EH 2003.878 A végelszámolási eljárásban határidőben bejelentett hitelezői igényt a végelszámolási eljárást követő felszámolási eljárásban - ismételt külön bejelentés nélkül is - határidőben bejelentett hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 22. § b) pont, 28. § (2) bek. f) pont, 29. § a) pontja, 38. § (2) bek., 46. § (5) és (7) bek., 66. § (2) bek. c) pont, 72. § (2) és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 19-6. sorszámú végzésével a hitelező kifogását, amelyben az igényének elkésettként való nyilvántartásba vételét sérelmezte, elutasította. Döntésének indoka szerint az adós gazdálkodó szervezet felszámolásának közzétételére 1998. április 2-án, a Cégközlöny 14/1998. számában került sor. Ennek megfelelően a hitelezők igényüket a felszámolóhoz a közzétételtől számított 40 napon belül, 1998. május 12-éig jelenthették be. A hitelező az igényét 1998. augusztus hó elején jelentette be a felszámolóhoz, ekkor utalta át a gazdasági hivatal számlájára a regisztrációs díjat is. Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását végelszámolás előzte meg. A hitelező az adós végelszámolójához hitelezői igényét 1997. október 27-én bejelentette, aki azt a felszámolóhoz továbbította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló helyesen járt el akkor, amikor az igényt az elkésetten bejelentett követelések között vette nyilvántartásba. A végelszámolási eljárás az 1991. évi IL. törvény IV. fejezetében szabályozott nemperes eljárás. A felszámolási eljárástól független eljárásban foganatosított igénybejelentést a felszámoló nem veheti figyelembe az 1991. évi IL. törvény III. fejezete szabályai alapján folyó felszámolási eljárásban.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és a felszámoló kötelezését kérte arra, hogy követelését határidőben bejelentettként igazolja vissza. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy a Cégközlönyben 1997. október 16-án közzétett felhívás alapján 1997. október 27-én a végelszámolóhoz határidőben bejelentette az igényét. A végelszámolási eljárás állásáról a végelszámolótól rendszeresen érdeklődött, aki nem adott tájékoztatást. Csak akkor válaszolt, amikor az időközben megindult felszámolási eljárásban - a bíróság megítélése szerint - igényét már csak késedelmesen terjeszthette elő. Álláspontja szerint kellő körültekintéssel járt el. Hivatkozott arra, hogy a csődtörvény nem teszi kötelezővé, hogy az igényt a hitelező közvetlenül a felszámolónak jelentse be. A végelszámoló pedig az 1998. május 29-én kelt levelében a hitelezőt arról tájékoztatta, hogy igényét nyilvántartásba vette, és azt továbbította az adós felszámolójához.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a hitelező kifogásának helyt adott, és felhívta a felszámolót, hogy a hitelező igényét határidőben érkezettként vegye nyilvántartásba. Kötelezte a felszámolót az állam részére - külön felhívásra - 5000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére is.
Döntését azzal indokolta, hogy az adós ellen 1996. évben indult felszámolási eljárásra, figyelemmel az 1998. április 2-i közzétételre, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A többször módosított Cstv. 46. § (5) bekezdése szerint a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőben bejelentett követeléseket és a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket. A 28. § (2) bekezdésének f) pontja értelmében a hitelezőknek ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteniük.
A többször módosított Cstv. szabályozza a csődeljárás mellett az adós gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszüntetésére irányuló egyéb eljárásokat. A törvény 1. §-ának (3)-(4) bekezdései értelmében mind a felszámolási, mind a végelszámolási eljárásnak a hitelezők kielégítése a célja. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntéseiben - így az Fpk. II. 33.098/1995/2. számú, továbbá az Fpk. VIII. 32.455/1997/4. számú határozataiban - kifejtettekre, melyekben már rámutatott arra, hogy a felszámolási eljárásnak az adós mellett mindazok a hitelezők is alanyaivá válnak, akik követeléseinek ki nem egyenlítése miatt kérte a végelszámoló a végelszámolási eljárás "átfordítását". Ezekre a hitelezőkre nem vonatkozik a törvényben előírt igénybejelentési kötelezettség. A hitelezők ugyanis a végelszámolási eljárásnak az adós jogutód nélküli megszüntetésére irányuló másik eljárásba, a felszámolási eljárásba a többször módosított Cstv. 72. § (2) bekezdése alapján való "átfordulásával", csupán ennek folytán, nem veszítik el hitelezői pozíciójukat, és nem kell ismételten érvényesíteniük a követelésüket. A végelszámoló által a felszámolónak átadott végelszámolási záróiratokból - köztük a hitelezők listájából - a felszámoló kellő időben értesül a követelések jogosultjainak személyéről.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapította, hogy az adott ügyben a hitelező - a felszámoló által sem vitatottan - igényét a végelszámolási eljárásban 1997. október 27-én bejelentette, melyet a végelszámoló az adós felszámolójának továbbított. A hitelező a többször módosított Cstv. 46. § (7) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi díjat befizette. Ilyen körülmények között - a kifejtettekre figyelemmel - a végelszámolási eljárásban már hitelezőként fellépett fél igénye a felszámolási eljárásban nem tekinthető elkésetten érkezettnek. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ra utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
A jogerős végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú végzés hatályában fenntartását kérte.
Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a többször módosított Cstv. "sehol sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését és annak indokolását alátámasztaná". Sehol sem mondja ki azt, hogy a felszámolási eljárást megelőzően a másik, külön fejezetben szabályozott végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői követeléseket a felszámoló köteles lenne nyilvántartásba venni, illetve kellő időben előterjesztettnek tekinteni. Ezért jogszabálysértő a sérelmezett végzés, "amely kiterjesztően értelmezi az idevonatkozó, a Cstv.-ben pontosan előírt felszámolási eljárási rendelkezéseket." Álláspontja alátámasztására hivatkozott a többször módosított Cstv. 38. § (2) bekezdésében foglaltakra, mint jelen esetben alkalmazandó lényegében analóg szabályozásra. Ez a rendelkezés azt mondja ki, hogy a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. és 46. §-ban foglalt kötelezettség teljesítése alól. Ez azt jelenti, hogy még bírósági eljárásban hozott, a hitelező javára szóló marasztaló ítélet esetén is, a felszámoló csak az esetben veheti nyilvántartásba a követelést, ha a hitelező a Cstv.-ben előírt módon a hitelezői igényét a felszámolóhoz bejelenti. A végelszámolást a cégbíróság, tehát egy másik bírói szerv rendeli el, így már ez okból sem indokolt a végelszámolási és a felszámolási eljárás "egybemosása".
A felülvizsgálati kérelem kiegészítéseként arra hivatkozott, hogy a jogerős végzésben felhívott korábbi eseti döntésben kifejtett iránymutatás az adott ügyre nézve nem alkalmazható, mert a jelen esetben nem a végelszámoló kérte a végelszámolási eljárás "átfordítását" felszámolási eljárásba, hanem azt hitelező kezdeményezte.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, mert sem a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő, sem a hitelező tárgyalás tartását nem kérték.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
Álláspontja szerint a többször módosított Cstv. alapvető hitelező védelmi előírásokat tartalmaz. A kérelmező tévesen hivatkozik a többször módosított Cstv. 38. § (2) bekezdésében foglaltak analóg alkalmazására. Jelen ügyben éppen az egységes törvényi szabályozás folytán a végelszámolás során bejelentett hitelezői igényt a felszámolási eljárásra is előterjesztettnek kell minősíteni. Hivatkozott arra, hogy a végelszámolási eljárásban határidőben bejelentett követelését a végelszámoló a felszámolóhoz továbbította. A Cstv. arra sem tartalmaz kizáró rendelkezést, hogy a hitelezői igény bejelentésére a végelszámoló részéről nem lenne lehetőség. Hivatkozott a BH 2001/202. számú eseti határozatában kifejtettekre, amely szerint "a felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedéseit az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles megtenni." Álláspontja szerint amennyiben a végelszámoló által továbbított hitelezői igényét a felszámoló elmulasztotta nyilvántartásba venni, bejelentettnek tekinteni, úgy nem járt el a megfelelő gondossággal.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős végzés nem sérti a többször módosított Cstv.-nek a hitelezői igények bejelentésére vonatkozó rendelkezéseit.
A jogerős végzésben a Legfelsőbb Bíróság helytállóan fentette ki, hogy mind a végelszámolási eljárás, mind a felszámolási eljárás a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetésére irányuló eljárás. Mindkét eljárás célja, hogy ennek során a hitelezői követelések kielégítésre kerüljenek. A már megindult végelszámolási eljárást a többször módosított Cstv. 72. § (3) bekezdésében meghatározott esetben követheti is a felszámolási eljárás. A felszámolási eljárást a végelszámolását elhatározó gazdálkodó szervezet ellen azonban nemcsak a végelszámoló kezdeményezheti, hanem - a többször módosított Cstv. 22. § b) pontjából következően - bármelyik hitelező is. A Cstv. 72. § (2) bekezdése a végelszámoló részére a 27. § (2) bekezdésében foglalt feltételek valamelyikének fennállása esetére a felszámolási eljárás megindítását kötelezően előírja.
Ha az eljárás megindítására jogosult bármely fél kérelmére a bíróság a felszámolást elrendeli, arról a többször módosított Cstv. 29. § a) pontja alapján értesíti azt a cégbíróságot, ahol a gazdálkodó szervezetet a cégjegyzékbe bejegyezték. Ennek eredményeként a végelszámolási eljárás megszüntetésére kerül sor, mert ugyanazon gazdálkodó szervezet ellen egyidejűleg mindkét eljárás nem lehet folyamatban.
A fentiekből következően a hitelezői igény bejelentése szempontjából nincs különbség a között, hogy a végelszámoló kérte-e a végelszámolási eljárás "átfordítását" felszámolási eljárássá, vagy azt ettől függetlenül valamely hitelező kérte.
Az eljárás irataiból kétséget kizáróan az állapítható meg, hogy a végelszámolási eljárás megindításáról szóló végzésnek a Cégközlönyben való közzététele még 1997. október 16-án megtörtént. A hitelező hitelezői igényét pedig a törvényes határidőben [Cstv. 66. § (2) bekezdés c) pontja] 1997. október 27-én már bejelentette. A felszámolási eljárás elrendelése 1998. február 28-i kezdő időponttal történt meg. Ebben az időben pedig a hitelező már alanyává vált a felszámolási eljárásnak is, annak folytán, hogy határidőben a végelszámolóhoz bejelentette a hitelezői igényét.
A többször módosított Cstv. 38. § (2) bekezdése szerint a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól.
A végelszámolási és a felszámolási eljárás nem a pénzkövetelés érvényesítése, hanem az adós jogutód nélküli megszüntetése céljából kezdeményezett eljárás, még akkor is, ha ennek során a hitelezői igényeket - az adós vagyoni helyzetétől függően - az adós vagyonából ki kell elégíteni. E szempontból tehát nem azonos a felszámolás kezdő időpontja előtt indult egyéb nemperes (pl. fizetési meghagyásos) eljárásokkal, amelyek kifejezetten a pénzkövetelés érvényesítésére irányulnak, s amelyek mellett a hitelezőt a felszámolási eljárásban minden esetben terheli a hitelezői igényének bejelentési kötelezettsége a felszámolóhoz.
Miután a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf Bír. Gfv. X. 30.550/2002. sz.)