A Szegedi Ítélőtábla Pf.20683/2018/7. számú határozata kártérítés (NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, (1) bek., 206. §, (1) bek., 213. §, (2) bek., 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 345. §, (1) bek., 355. §, (4) bek., 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 12. §, 28. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.683/2018/7. szám

A Szegedi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve(címe) szám alatti lakos felperesnek - a jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) szám alatti lakos alperes ellen nemvagyoni kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2018. szeptember 3. napján kelt 6.P.20.900/2016/84. számú ítélete ellen a felperes részéről 90. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

R É S Z Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,- (Ötvenezer) forint másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 2.500.000,- (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes viseli.

A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes 2012. október 3-án a hajnali órákban idegenhibás közlekedési balesetet szenvedett. A (személy neve) által vezetett járműszerelvény - a vezető figyelmetlensége miatt - ütközött azzal a gépjárművel, melynek jobb első ülésén becsatolt biztonsági övvel a felperes utazott, aki nem volt annak üzembentartója.

A balesetet okozó gépjármű vezetőjét a (város neve)-i Járásbíróság B.... sorszámú ítéletével bűnösnek találta közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. Indokolásában kitért arra, hogy ugyan a felperest szállító személygépkocsi vezetője is megszegte a KRESZ 26. § (1) bekezdés ac) pontját azzal, hogy a megengedett sebességnél gyorsabban haladt, ez a szabályszegés azonban nem állt okozati összefüggésben a balesettel, mert az a jogszabálynak megfelelő sebesség esetén is bekövetkezett volna.

A károkozó által vezetett gépjármű a baleset időpontjában az alperesnél rendelkezett érvényes felelősségbiztosítással.

A baleset következtében a felperes 8 napon túl, több hónap alatt gyógyuló, életveszélyes sérüléseket, traumás sokkot, agyzúzódást, agyvizenyőt, jobb oldali levegő gyülemet, kétoldali mellkasi vérgyülemet, szövődményes jobb oldali tüdőgyulladást, a felső állcsont kétoldali törését, arckoponya törést, az arcüreg kétoldali bevérzését, bal oldali kulcscsont törést, borda töréseket, alkar és lábszár törést, homloküreg és orrcsont törést, zúzódásokat szenvedett el. A baleset utáni ellátását követően intenzív osztályon kezelték, illetve csonttöréses sérülései kapcsán többszörös műtéti beavatkozáson esett át.

Alsó állkapocs törése miatt a későbbiekben fog-élzáródási rendellenessége alakult ki, ezért műtötték, de már a sérülés előtt ún. bulldog harapása lehetett, álla jellegzetesen előreugró. A káreseményt megelőzően előrehaladott fogágy betegségben is szenvedett, mely a gyógyulási időszakban tovább romolhatott. Az időközben elvégzett korrekciós fogszabályozás és sebészeti beavatkozások eredménye jó, harapását teljesen korrigálták, a kívánatos "olló" harapást alakították ki. Mimikai izmai nem sérültek, de ajka tartósan zsibbad, ami beszéd, étkezés közben zavaró. Állapota további sebészi beavatkozást nem igényel.

Jobb bokájának mozgása mintegy 50 %-ban, bal bokája jelentősebb terhelése miatt mozgásában beszűkült. Jobb könyökének, illetve csuklójának mozgása szintén beszűkült: könyökhajlítása 15 fokig, nyújtása 20 fokig kivitelezhető. A jobb oldali orsócsonti ideg bénult. Jobb kezének szorító ereje nagyrészt csökkent, csavarni nem tud.

Közepesen nehéz, kétkezes fizikai munkák végzésében akadályozott. Baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése 50 %-os, baleseti eredetű egészségkárosodása 40 %-os.

Állapota végleges, abban jelentős javulás nem várható.

Olyan fizikális károsodása nincs, ami járművezetésre alkalmatlanná tenné. Önellátásra, önkiszolgálásra képes, jelen állapotában gyógytornász igénybevétele nem indokolt. Fizikális állapota az elmúlt két évben jelentősen javult, tudja használni sérült kezét, lábát.

Realitás kontrollja megtartott, kóros élményfeldolgozás nem jellemzi, de személyisége beszűkült, kontroll funkciói labilisak, belvilága feszült, intoleráns, érzelmileg és hangulatilag labilis. Alkalmazkodási, beilleszkedési nehézségekkel küzd. Állapota szükségessé és indokolttá teszi rendszeres pszichiátriai, elsődlegesen gyógyszeres kezelését. Ez utóbbitól leginkább állapotának szintentartása várható, tényleges javulás, gyógyulás nem. Szexuális életében problémák mutatkoznak, szorongása, deprimáltsága, beszűkültsége akadályozólag hat.

A felperes módosított keresetében a közlekedési balesettel összefüggésben 150.000,- euró vagyoni és 300.000,- euró nemvagyoni kár megtérítésére kérte az alperes kötelezését. Vagyoni kárként a kórházi tartózkodásával, kezelésével kapcsolatban felmerült költséget, illetve a baleset során a gépkocsiban szállított ingóságok megrongálódásából eredő kárát kívánta érvényesíteni.

Az alperes ellenkérelmében 20.000,- euró erejéig a nemvagyoni kártérítési igényt nem vitatta, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Kifogásolta a vagyoni károk összegszerű bizonyításának hiányát, míg a nemvagyoni kártérítés kapcsán azzal érvelt, hogy a felperes ösz-szervezeti egészségkárosodása 40 %-os.

Az elsőfokú bíróság részítéletével az alperest 30.625,- euró nemvagyoni kártérítés és ennek 2018. szeptember 3-tól a kifizetésig járó, az Európai Központi Bank által alkalmazott kamatlábnak megfelelő mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a nemvagyoni kártérítési igényt elutasította. Indokolásában az alperes felelősségét a 2009. évi LXII. törvény 12. §-a alapján megállapította. Értékelve a jelen perben és a büntetőeljárásban beszerzett szakértői véleményeket úgy foglalt állást, hogy a felperes sérülései gyógyultak, de maradandó testi fogyatékosságként értékelendő tünetei, panaszai vannak. Személyisége beszűkült, komfortfunkciói labilisak, alkalmazkodási, beilleszkedési nehézségei vannak. Pszichés állapotának megváltozása körében figyelembe vette a csatolt, Romániában készült pszichológiai értékelő jelentéseket is, egyben utalt arra, hogy megváltozott viselkedését alátámasztották a perben meghallgatott tanúk is.

Miután megállapította a felperes testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogának sérelmét, az 1959-es Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján vizsgálta a nemvagyoni kártérítési igény megalapozottságát. Kifejtette, nemvagyoni hátránya megváltozott életminőségében, életvitelben, maradandó fogyatékosságában, testi és lelki panaszaiban nyilvánul meg. Mérlegelte elszenvedett 50 %-os munkaképesség-csökkenését és 40 %-os ösz-szervezeti egészségkárosodását, a kialakult sérülések, maradandó fogyatékosságok okán megváltozott életminőségét, valamint azt, hogy 2012-2015 között több műtéten esett át, melyek elviselése és a gyógyulás jelentős fájdalommal járt. 2012 után közel két évig teljes ápolásra, gondozásra szorult, étkezése, testi szükségleteinek kielégítése csak segítséggel volt megoldott. Értékelte, hogy az elvégzett többszöri műtétek ellenére sem képes jobb karját, csuklóját teljesértékűen használni, jobb lábának, különösen bokaízületének mozgása beszűkült. Súlyos sérülés érte állkapcsát, fogazatát. Jelentőséget tulajdonított pszichés magatartása megváltozásának, annak, hogy depresszióssá vált, pánikrohamok gyötrik, a társadalmi, közösségi életben nem vesz részt. A meghatározott, 10.000.000,- forintnak megfelelő nemvagyoni kártérítésen felüli igényt viszont nem találta indokoltnak, ugyanis megállapítása szerint súlyos egészségromlás a felperesnél nem következett be. Szexuális életének zavara a szakvéleményekből kitűnően pszichés eredetű, esetében szervi elváltozást nem mutattak ki. A gyermektelenség vagy nemzőképtelenség sem hozható okozati összefüggésbe a perbeli balesettel, élettársának tanúvallomása és a felperes előadása szerint a gyermekvállalásnak nem csupán a felperes sérülései, hanem megromlott anyagi helyzetük is akadálya volt.