3012/2021. (I. 14.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.114/2019/7. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A Dr. Tamás Olivér Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tamás Olivér ügyvéd) által képviselt gazdasági társaság indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett indítványában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.114/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot.
[2] 1.1. Az indítványra okot adó ügy lényege szerint az indítványozó kft. vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított pert a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján olyan zrt. ellen, amely az indítványozó szerint az indítványozó "árnyékvezetője" volt, döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt, az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az indítványozó vagyona csökkent; a zrt. a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését is meghiúsította, és emiatt helytállási kötelezettsége áll fenn a hitelezőkkel szemben. Keresetét a törvényszék elutasította (Budapest Környéki Törvényszék 3.G.40.798/2016/17.), az ítélőtábla az ítéletet helybenhagyta (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.123/2018/6.), a Kúria a jogerős döntést hatályában fenntartotta.
[3] 1.2. Az alkotmányjogi panasz a bírói döntéseknek a Cstv. 33/A. §-ára vonatkozó jogértelmezését kifogásolja, az Alaptörvény említett rendelkezése sérelmére hivatkozva. Az indítvány számos alkotmánybírósági határozat elvi megállapításait felhívja, és az indítvány előzményeit részletesen ismerteti a bíróságok eljárásának, döntéseinek, jogértelmezésének a kritikája mellett. Utal az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatára is.
[4] A panasz tartalma szerint az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján -, hogy az eljáró bíróságok tudatosan contra legem alkalmazták és értelmezték a Cstv. 33/A. §-át. Ez abban áll, hogy az eljáró bíróságok a perben alkalmazandó törvényi rendelkezés alkalmazását, alkalmazhatóságát egy sajátos jogértelmezéssel leszűkítették, annak ellenére, hogy az ítéletek indokolásában szereplő leszűkítő jogértelmezést sem maga a törvény, sem a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlat sem tartalmaz. Ezzel az indítványozó szerint gyakorlatilag ugyanannak a törvényi rendelkezésnek az indítványozó ügyében más értelmezést adtak, mint minden más ügyben, azaz olyan álláspontra helyezkedtek, mintha a törvény nem ugyanúgy vonatkozna mindenkire. Az eljáró bíróságok a Cstv. 33/A. §-a alkalmazási körét a panasz szerint önkényesen leszűkítették, amikor úgy foglaltak állást, hogy ténylegesen meghatározó befolyásgyakorlást csak gazdasági tevékenységet végző társaság esetében lehet "fogalmilag" elkövetni, mivel álláspontjuk szerint csak az ilyen társaság tekinthető működő gazdasági társaságnak. Maga a Cstv. 33/A. §-a szövege ilyen, a jogszabály alkalmazási körét leszűkítő megjelölést nem tartalmaz, azaz az eljáró bíróságok az eljárásuk során nem csupán alkalmazták és értelmezték az érintett jogszabályt, hanem annak alkalmazási körét is leszűkítették a törvény szövegével ellentétesen, azaz kvázi jogot alkottak.
[5] Az indítvány a tartalma szerint a Cstv. 33/A. §-ának a konkrét ügyben megjelenő, a végelszámolás alatt álló gazdasági társaság működő voltának a megítélésére és az egyedüli tagjánál a befolyásgyakorlásnak minősülő magatartások körére, az árnyék vezető fogalmára, kötelezettségeire vonatkozó bírósági értelmezést tartja alaptörvény-ellenesnek.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[7] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is - az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül - az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére (lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]).
[9] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti (3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [42]). Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben nem zárta ki, hogy a contra legem jogalkalmazás kivételes esetében, a bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája miatt a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének a megállapíthatóságára vezessen. Jelen ügyben ilyen, érdemi vizsgálatra okot adó körülmény nem merült fel. Mindazonáltal az esetlegesen contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, tehát a pusztán a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt - a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben - az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálja (lásd például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [21]-[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]-[40]; 3113/2020. (V. 8.) AB végzés [14]-[16]).
[10] Az eljáró bíróságok megállapították, hogy 2006. július 1. napját megelőzően a szabályozás nem kényszerítette a vezetőket arra, hogy közeli csődhelyzet felismerését követően a hitelezők jogos elvárásait is figyelembe vegyék. Utaltak arra, hogy a 2006. július 1. napján beiktatott, a vezető tisztségviselő felelősségét szabályzó Cstv. 33/A. §-ban meghatározott felelősségi forma nem általános, közvetlen felelősségi szabály, hanem rendkívüli jellegű. Az indítványozó - és az indítványozó pernyertessége érdekében az oldalán beavatkozó személy - fellebbezésében, továbbá az indítványozó felülvizsgálati kérelmében foglaltak alapján értelmezték a vezető tisztségviselő, árnyék vezető tisztségviselő fogalmát, a jogszabályban szereplő meghatározó befolyás gyakorlását, a végelszámolás alatt állás egyes következményeit; a Kúria értékelési körébe vonta a felülvizsgálati kérelemnek azt az állítását, amely szerint az ítélőtábla a Cstv. 33/A. § alkalmazási lehetőségeit leszűkítően értelmezte (Indokolás [35], [56]-[58]).
[11] A törvényszék, az ítélőtábla és a Kúria a törvények jogalkalmazói értelmezésével, a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel hozta meg döntését. A Cstv. 33/A. §-a kivételes, a vezető tisztségviselők hitelezők irányába fennálló felelősségével kapcsolatos szabályainak mikénti - az indítványozó állítása szerint leszűkítő - értelmezése az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján nem veti fel azt, hogy a Kúria döntésével kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[12] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával visszautasította.
Budapest, 2020. december 15.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/758/2020.