870/D/2002. AB végzés

indítvány visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz valamint a jogalkotó felhívására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 256. § (2) bekezdése első fordulatának a részjogerő bírói mérlegeléstől függő megállapításáról rendelkező szövegrésze alkotmányellenességének megállapítása és a Legfelsőbb Bíróság előtt Gf. IV. 32.069/1999. szám alatt jogerősen lezárult ügyben való alkalmazásának megtiltása iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely a jogalkotónak arra történő felhívására irányult, hogy alkotmányosan jelölje ki a jogszabály-értelmezés határait, annak korlátait.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 256. § (2) bekezdése első fordulatának, a részjogerő bírói mérlegeléstől függő megállapításáról rendelkező szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és "ex tunc" hatállyal történő megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság által Gf. IV. 32.069/1999. szám alatt jogerősen lezárult peres ügyben rendelje el az alkotmányellenes jogszabály és "jogértelmezés" alkalmazásának a tilalmát.

Hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § d) pontjában foglalt alkotmányjogi panasz, illetve e) pontjában foglalt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló hatáskörökben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó indítvány kiegészítésében a Legfelsőbb Bíróság Pk. III. 25.003/2002/3. szám alatt meghozott jogerős végzését jelölte meg az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős bírósági határozatként.

Az indítványozó indítványában részletesen ismertette az alkotmányjogi panaszának alapját képező egyedi jogvitás ügyét, az annak során meghozott bírósági határozatok lényegi rendelkezéseit.

Az indítványozó, mint felperes által indított polgári perben az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma (a továbbiakban: Fővárosi Bíróság) helyt adott a felperes keresetének és az alperest kötelezte az első fokú eljárásban felmerült perköltség viselésére.

Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezéseit. A Legfelsőbb Bíróság kötelezte a felperest az alperes által lerótt fellebbezési eljárási illeték arányos részének, továbbá - a perérték, a kifejtett tevékenység és a pernyertesség arányára tekintettel megállapított - másodfokú részperköltség viselésére, azzal, hogy az ezt meghaladó másodfokú perköltség viselésére a feleket kötelezte.

A felperes a jogerős ítélet kiegészítését, "a másodfokú perköltség felperes javára történő megítélését, továbbá a fellebbezéssel nem támadott első fokú - perköltségre vonatkozó - ítéleti rendelkezés jogerejének megállapítását" kérte a Legfelsőbb Bíróságtól.

A Legfelsőbb Bíróság a felperes kérelmét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság végzésének indokolásában utalt arra, hogy az alperes fellebbezése folytán az első fokú ítélet egyetlen rendelkezése sem emelkedett jogerőre, melyre tekintettel az első fokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezései vonatkozásában a részjogerő megállapításának a Pp. 256. § (2) bekezdésében foglalt feltételei nem álltak fenn.

A felperes a Legfelsőbb Bíróság végzését kifogással támadta meg, melyben változatlanul arra nézve fejtette ki érveit, hogy az első fokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezései - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedtek, ebből következően pedig a Pp. 256. § (2) bekezdése értelmében a részjogerő megállapításának lett volna helye.

A Legfelsőbb Bíróság a kifogást a jelen alkotmányjogi panasz alapjául fekvő, és fentebb már hivatkozott Pk. III. 25.003/2002/3. számú végzésével elutasította.

Az indítványozó a Pp. támadott rendelkezésének alkotmányellenessége indokaként arra hivatkozott, hogy "[a] jogbiztonság, a jogerő tiszteletben tartása megköveteli, hogy a törvényes eljárásban (Pp.) a törvény által jogerősnek deklarált határozat megállapítása a jogalkalmazói mérlegeléstől ne függjön. Illetve a részjogerő megállapítására irányuló kérelem alkotmányellenes jogértelmezés útján ne legyen megtagadható."

Indítványának kiegészítésében kifejtette, hogy a Pp. 228. § (4) bekezdésének második fordulata értelmében a részjogerő "ipso iure" következik be, és a Pp. 256. § (2) bekezdésének második fordulata értelmében "kizárólag abban az esetben enyészik el, ha a bíróság (abszolút vagy relatív hatálytalanság miatt) az első fokú ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezi." "Sem a részjogerő megállapítása, sem annak elenyészése esetén a jogerő végzéssel »feloldása« a bírói mérlegelésnek nem függvénye. Arról - garanciális okból - maga a törvény [Pp. 228. § (4) bek. második, Pp. 256. § (2) bek. második fordulata] rendelkezik."

Az indítványozó arra nézve is kérelmet terjesztett elő, hogy az Alkotmánybíróság "[h]ívja fel a jogalkotót ajogszabály értelmezés korlátainak (határainak) alkotmányos kijelölésére." Kérelme indokaként kifejtette: "[a] törvénnyel (Pp.) szembeszegülő, önkényes jogértelmezés eredményeként a jogalkalmazó kvázi »jogalkotói« státuszt teremt magának az egyedi ügyek elbírálása kapcsán, veszélyeztetve a jogállamiság, a hatalommegosztás alapelvét."

Az indítványozó érvelése alátámasztásaként számos olyan alkotmánybírósági határozatra hivatkozott, amely a bíró/bíróság ítélkezési tevékenysége törvényhez kötöttségének, a bírói jogértelmezésnek, illetve a jogszabály joggyakorlat által egységesen követett értelmezésének ("élő jog") az alkotmányossági kérdéseivel foglalkozott. Az indítványban hivatkozott alkotmánybírósági határozatok, az ezekhez kapcsolódó egyes különvélemények idézett részei alapján kifejtette, hogy szükségesnek tartja a jogértelmezés alkotmányos határainak jogszabályi kijelölését.

Véleménye szerint, noha az Abtv. hatásköri szabályai nem teszik lehetővé az Alkotmánybíróság számára a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányos felülvizsgálatát, az Abtv. preambuluma, valamint az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mégis jogosult a bírói jogértelmezés alkotmányosságának a felülvizsgálatára.

Indítványának kiegészítésében az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a peres ügyében a Legfelsőbb Bíróság mindkét eljáró tanácsa azonosan értelmezte a Pp. 235. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit, mely álláspontja szerint arra mutat, hogy a bírói gyakorlat egységesen ilyen értelemben alkalmazza a jogszabályt. Ezzel összefüggésben utalt az "élő jog" alkotmányossági vizsgálata körében követett alkotmánybírósági gyakorlatra. Az indítványozó indítványának e részében több olyan alkotmánybírósági határozatra is hivatkozott, amely az Abtv. 1. § e) pontjában foglalt hatásköri szabály alkalmazhatóságának kérdésével foglalkozott.

Az indítványozó indítványában "[a]z alkotmányjogi panasz alapját képező" számos alkotmányi, illetve más jogszabályi rendelkezést jelölt meg.

Hiánypótlásra történt felhívást követően pontosított indítványában "[a]z alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései" körében az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (2) bekezdését, 19. § (3) bekezdésének b) pontját, 47. § (2) bekezdését, 50. § (1) és (3) bekezdéseit, 57. § (1) bekezdését, valamint 77. § (2) bekezdését jelölte meg.

2. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként azt vizsgálta, hogy a jelen esetben fennállnak-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésének az Abtv.-ben meghatározott törvényi előfeltételei.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében, az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következettbe, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetve más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

Az Abtv. 48. § (2) bekezdés alapján az alkotmányjogi panaszt írásban, a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell előterjeszteni az Alkotmánybíróságnál.

Az Alkotmánybíróság korábban már több határozatában kimondta, hogy az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1228.]

A 663/D/2000. AB határozat (ABH 2003,1223.) indokolásában az Alkotmánybíróság rámutatott továbbá arra is:

"»Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi« (ABH 1998, 306, 310-311.), akkor az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem állnak fenn az Abtv. 48. §-ában foglalt feltételei." (ABH 2003, 1223, 1229.)

A fent idézett határozatindokolásból is kitűnően az Abtv. 48. § (2) bekezdésében hivatkozott jogerős határozat alatt tehát az ügydöntő érdemi határozatot kell érteni, az ilyen határozattal szemben van mód - annak kézhezvételét követő 60 napon belül - alkotmányjogi panaszt előterjeszteni.

További törvényi feltétele a panasz előterjesztésének, hogy a panaszost ért alkotmányos jogsérelemnek az alkotmányellenes jogszabálynak a panaszos ügyében történt alkalmazásából kell eredni.

A jelen ügyben az indítványozó - a Legfelsőbb Bíróságnak az indítványozó (felperes) által előterjesztett kifogást elutasító, Pk. III. 25.003/2002/3. számú jogerős végzésével szemben - terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.

Az indítványozó 2002. szeptember 23-án vette kézhez az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős végzést. Az Abtv. 48. § (2) bekezdésében előírt 60 napos törvényi határidő 2002. november 22-én járt le.

