C-488/12., C-489/12., C-490/12., C-491/12. és C-526/12. sz., Nagy Sándor és társai egyesített ügyekben 2013. október 10-én hozott végzés

Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Debreceni Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által feltett kérdések megválaszolására

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

5 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből kitűnik, hogy Ványai J. kivételével, akit egy magyar polgármesteri hivatal foglalkoztatott, az alapeljárás felperesei kormánytisztviselők voltak.

6 Az alapeljárások alperesei, munkáltatói jogkörüket gyakorolva, a 2010. augusztus 27. és 2011. május 10. közti időszakban a Ktjt. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, illetve - Ványai J. esetében - a Ktv. 17. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva, indokolás nélküli felmentéssel megszüntették az alapeljárás felpereseivel fennálló jogviszonyaikat.

7 Az alapeljárások felperesei ezen, felmentésükről szóló határozatok ellen keresetet indítottak a Debreceni Munkaügyi Bíróság előtt annak érdekében, hogy a bíróság megállapítsa a munkáltatójukkal fennálló jogviszony megszüntetésének jogellenességét. E felperesek egy része a korábbi munkakörében való továbbfoglalkoztatását továbbá különböző összegű anyagi követelések teljesítését kérte, míg a többiek tizenkét havi átlagkeresetnek megfelelő átalány-kártérítés, valamint az elmaradt illetmény megfizetésére kérték kötelezni az alapeljárások alpereseit.

8 A C-488/12., C-489/12., C-490/12. és C-491/12. sz. ügyekben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből kitűnik, hogy az Alkotmánybíróság 8/2011. (II. 18.) AB határozatával (Magyar Közlöny 2011/14. sz.) 2011. május 31-i hatállyal alkotmányellenesnek minősítette a Ktjt. 8. §-ának (1) bekezdését. Az alkotmányellenesség megállapításának egyik oka a hatékony jogorvoslathoz való alapjog korlátozása volt.

9 Az Alkotmánybíróság elutasította a kérdést előterjesztő bíróság e törvény 8. §-a (1) bekezdésének a C-488/12., C-489/12., C-490/12. és C-491/12. sz. ügyek alapjául szolgáló helyzetekre történő alkalmazásának kizárására irányuló indítványát, és kiemelte, hogy a 8/2011. (II. 18.) AB határozatában e rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg, és konkrét ügyekben nem tiltotta meg annak alkalmazását. Ebből kifolyólag az Alkotmánybíróság szerint az említett 8. § (1) bekezdése alkalmazható a 2011. május 31. előtti felmentésekből eredő jogvitákra.

10 A C-526/12. sz. ügy alapjául szolgáló jogvitát illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az Alkotmánybíróság a 29/2011. (IV. 7.) AB határozatában a Ktv. 17. §-ának (1) bekezdését 2011. április 8-i hatállyal szintén alkotmányellenesnek nyilvánította.

11 A C-526/12. sz. ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e 17. § (1) bekezdése főszabály szerint alkalmazandó Ványai J. helyzetére, mivel az érintett felmentésére 2011. április 6-án került sor.

12 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Charta 30. és 51. cikkének egymásra tekintettel történő értelmezéséből következik, hogy e 30. cikk az alkalmazhatóság szempontjából közvetlen hatállyal bír.

13 Ilyen körülmények között a Debreceni Munkaügyi Bíróság felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) [A Charta] 30. cikke értelmezhető-e oly módon, hogy az csupán a jogtalan, megalapozatlan (unjustified) elbocsátásokkal szembeni jogorvoslati lehetőséget kívánja biztosítani?

2) [E rendelkezés] jelenti-e azt, hogy a munkáltató az elbocsátás során köteles annak indokait írásban közölni a munkavállalóval, az elbocsátás nem történhet indokolatlanul (unjustified)?

3) Az indokok közlésének mellőzése eredményezi-e önmagában az intézkedés jogellenességét, vagy esetleges munkaügyi vita során a munkáltató az okokat utólag megjelölheti-e?"

A Bíróság hatásköréről

14 A kérdéseket előterjesztő bíróság annak megállapítása érdekében, hogy alkalmaznia kell-e az alapjogviták esetén a Ktjt. 8. §-a (1) bekezdése b) pontjának, illetve - Ványai J. esetében - a Ktv. 17. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, lényegében a Charta 30. cikkének értelmezését kéri a Bíróságtól.

15 A Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSz. 6. cikk (1) bekezdése, akárcsak a Charta 51. cikkének (2) bekezdése, világossá teszi, hogy ez utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit.

16 Jelen esetben meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatok semmilyen olyan elemet nem tartalmaznak, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapjogviták a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintenék. E határozatok ugyanis, hasonlóan egyébként a Bíróságnak előterjesztett írásbeli észrevételekhez, egyáltalán nem bizonyítják, hogy az alapeljárások az uniós jogot a Charta 51. cikkének (1) bekezdése alapján végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkoznának.

17 Márpedig amennyiben valamely jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd a C-617/10. sz. Akerberg Fransson-ügyben 2013. február 26-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 22. pontját, valamint a C-14/13. sz. Cholakova-ügyben 2013. június 6-án hozott végzés 30. pontját).

18 Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolására (lásd különösen, analógia útján, a C-457/09. sz. Chartry-ügyben 2011. március 1-jén hozott végzés [EBHT 2011., I-819. o.] 25-27. pontját, valamint a fent hivatkozott Cholakova-ügyben hozott végzés 32. és 33. pontját).

19 E körülmények között az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Debreceni Munkaügyi Bíróság által feltett kérdések megválaszolására.