rendelkezések a szomszédos ingatlanok tulajdonosaira - építési engedélykérelmük benyújtási idejétől függetlenül - egyaránt és egyenlő módon kihatnak.

4.3. Az Ör. nem tekinthető egyedi ügyben hozott határozatnak, megfelel a normatív döntéssel szemben támasztott jogi követelményeknek. Meghozatala az önkormányzatnak nemcsak joga, hanem az Étv. 6. § (1) bekezdése szerint kötelessége is volt. Szabályai - más jogszabályi előírásokra is figyelemmel - eseti építésügyi hatósági határozatokban realizálódnak. E határozatok ellen az érdekeltek természetesen - mind az esetleges jog-, mind pedig az érdeksérelmet kifogásolva - jogorvoslattal (fellebbezéssel, majd bírósági felülvizsgálati kérelemmel) élhetnek.

5. Az indítványozóknak az Ör. megalkotásával szemben tett állításaik téveseknek, ezért alaptalanoknak, szabályozási kifogásaik is megalapozatlanoknak bizonyultak, ezért az Alkotmánybíróság az indítványukat elutasította.

Budapest, 1995. március 21.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró