BH 2021.1.24 A hosszabb ideje keresőképtelen állományban lévő munkavállaló esetében a munkáltatótól is fokozottabb együttműködés várható el a távollétek igazolásával összefüggésben. A munkavállaló igazolások késedelmes leadásában megvalósuló kötelezettségszegésének súlya a munkáltató előbbi magatartásának vizsgálatával ítélhető meg [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) bekezdés].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1224/2018/17., Fővárosi Törvényszék Mf.680219/2019/5., Kúria Mfv.10074/2020/4. (*BH 2021.1.24*)

***********

A tényállás

[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. szeptember 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél.

[2] A felperes 2018. február 2-án, pénteken közlekedési balesetet szenvedett. A következő hétfői munkanapon - mivel úgy gondolta, hogy sérülése nem súlyos - az alperesnél szabadság kiadását kérte. Az alperes a kérést követően B. Cs.-t és két kollégáját a felperes lakására küldte, akik a felperes rossz egészségi állapotát látva őt először az üzemorvoshoz, majd a kórházba vitték. A szakorvosi vizsgálat bokatörését állapította meg, ezért a felperes 2018. február 5-től táppénzes állományba került. A felperes fekvőgipszet kapott, mozgásában korlátozott volt.

[3] Az alperes megbízásából a felperessel B. Cs. tartotta a kapcsolatot, aki a felperes lakásáról 2018. április 11-én hozta el az akkor rendelkezésre álló, 2018. március 11-ig tartó időszakra vonatkozó táppénzes papírokat.

[4] A felperes ezt követően 2018. június 7-én telefonon jelezte, hogy a gyógytorna kezelése folyamatban van, ezért június 15-ig továbbra is táppénzes állományban lesz, ennek leteltét követően 2018. június 18-tól tud munkába állni.

[5] A felperes 2018. június 18-án táppénzes állománya lejártát követően munkába állt.

[6] Ugyanezen a napon a munkáltató személyzeti elbeszélgetést folytatott a felperessel, aki a táppénzes papírok leadásának elmulasztására irányuló kérdésre azt válaszolta, hogy abban bízott, hogy B. Cs. április 11-ét követően is felkeresi a lakásán és elviszi az igazolásokat. Kijelentette, hogy őt a munkáltató április 11-ét követően nem kereste, vele a kapcsolatot nem vette fel. Az alperes állítása szerint a felperest a titkárság több alkalommal kereste, azonban nem volt elérhető. Nem vitatta, hogy a felperes betegállományban volt, tudott a baleseti sérülésről. A munkáltatónak a közalkalmazotti jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntető ajánlatára a felperes a kapott határidőn belül nem válaszolt.

[7] A 2018. június 22-i személyzeti elbeszélgetésen a jogi képviselővel eljáró felperes a munkáltató jogviszony megszüntetésére irányuló ismételt ajánlatát visszautasította.

[8] Az alperes a 2018. június 27-én kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. Az indokolás szerint a felperes 2018. február 5-e óta munkahelyétől betegség, bokatörés okán tartósan távol volt, utoljára 2018. február 2-án jelent meg. A leadott igazolások alapján távolléte 2018. március 11-ig keresőképtelenség miatt igazolt volt, ezt követően munkáltatójának nem volt információja az állapotáról. Az intézkedés szerint a felperest távolléte alatt munkatársai több alkalommal keresték, azonban állapotával, igazolásaival kapcsolatos kérdésüket kikérte magának, a segítő közreműködésüket elutasította. Alapvető együttműködést nem tanúsított, munkatársai időről időre történő jelentkezését, segítség felajánlását kimondottan rossz néven vette.

[9] Az alperes intézkedésében foglaltak szerint a felperes a magatartásával megszegte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. § (2) és (4) bekezdésében foglalt, a kölcsönös együttműködésre, valamint tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét, továbbá az Mt. 7. § (1) bekezdésének a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó előírásait. Megszegte továbbá az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt munkavégzési kötelezettségét azzal, hogy 2018. március 11-ét követően nem tájékoztatta a munkáltatóját keresőképtelenségről és nem adta le a keresőképtelenségére vonatkozó igazolást. A felperes nem tett eleget az egyes rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a közalkalmazotti és köztisztviselői munkaköri egészségügyi alkalmasságáról, a szolgálat, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint az egészségügyi alapellátásról szóló 57/2009. (X.30.) IRM-ÖM-PTNM együttes rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 51. § (3) bekezdésében szereplő azon kötelezettségének, mely szerint a közvetlen elöljáróját, munkáltatóját haladéktalanul köteles tájékoztatni keresőképtelenné nyilvánításáról, továbbá ha a keresőképtelenséget nem az alapellátó orvos állapította meg, a keresőképtelenségről szóló igazolást az alapellátó orvoshoz eljuttatni.

[10] A rendkívüli felmentés szerint a 2018. június 18-án lefolytatott személyzeti megbeszélés során a munkáltató megállapította, hogy a felperes a jogszabályban foglalt kötelezettségeivel részben nem volt tisztában. A felperes 14 éves közalkalmazotti jogviszonyára és jogi végzettségére, valamint arra tekintettel, hogy olyan beosztást is betöltött, ahol a közalkalmazottak kötelezettségszegéseit is vizsgálta, a jogszabályban foglalt kötelezettségeinek elmulasztásában súlyos gondatlanság terheli. A munkáltató számára 2018. június 18-án vált nyilvánvalóvá, hogy nem volt olyan igazolható ok, amely a tényleges és tartós akadályoztatást eredményezhette, ezért közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjára és az együttműködési, valamint tájékoztatási kötelezettsége megszegése miatt a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra tekintettel megszüntette.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[11] A felperes a keresetében a rendkívüli felmentése jogellenességének jogkövetkezményeként négyhavi távolléti díjának megfelelő 1 422 080 forint felmentési időre járó juttatás és öthavi távolléti díjnak megfelelő 1 777 600 forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint munkavégzési kötelezettségét nem szegte meg, mert a munkáltató számára nyilvánvaló volt, hogy lábtörése miatt van távol. A terhére rótt együttműködési kötelezettség megszegése pedig azért alaptalan, mert az adott esetben azt a munkáltató nem teljesítette maradéktalanul, felhívást, kötelezést nem kapott, amely a táppénzes papírok leadására szólította volna fel.

[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes jogellenes rendkívüli felmentése miatt a felperes keresete szerint kötelezte az alperest. Ítéletének indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján minden kétséget kizáróan nem volt megállapítható, hogy a felperest a munkáltató 2018. április 11-ét követően akár telefonon, akár más módon felkereste, az alperes az e körben őt terhelő bizonyításnak sikerrel nem tett eleget. A munkáltatónak írásban kellett volna a felperest felszólítani, avagy őt igazolhatóan felkeresni a táppénzes iratok határidőben történő leadása érdekében. A munkáltató részéről az lett volna az együttműködő és elfogadható magatartás, ha tértivevényes levélben kötelezi a felperest a táppénzes papírok leadására és annak elmaradása következményeire is felhívja a figyelmét. A mindkét felet terhelő együttműködési kötelezettség keretében a felperes betegségére tekintettel az alperesnek nagyobb alkalmazkodási és együttműködési kötelezettsége volt.