EH 1999.108 A tartásdíjra való jogosultság szempontjából szükséges tanulmánynak minősül a második szakma megszerzése, ha a nagykorú gyermeknek rajta kívülálló okból nincs módja arra, hogy eredeti szakmájában elhelyezkedjék [Csjt. 60. §, XXIX. PED].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesnek az 1979. március 14. napján született fiúgyermeke után egyezséggel megállapított gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét 1996. október 1. napjával megszüntette.
Az első fokú ítélet indokolása szerint a gyermek a szakmunkásképző intézetben folytatott tanulmányait befejezte, asztalos szakképesítést szerzett, ezt követően azonban munkát nem vállalt, hanem az ipari szakmunkásképző intézetben villanyszerelő szakmunkás tanulmányokat kezdett, és jelenleg napi rendszerességgel tanműhelyi oktatáson vesz részt, arra való hivatkozással, hogy az asztalos szakma nem a kedvére való, ezért másik szakmát kíván szerezni. Mivel a gyermek néhány hónap múlva nagykorú Lesz, munkaképes és szakképzettséggel: asztalos szakmával rendelkezik, amely szakmában jelenleg is lehetséges az elhelyezkedés és a jövedelemszerző tevékenység folytatása, a második szakma megszerzése tehát - a tartásra kötelezett felperes jövedelmi viszonyaira és teherbíró képességére is figyelemmel - szükséges tanulmánynak nem tekinthető.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a másodfokú eljárás során beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményből kitűnik, hogy a gyermek porallergiás megbetegedésben szenved, amely őt az asztalos szakma gyakorlásában akadályozza. Az általa folytatott villanyszerelő szakmunkásképző iskolai tanulmányok ugyancsak életpályára előkészítő, szükséges tanulmányoknak minősülnek és fontos érdeke fűződik a gyermeknek ahhoz, hogy a tanulmányait befejezze. Az egészségi állapota miatt ugyanis a szakképzettségének megfelelő munkavégzésre nem képes, a második szakma megszerzéséhez szükséges tanulmányokat pedig nappali képzés keretében folytatja. Figyelemmel arra, hogy mindkét szülő rokkant nyugdíjas és nehéz anyagi körülmények között él, nem várható el az alperestől az, hogy a gyermek tanulmányaival, illetőleg az eltartásával felmerülő költségeket egymaga viselje, ezért a felperes változatlanul köteles a gyermek eltartásához a terhére megállapított mértékű gyermektartásdíjjal hozzájárulni, hiszen ennek teljesítése a saját szükséges tartását nem veszélyezteti.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítételetének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdését, mert a perbeli gyermek a szükséges tanulmányait befejezte, szakmát szerzett, így tartásra sem jogosult.
A jogerős ítélet nem törvénysértő.
A Csjt. 60. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint a gyermek a nagykorúságának az elérése után két okból szorulhat további tartásra, nevezetesen: egyrészt az állapota, betegsége, illetve munkaképtelensége miatt, másrészt pedig - a törvény külön rendelkezése folytán akkor, ha az életpályára való felkészülést szolgáló, szükséges tanulmányokat folytat. A szakmunkásképzésben való részvétel, mint az életpályára előkészítő képzés - a Legfelsőbb Bíróságnak a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról szóló - módosított - XXIX. számú Polgári Elvi Döntése szerint "szükséges tanulmánynak" általában csak akkor tekinthető, ha annak folytatására az első szakma megszerzése érdekében kerül sor, hiszen az azonos vagy alacsonyabb szintű szakma megszerzése a már megszerzett képzettség mellett általában nem tekinthető olyan szükséges tanulmánynak, amelynek terhe a szülőre önkéntes vállalás hiányában is áthárítható.
Egységes azonban az ítélkezési gyakorlat abban, hogy - az elvi döntés helyes értelmezése szerint - az említett főszabály alól kivételt képez az az eset, amikor a munkaképes nagykorú gyermek a már megszerzett szakképesítés szerinti munkakör ellátására önhibáján kívül (pl. egészségügyi okból) nem képes (BH 1992/12/766.). Ennek megfelelően számos eseti döntésében rámutatott már a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az a körülmény, miszerint a XXIX. számú PED a nappali tagozaton folytatott tanulmányokkal kiemelten foglalkozik, nem jelenti azt, hogy a továbbtanulásnak valamilyen más formája a tartásra való jogosultságot kizárja (pl. BH 1990/3/104.).
A másodfokú eljárásban beszerzett orvosszakértői vélemény nem hagy kétséget afelől, hogy a perbeli gyermeket az általa már megszerzett asztalos szakképesítés szerinti munkakör ellátásában az allergiás megbetegedése önhibáján kívül akadályozza, arra vonatkozó adat pedig a perben nem merült fel, hogy az asztalos szakmánál köztudomásúan lényegesen kevesebb porral járó villanyszerelő szakma ellátására a gyermek az egészségi állapota miatt ugyancsak alkalmatlan lenne, illetőleg, hogy más szakma megszerzésére az egészségi állapotának megfelelő munkakörben történő rendszeres keresőtevékenység folytatása mellett, esti vagy levelező tagozaton is lehetősége nyílnék. Anyagi jogi jogszabálysértés nélkül foglalt tehát állást a másodfokú bíróság abban, hogy a gyermek által folytatott tanulmányok - az egészségi állapota miatt - szükséges tanulmánynak minősülnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 486/1997. sz.)