BH 2001.6.263 Nem valósítja meg a közokirattal visszaélés vétségét, aki - tudva, hogy a közokirat lopás útján jutott annak eladójához - azt pénzért megvásárolja, majd a vételárnál nagyobb összegért kínálja megvételre az okirat tulajdonosának [Btk. 277. § (1) bek., 1968. évi I. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 11. § (1) bek., 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 2. §].

A városi bíróság a 2000. március 14. napján kelt ítéletével a II. r. vádlott bűnösségét 5 rb. közokirattal visszaélés vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r. vádlott 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, üzletkötőként dolgozik.

A városi bíróság több alkalommal ítélte el lopás bűntette, garázdaság vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt, legutóbb a városi bíróság 1977. január 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével garázdaság vétsége miatt 1 évi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

1998. február 10-én az I. r. vádlott ismeretlen társa az utcán parkoló személygépjármű jobb első ablakát betörte, míg az I. r. vádlott a közelben figyelt, és onnan elvitt egy barna színű bőr autóstáskát 2500 forint értékben. Az autóstáskában volt a német állampolgárságú sértett német útlevele, német jogosítványa, magyar nemzetközi jogosítványa, magyar jogosítványa, valamint a gépkocsi német forgalmi engedélye.

Az autóstáskát és az abban levő iratokat a II. r. vádlott megvásárolta mintegy 30 000 forintért, bár tudta azt, hogy azok a gépkocsi feltöréséből származnak.

1998. február 11. napján felkereste lakásán a sértettet azzal, hogy 50 000 forintért visszaadja neki az okiratokat. Megbeszélték, hogy hol és mikor találkoznak. A II. r. vádlott az iratokat megkísérelte átadni a sértettnek, amikor vele szemben a rendőrök intézkedtek, tőle a táskát, az iratokat lefoglalták, és a sértettnek kiadták.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott és a védője jelentett be fellebbezést, felmentésért.

A megyei főügyész az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a felülvizsgálat során megállapította, hogy a városi bíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényeket a bizonyítékok egybevetett logikailag helytálló értékelésével állapította meg. A megállapított tényállás egyezik az iratok tartalmával, és ez elsőfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének is, amikor megállapította, hogy a II. r. vádlott a közokiratok megvásárlásakor tudott azok lopásból származó voltáról. Mivel pedig a tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, azt a másodfokú bíróság a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélkezése alapjául elfogadta.