198/D/2008. AB végzés

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdése c) pontjának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

1. Az indítványozó - jogi képviselője útján - a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.072/2007/6. számú végzésével szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, miután a Legfelsőbb Bíróság a csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. Álláspontja szerint alkotmányellenes - az elutasítás indokaként a Legfelsőbb Bíróság által hivatkozott - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (1) bekezdése c) pontja, amely szerint nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen, kivéve ha a fellebbezés kizárólag az elsőfokú határozat e rendelkezése ellen irányult. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, valamint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért a Pp. 271. § (1) bekezdésének c) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá konkrét ügyében az alkalmazási tilalom megállapítását kérte.

2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságát vizsgálta meg.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.

Az alkotmányjogi panasz konkrét normakontroll voltával összefüggésben az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat leszögezte: "[e] jogorvoslathoz való alanyi jogosultság ugyanakkor nem minősül általános jogorvoslatnak, mert az csak kivételesen a jogerő beállta után, továbbá alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe" (ABH 1991, 272, 281, 282.).

Az Alkotmánybíróság a 65/1992. (XII. 17.) AB határozatában hangsúlyozta: "[az] alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének egyik eszköze, amely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására" (ABH 1992, 289, 291.).

A fentiekből következően különbséget kell tenni a természetes személyek által létrehozott jogi személyek és az állami szervek, illetve az állam által, meghatározott alapjog gyakorlásával összefüggésben létrehozott szervek között. A fentiekből következően közhatalmi állami szervnek nincs az államhatalommal szemben garanciákat jelentő alkotmányos alapjoga, amely feljogosítaná alkotmányjogi panasz előterjesztésére [23/2009. (III. 6.) AB határozat, MK 2009, 27. szám, 5197. o.]. Kivételes esetben előfordulhat ugyan, hogy valamely állami szervet alapjogi sérelem ér. Ez azonban csak akkor fordulhat elő, ha az állam által fenntartott szerv az alapjog gyakorlásával szoros kapcsolatban áll, különösen ha kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy az egyén alkotmányos alapjoga gyakorolható legyen (illetve az alapjog gyakorolhatóságának mintegy feltételeként jött létre, pl. egyetemek és az oktatáshoz való jog, tudományos élet szabadsága; a Magyar Tudományos Akadémia és a tudományos élet szabadsága; múzeumok, színházak és a művelődéshez való jog; stb). Az állami szerv alapjogsérelmének azonban minden esetben vissza-vezethetőnek kell lennie az egyének jogaira. Ez az alkotmányos alapjog azonban a közhatalom gyakorlására jogosult állami szerveket nem illetheti meg, őket éppen az alapjogok védelmére terhelik alkotmányos kötelezettségek.

Jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt - jogi képviselője útján - a Vám- és Pénzügyőrség Központi Ellenőrzési Parancsnokság, azaz állami szerv nyújtotta be, ezért alapjogi sérelme nem merülhet fel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelmezőnek alkotmányjogi panasz benyújtására nincs jogosultsága, ezért azt - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § c) pontjára figyelemmel - visszautasította.

Budapest, 2009. március 23.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró