615/B/2002. AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény melléklete IX. fejezete II. 2. pontjának "a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény melléklete IX. fejezete II. 2. pontjának "a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény melléklete IX. fejezete I. 5. pontja kiegészítésére irányuló kérelmet visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a többször kiegészített beadványában elsődlegesen az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) melléklete IX. fejezete II. 2. pontjának "a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Itv. e rendelkezése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a gyermekek közötti diszkriminációnak minősül az, ha a gyermek már rendelkezik útlevéllel, de a részére kiállított első személyazonosító igazolvány nem illetékmentes. Az indítvány szerint amennyiben "az útlevél is személyi azonosításra alkalmas okmány, akkor legyen vagylagos a dolog: vagy az első személyi igazolvány vagy az első útlevél legyen ingyenes." Ezért az indítványozó másodlagosan azt kérte, hogy az Itv. melléklete IX. fejezet I. 5. pontja új d) ponttal egészüljön ki, amelynek alapján illetékmentes lenne a személyazonosító igazolvánnyal nem rendelkező 14. életévét be nem töltött állampolgár első magánútlevele.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. Itv:
"28. § (1) Az államigazgatási eljárási cselekményért e törvényben megállapított illetéket kell fizetni."
"29. § (1) Az első fokú államigazgatási eljárásért - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik - 2000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).
(...)
(4) A melléklet az egyes államigazgatási eljárások külön illetékét az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően szabályozza. Ha a melléklet másként nem rendelkezik, egyebekben a törvény 30-36. §-aiban foglaltak az irányadóak."
"Melléklet a törvény 29. § (4) bekezdéséhez az egyes államigazgatási eljárások külön illetékéről
(...)
IX. Egyes okmányok kiadásával kapcsolatos eljárások illetéke
I. Az úti okmányok kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke
1.
2. A magánútlevél, a szolgálati és a hajós szolgálati útlevél kiadásának illetéke 4000 forint, ha a magánútlevél érvényességi ideje 10 év, 6000 forint. A kérelem benyújtásának időpontjában 18. életévét be nem töltött személy és a 70. életévét betöltött személy magánútlevelének illetéke - érvényességi időtől függetlenül - 1000 forint.
3-4. (...)
5. Illetékmentes:
a) a diplomata-útlevél,
b) a külügyi szolgálati útlevél,
c) a határátlépési igazolvány."
(...)
"II. Személyazonosító igazolvány, valamint a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvány kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke
1. Az állandó személyazonosító igazolvány kiadására irányuló eljárás illetéke 1500 forint. Ha az eljárásban az állandó személyazonosító igazolvány átmenetileg nem adható ki és ezért ideiglenes személyazonosító igazolvány kiadása is szükséges, az eljárás illetéke összesen 3000 forint.
2. Illetékmentes a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező
a) 14. életévet betöltő polgár első állandó személyazonosító igazolványa, ha azt annak a naptári évnek a végéig kéri, amelyben a 14. életévét betölti,
b) 70. életévét betöltött polgár állandó személyazonosító igazolványa."
3. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ny tv.):
"29. § (3) A személyazonosító igazolvány tartalmazza a polgár
a) nevét;
b) születési helyét;
c) születési idejét;
d) állampolgárságát;
e) anyja nevét;
f) nemét;
g) arcképét;
h) saját kezű aláírását, illetőleg a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy törvényes képviselőjének aláírását;
i) a személyazonosító igazolvány okmányazonosítóját és érvényességi idejét."
"(4) A polgár személyazonosságát - a személyazonosító igazolványon túl - minden olyan hatósági igazolvány igazolja, amely tartalmazza a (3) bekezdés a)- d) és g)-h) pontjaiban meghatározott adatokat. Az előzőeknek megfelelő adattartalmú érvényes hatósági igazolvány bemutatása esetében személyazonosítás céljából - jogszabályban meghatározott kivételekkel - a polgár nem kötelezhető más okmány bemutatására.
(...)
(7) A polgár köteles igényelni a személyazonosító igazolvány kiadását, amennyiben nem rendelkezik más érvényes, a személyazonosságát igazoló hatósági igazolvánnyal."
III.
1. Az Itv. 28. § (1) bekezdése értelmében az államigazgatási eljárási cselekményért az e törvényben megállapított illetéket kell fizetni. Az Itv. 29. §-a rendelkezik az államigazgatási eljárási illetékek mértékéről. A 29. § (4) bekezdése alapján a törvény melléklete az egyes államigazgatási eljárások külön illetékét szabályozza.
Az Itv. mellékletének IX. fejezete tartalmazza az egyes okmányok kiadásával kapcsolatos eljárási illetékeket. A IX. fejezet II. 1. pontja állapítja meg az állandó személyazonosító igazolvány kiadására irányuló eljárás illetékét. A IX. fejezet kifogásolt II. 2. pontja pedig illetékmentességi szabályt határoz meg a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező egyes meghatározott polgárok részére.
Az Alkotmánybíróság az adómentességek és adókedvezmények alkotmányossági megítélése tárgykörében hozott határozataiban kifejtette, hogy azokra senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. A mentességekre és kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
Az Itv. kifogásolt mentességi szabályát a törvényalkotó gazdaságpolitikai és szociálpolitikai célok mérlegelése alapján határozta meg.