Az alkotmányjogi panaszt tartalmazó indítványt 2002. november 22-én ajánlott tértivevényes küldeményként adta postára az indítványozó, amely 2002. november 26-án érkezett be az Alkotmánybíróságra.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a törvényi határidőn belül került előterjesztésre.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz tartalmi vizsgálata során ugyanakkor megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányjogi panasszal támadott Pk. III. 25.003/2002/3. számú jogerős végzése nem tekinthető az indítványozó (felperes) jogvitás ügyében meghozott érdemi, ügydöntő határozatnak.

Az indítványozó indítványában azt kifogásolta, hogy a perében másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 256. § (2) bekezdésében, a részjogerőre vonatkozó törvényi rendelkezések alkalmazásának a mellőzésével - megváltoztatta az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság ítéletében megállapított perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezést, és a jogerős másodfokú ítéletében számára kedvezőtlen rendelkezést hozott a perköltség vonatkozásában.

E tekintetben tehát nem a felperesi kifogást elutasító jogerős végzés, hanem a Legfelsőbb Bíróság Gf. IV. 32.069/1999/3. számú jogerős ítélete tekinthető érdemi, ügydöntő határozatnak. E jogerős ítélettel szemben azonban az indítványozó nem terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.

Az Alkotmánybíróság azt is megállapította továbbá, hogy az indítványozó által támadott Pp. 256. § (2) bekezdését, a kifogást elutasító jogerős végzés meghozatala során a Legfelsőbb Bíróság nem alkalmazta.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a vitatott törvényi rendelkezést sem az érdemi, ügydöntő jogerős ítélet meghozatala során, sem az indítványozó által csatolt végzések meghozatala során nem alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság. Az indítványozó által indítványához mellékletként csatolt, a jogerős ítélet kiegészítésére irányuló felperesi kérelmet elutasító végzés indokolásában a Legfelsőbb Bíróság utalásszerűen hivatkozott ugyan a Pp. 256. § (2) bekezdésére, azonban éppen azzal összefüggésben, hogy az első fokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezései tekintetében a részjogerő megállapításának a törvényi feltételei nem álltak fenn, ebből következően a Pp. támadott törvényi rendelkezését eleve nem alkalmazhatta a másodfokon eljárt bíróság.

Mindezekből következően az indítványozó által előterjesztett indítvány nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott, az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseknek, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Abü.) 29. § e) pontja értelmében az indítványt visszautasította.

3. Az indítványozó arra nézve is kérte az Alkotmánybíróság eljárását, hogy hívja fel a jogalkotót a jogszabály-értelmezés korlátainak, (határainak) az alkotmányos kijelölésére. Az indítvány hiánypótlásra történt felhívást követő kiegészítésében, pontosításában ezen indítványi részhez kapcsolódóan az indítványozó megjelölte az Abtv. 1. § e) pontjában megjelölt hatásköri szabályt, azonban ezen túlmenően nem terjesztett elő határozott kérelmet az Alkotmánybíróság e hatáskörben történő eljárására, nem indokolta, hogy álláspontja szerint miért állnak fenn az Abtv. 49. §-ában foglalt azon törvényi feltételek, amelyek megalapozzák a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány e része nem tekinthető mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványnak, ebből következően ebben a hatáskörben érdemi alkotmányossági vizsgálat lefolytatására nem volt mód.

Az indítvány tartalma, az itt kifejtett érvelés az ennek alátámasztására felhívott alkotmánybírósági határozatok (az idézett indokolási részek és különvélemények) alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó e helyütt is olyan kérdésben kérte az Alkotmánybíróság eljárását, amely nem tartozik annak a hatáskörébe.

Az indítványozó a jogértelmezés alkotmányos határainak jogszabályi kijelölésére, ennek érdekében a jogalkotó erre való felhívására terjesztett elő indítványt, és erre nézve fejtette ki a kérelmét alátámasztó érveit, indokait. Az Alkotmánybíróság e helyütt külön is megjegyzi, hogy a hiánypótlást követően pontosított és kiegészített indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezésekhez kapcsolódóan az indítványozó nem fejtette ki, hogy a Pp. támadott rendelkezésével, illetve az indítványában hivatkozott, az Abtv. 1. § e) pontjában szereplő hatásköri szabállyal összefüggésben milyen okból és mennyiben látja fennállónak azok sérelmét.

Az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdése, sem az Abtv. 1. §-ában foglalt hatásköri szabályok, de más törvény rendelkezései alapján sincs hatásköre arra, hogy a jogalkotó felé az indítványozó által kérelmezett felhívással éljen, úgyszintén arra sem, hogy a bírói jogértelmezés alkotmányosságát felülvizsgálja. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abü. 29. § b) pontja alapján az indítványt hatáskörének hiányára tekintettel visszautasította.

Budapest, 2005. május 2.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró