A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21019/2017/7. számú határozata határozat hatályon kívül helyezése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §, 78. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 2. §, 18. §, 29. §, 34. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:146. §, 6:157. §, 6:158. §, 6:168. §, 6:174. §, 6:519. §, 6:520. §, 6:531. §, 6:550. §, 6:552. §, 6:553. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

őáÍéőáFővárosi Ítélőtábla

4.Pf.21.019/2017/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alpere jogi képviselője ügyvéd (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2017. június 19. napján kelt 31.P.21.614/2017/5. számú ítélete ellen, az alperes 7. számú fellebbezése folytán meghozta a következő

Í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa mértékű együttes első és másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak - külön felhívásra - 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A fogyasztó a felperestől 2016. augusztus 17-én 4.490 forint vételáron autós takaróponyvát vásárolt. Előadása szerint eső hatására a ponyvából olyan anyag oldódott ki, amely a gépjárművében kárt okozott, ezért a motorháztető és a csomagtartó elemek fényezése vált szükségessé, aminek várható költsége 80.000-100.000 forint. A minőségi hibát jelezte a felperesnek, a felperes a termék vételárának a visszafizetését vállalta és tájékoztatta arról, hogy további panaszával a gyártóhoz, az gazdasági társaság.-hez fordulhat.

Az alperes előtti eljárásban a fogyasztó a termék kicserélésén kívül azt kérte, hogy a felperes - ha erre módja van - fényeztesse le az autót, vagy térítse meg annak költségét.

A felperes válasziratában az eljárás megszüntetését kérte, figyelemmel arra, hogy a kártérítés iránti igény elbírálása kizárólag bírósági útra tartozik, a kárért pedig a termék gyártója felel.

Az alperes BBT/4404/2016. szám alatt azt ajánlotta a felperesnek, hogy a fogyasztó által vásárolt hibás terméket 15 napon belül hibátlan termékre cserélje ki, illetve a termék által okozott kárt javítsa ki a gépjármű károsult elemeinek újrafényezésével, amennyiben erre nincs mód, ennek költségét számla ellenében térítse meg. Az ajánlás indokolása szerint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 2. § o) és s) pontja alapján a jogvita elbírálására hatáskörrel rendelkezik. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:157-158., 6:168. és 6:174. §-aira utalással kiemelte, hogy a fogyasztó a hibát a vásárlást követő hat hónapon belül jelentette be, a vállalkozás pedig nem bizonyította, hogy a hiba a teljesítés időpontjában nem volt meg és azt a fogyasztó okozta. Azzal, hogy a vállalkozás a termék vételárának visszafizetését felajánlotta, elismerte a hibás teljesítést, így a fogyasztót megilleti a hibás teljesítésből eredő kártérítés, amely az autó károsodott részeinek újbóli fényezését jelenti.

A felperes keresetében az Fgytv. 34. § (3) és (4) bekezdése alapján az ajánlás hatályon kívül helyezését kérte, elsődlegesen arra hivatkozással, hogy az alperesnek az Fgytv. 2. § s) pontja szerint nem volt hatásköre a kártérítési igény tekintetében ajánlás meghozatalára, annak elbírálása bírói útra tartozik. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az ajánlás jogszabályt sért, ugyanis a termékfelelősségre vonatkozó szabályokra tekintettel a fogyasztónak tájékoztatást adott arról, hogy igényét a gyártóval szemben érvényesítheti, ezáltal a hibás teljesítés következményei alól magát kimentette. A vételár visszafizetését méltányosságból ajánlotta fel a fogyasztó részére, ami nem jelent részéről a hibás teljesítés elismerését, továbbá a javítási költség összegéről sem volt tudomása. Az alperesi eljárásban a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható, hogy valóban a fogyasztó által vásárolt termék okozta-e a gépjármű fényezésében a kárt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a jogvita rendezésére hatáskörrel rendelkezett, ajánlása megfelel a jogszabályoknak.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes ajánlását hatályon kívül helyezte és döntött a perköltség viselése tárgyában is. Indokolása szerint az Fgytv. 2. § s) pontja értelmében az alperes a fogyasztó és a vállalkozás közötti jogvita elbírálására, tehát a termék kicserélése vagy a vételár visszafizetése tárgyában rendelkezik hatáskörrel. A fogyasztó kérelme a szerződésszegéssel okozott kára megtérítésére is irányult, e körben a felperes elismerő nyilatkozatot nem tett, nyilatkozatai pedig kiterjesztően nem értelmezhetők. Az alperes a kártérítés törvényben írt feltételeit hatáskör hiányában nem vizsgálta és nem is vizsgálhatta, ezért e kérdésben ajánlást sem hozhatott volna. Mindezekre tekintettel az ajánlást az Fgytv. 34. § (4) bekezdése és (7) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Indokául előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében egyértelműen kimondta, hogy rendelkezett hatáskörrel a vitás ügy elbírálására, hiszen hivatkozott az Fgytv. 2. § s) pontjára és a 18. § (1) bekezdésére. A felek nem vitatták a termék hibáját: a fogyasztó a minőségi kifogását, a termék által okozott kárt fényképfelvételekkel alátámasztotta, a felperes pedig felajánlotta a termék vételárának visszafizetését. A felperes csupán keresetében utalt arra, hogy a vételár visszafizetését méltányosságból ajánlotta, azonban sem a békéltető eljárásban, sem a fogyasztóval folytatott levelezésében erről említést nem tett, így az eljáró tanácsa helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vételár visszafizetését a felperes a hibás teljesítés elismeréseként ajánlotta a fogyasztó részére. A Ptk. 6:168. § (1) és (2) bekezdése szerint pedig a fogyasztó a felperessel szemben is felléphetett a termék hibája miatti igényérvénnyel. A felperes a hibás teljesítés alól nem mentette ki magát azzal, hogy a termék gyártóját megnevezte. Hivatkozott arra is, hogy a Ptk. 6:166. §-a értelmében a szavatossági jogok teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik. Ugyan az eljáró tanács ajánlásában nem hívta fel a Ptk. 6:146., 6:519., 6:520. és 6:531. §-ait, azonban e jogszabályoknak megfelelően döntött. A békéltető eljárásban a felperes nem élt a bizonyítás lehetőségével, annak ellenére, hogy az Fgytv. 29. § (8) bekezdése alapján erre felhívást kapott.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak helyes indokaira tekintettel. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint az alperes hatásköre kizárólag a fogyasztói jogvitákra terjed ki, a hibás teljesítéssel okozott kárigény elbírálására a bíróság rendelkezik hatáskörrel. Az Fgytv. 2. § s) pontjából és a 18. § (1) bekezdéséből következik, hogy az alperesi hatáskör a fogyasztó és a kereskedő között felmerült fogyasztói jogokkal kapcsolatos vitás ügyek rendezését érinti, az nem foglalja magába a termék által okozott kárigények elbírálását. Mivel a felek között adásvételi szerződés jött létre, az alperes hatásköre kizárólag az annak teljesítésével kapcsolatos vitás ügyre vonatkozik. Amennyiben hatásköre mégis kiterjedt volna a kárigény elbírálására, az alperesnek a kártérítésre vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével kellett volna eljárnia. A kártérítési igény elbírálása speciális szakértelmet is igényel, amellyel az eljáró tanács nem rendelkezett, ezt nem pótolja, hogy őt bizonyítékai előterjesztésére hívta fel. A kártérítési igény polgári jogi vagyoni igény, bíróságon történő elbírálásának a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 1. §-a alapján van helye. Iratellenesnek tartotta azt az alperesi állítást, hogy nem terjesztett elő bizonyítást a hibás teljesítés kimentésére, ugyanis a kellékszavatossági szabályok alkalmazásával megállapítható lett volna, hogy kimentette magát, amikor a termék gyártóját megnevezte. Az alperes bizonyítási eljárást a keletkezett kár tekintetében nem folytatott, illetve nem is folytathatott le, ennek hiányában pedig a kártérítéshez szükséges feltételek fennállása sem állapítható meg. Az alperes kiterjesztően értelmezte a fogyasztó részére felajánlott vételár visszafizetését, amely minden jogalapot nélkülöz. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 6:550., 6:552. §, 6:553. § (1) és (3) bekezdés alapján a termék hibájáért a gyártó tartozik felelősséggel.