BH 2015.9.259 A munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése - megtámadás hiányában - kizárja az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Önmagában az, hogy a munkáltató kezdeményezte a közös megegyezést, jogellenesség megállapítására nem ad módot [2012. évi I. tv. 12. §; 2003. évi CXXV. tv. 8., 19., 21. §].

[1]A felperes 2013. október 16-tól állt az alperes alkalmazásában húsipari segédmunkás munkakörben 90 napos próbaidő kikötésével. Az alperes kezdeményezésére a felek 2013. október 25-i keltezéssel ellátott, és ugyanerre a napra szóló "Munkaszerződés megszüntetése közös megegyezéssel" megnevezésű okiratot írtak alá. A felperes hivatkozása szerint az alperes azért kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését, mert megállapította, hogy az édesanyja az a személy, aki perelte az alperes üzleti partnerét, és vele szemben több eljárásban pert nyert.

[2]A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző módon, jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.

[3]Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pontjára, továbbá a 19. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 21. § c) pontjára.

[4]Az ítélet rögzítette, hogy a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatta az alperest a bizonyítási teherről, aki annak nem tett eleget. A 2014. március 25-én megtartott tárgyaláson az alperes jogi képviselője, illetve ügyvezetője útján is megjelent. Ekkor kérte, hogy a bíróság tájékoztassa a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésével összefüggésben milyen bizonyításra kötelesek az egyenlő bánásmód megsértése kérdésében, illetve indítványozta, hogy a bíróság tanúként hallgassa ki Gy. J. ügyvezetőt, továbbá Sz. A. művezetőt, valamint K.-né H. E. és G. M. felperesi munkatársakat.

[5]Az elsőfokú bíróság szerint a perben a felperes az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a) pontja alapján valószínűsítette, illetve igazolta, hogy a munkaviszonyának megszüntetését az alperes kezdeményezte, illetve az közös megegyezéssel szűnt meg, amellyel őt hátrány érte. Valószínűsítette, hogy az édesanyja, illetve annak jelenlegi házastársa pereket nyertek B. társas vállalkozásaival, illetve B. Gy.-vel szemben, az alperesi céggel pedig ezen társas vállalkozások mind üzleti, mind baráti kapcsolatban állnak, így ez állt a jogviszony-megszüntetés hátterében.

[6]Az alperes által elismert, csak terjedelmében vitatott üzleti kapcsolatot a felperes mind szórólapokkal, mind M. Gy. vallomásával igazolta. A szintén tanúként meghallgatott Sz. F. pedig azt valószínűsítette, hogy a felperest édesanyja "fellépése" miatt bocsátották el.

[7]A csatolt munkaügyi perek iratai, a személyiségi jogi, illetve a kártérítési per nem jogerősített elsőfokú ítélete szintén igazolják a felperessel kapcsolatos körülményeket (tulajdonság). A kialakult eljárásjogi helyzetben az alperes által kért bizonyítást a Pp. 3. § (4) bekezdés második mondata érdekében a bíróságnak mellőznie kellett, mert az indítvány egyrészt elkésett, másrészt annak teljesítése nem lenne összeegyeztethető a jóhiszemű pervitel követelményével. A felperes előterjesztéseinek, bizonyítékainak ismeretében a tárgyalás további halasztása nem perrendszerű, megteremtené annak a lehetőségét, hogy az alperes a peranyagok szolgáltatása körében saját érdekét a valós tényállástól is eltérően érvényesítse, mindez kedvezőtlen perbeli helyzetet eredményezhetne a munkavállalóra nézve.

[8]Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.

[9]A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy az alperes azért kezdeményezte a felperes munkaviszonyának megszüntetését, mert tudomására jutott, hogy édesanyja az a személy, aki perelte az alperes üzleti partnerét. Az elsőfokú bíróság e körben döntő jelentőséget tulajdonított Sz. F. tanúvallomásának, amellyel kapcsolatosan helyesen mutatott rá arra az alperes, hogy a tanú csupán a településen hallott szóbeszédről tudott nyilatkozni. E körben további bizonyítás felvétele azért nem szükséges, mivel a jogviszony megszűnésére próbaidő alatt került sor, a jogintézmény lényege pedig az, hogy pusztán erre hivatkozva is megszüntethette volna az alperes a felperes jogviszonyát, ugyanakkor nem kizárt, hogy azt más módon tegye.

[10]A másodfokú bíróság álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy a jogviszony megszüntetésére közös megegyezés útján került sor. Ilyen esetben vélelem szól amellett, hogy a megegyezés még akkor is mindkét fél akaratát tükrözi, ha azt valószínűleg az egyik fél kezdeményezte. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a közös megegyezéses megszüntetést tartalmazó okiratot aláírás előtt el sem olvasta, nem jelentős, tekintettel arra, hogy annak hiányában történő aláírás kizárólag a felperes kockázatára történhetett.

[11]A felperesnek volt ideje átgondolni a jogviszony megszüntetését mivel szóban az alperesi kezdeményezés már pénteken elhangzott, az okirat aláírására pedig csak a következő héten szerdán került sor. A törvényszék osztotta az alperesnek a fellebbezésében kifejtett azon álláspontját, amely szerint a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén az esélyegyenlőség sérelme fel sem merülhet.

[12]A másodfokú bíróság arra is utalt, hogy a peranyag alapján a felperes által előadottak érdemben sem nyertek bizonyítást. Sz. P. tanúvallomása csupán a településen hallottakra vonatkozott, a felperes édesanyja és Sz. A. közötti telefonbeszélgetés tartalma - az, hogy a jogviszony megszüntetésére "felsőbb utasításra" került sor, illetve elhangzott a kijelentés, hogy "van ilyen" - kellő bizonyítékul nem szolgálhat. Az alperes és a felperes által megjelölt cégek közötti laza üzleti kapcsolat sem indokolja a felperes által előadottak figyelembevételét.

[13]A felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy "más személy" felvételének időpontja az alperesi ügyvezető és az alperesi képviselő által ellentmondásosan került megjelölésre. A felvétel tényének, időpontjának csak a jogviszony felmondás után történő megszüntetése esetén lehetne jelentősége, így ezen hivatkozás értékelését a másodfokú bíróság mellőzte. A jogviszony közös megegyezéssel került megszüntetésre, az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.

[14]A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult.

[15]Az alperes már az elsőfokú eljárás során is vitatta azt a tényt, hogy a felperes munkaviszonyát jogellenes módon szüntette volna meg, illetve e körben előadta, hogy közös megegyezésre került sor. Ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványait azonban az alperes elkésetten terjesztette elő, ezért az elsőfokú bíróság azt jogszabálysértés nélkül mellőzte.

[16]Az alperesi ügyvezető meghallgatása során nem adott magyarázatot arra, hogy a szóban már egyeztetett "közös megegyezés" aláírásához miért bízott meg Sz. A. műszakvezetőn túl másik két tanút is, hogy azon részt vegyen.