Az Itv. vizsgált rendelkezése a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező, 14. életévét betöltő személy első állandó személyazonosító igazolványához, valamint a 70. életévét betöltő polgár személyazonosító igazolványához ad mentességet. Az Itv. e szabálya tehát egyes meghatározott - fiatal és időskorú - polgárokat mentesíti az illetékfizetési kötelezettség alól. Nem biztosít mentességet azonban azok számára, akik már más személyazonosító okmánnyal rendelkeznek.
Az Nytv. idézett 29. § (4) bekezdése értelmében a polgár személyazonosságát minden olyan hatósági igazolvány igazolja, amely tartalmazza a törvényben előírt adatokat. A 29. § (7) bekezdése pedig kimondja, hogy a polgár csak akkor köteles igényelni a személyazonosító igazolvány kiadását, amennyiben más érvényes, a személyazonosságát igazoló hatósági igazolvánnyal nem rendelkezik. Az Nytv. e rendelkezésére figyelemmel az Itv. kifogásolt szabálya azok számára biztosít mentességet, akik más személyazonosító okmánnyal nem rendelkeznek, ezért személyazonosító igazolvány kiadását kötelesek igényelni. Az Itv. nem biztosít mentességet azoknak, akik más személyazonosító okmánnyal rendelkeznek, s így nem kötelesek személyazonosító igazolvány igénylésére.
Az Itv. melléklet idézett I. 2. pontja személyazonosításra is alkalmas úti okmányok illetékét általánosan 4000 és 6000 Ft-ban állapítja meg. A 18. életévét be nem töltött és a 70. életévét betöltött polgárok illetékét pedig csak 1000 Ft-ban határozza meg, tehát az érintetteket jelentős, a személyazonosító igazolvány illetékét is meghaladó kedvezményben részesíti. E kedvezményben részesülőket a törvényalkotó az Itv. kifogásolt szabályozásában nem részesíti mentességben, mert a mentesség megadása e kör számára kétszeres kedvezményt eredményezne.
Az Itv. mellékletének vizsgált szabálya a fentiekben kifejtett indokokra figyelemmel határozza meg az illetékmentességi kivételt a más személyazonosító okmánnyal rendelkező polgárok tekintetében, tehát a vitatott kivétel önkényesnek nem tekinthető.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben ismertetett gyakorlata alapján a kifogásolt rendelkezés alapjául szolgáló gazdaságpolitikai és szociálpolitikai szempontú jogalkotói döntés célszerűségét nem vizsgálta. Az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a jogalkotói mérlegelésen alapuló illetékmentességi szabály sérti-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
2. Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a diszkrimináció tilalmát. Megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti és a megkülönböztetésnek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis az önkényes. Megállapította azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden - személyek közötti - jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.]
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a kedvezményre való jogosultság mindig egy adott társadalmi csoportot érint. A kedvezményezetti körből való kikerülés a kedvezmény elvesztésével, esetleg újabb kedvezmény megszerzésének lehetőségével jár. Ebből következik az is, hogy a különböző csoportokra nézve - figyelemmel a mögöttes társadalmi, gazdasági, szociális stb. érdekekre - alkotmányos sérelem nélkül érvényesülhetnek eltérő szabályok. Ha azonban egyazon társadalmi csoporton (kedvezményezetti körön) belül, kellő alap nélkül van eltérő szabályozás - amely eltérés e körön belül egyeseket alapvető jogaiban sért -, akkor vetődik fel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme. (1326/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 779, 780.; 458/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 551, 553.)
Az Itv. 28. § (1) bekezdése szerint az államigazgatási eljárási cselekményért e törvényben megállapított illetéket kell fizetni. Az Itv. melléklet IX. fejezet II. 1. pontja alapján az állandó személyazonosító igazolvány kiadására irányuló eljárást illetékfizetési kötelezettség terheli. A melléklet II. 2. kifogásolt pontjában foglalt rendelkezés e főszabály alól tesz kivételt és állapít meg mentességet a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező fiatal és időskorú polgárok javára. Az Alkotmánybíróság a fentiekben már kifejtette, hogy e különbségtétel a jogalkotó gazdaság- és szociálpolitikai célú mérlegelésén alapul, ezért annak célszerűségét az Alkotmánybíróság nem vizsgálja felül.
Az Itv. melléklet kifogásolt előírása alapján a mentességgel érintettek köre a más személyazonosító okmánnyal nem rendelkező, meghatározott korú polgárok csoportja, akik az Nytv. alapján személyazonosító igazolvány kiadását kötelesek igényelni. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának vizsgálata tekintetében az Itv. vitatott szabályozása szempontjából ez a kör tartozik azonos csoportba. Külön csoportba tartoznak azok a polgárok, akik már más személyazonosító okmánnyal rendelkeznek, ezért a személyazonosító igazolvány kiadásának igénylésére az Nytv. alapján nem kötelesek és az úti okmányuk után már jelentős kedvezményben részesültek. Az Itv. az említett csoportokon belül semmiféle megkülönböztetést nem tartalmaz.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Itv. mellékletének vizsgált szabályával összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg, ezért az indítványt elutasította.
3. Az indítványozó másodlagos kérelme az Itv. melléklete IX. fejezet I. 5. pontjának kiegészítésére irányult.
Az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a, sem más külön törvény alapján nincs jogalkotási hatásköre, ezért az Itv. kiegészítésére irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság Ideiglenes Ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. október 21.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró