BH 2021.5.127 I. A kiskorú veszélyeztetése és a kapcsolati erőszak halmazata valóságos. A kapcsolati erőszak magába olvasztja a könnyű testi sértést és a tettleges becsületsértést. A kiskorú veszélyeztetése és a testi sértés halmazatban állhat, ezért a tényállás a védett személyek köréből nem hagyja el a kiskorúakat.

II. Ha a kiskorú veszélyeztetése úgy történik, hogy e tényállás szerint minősülő testi sértést követnek el vele szemben, akkor a kapcsolati erőszak lesz halmazatban a kiskorú veszélyeztetésével, értelemszerűen ebben az esetben a testi sértés nem lesz megállapítható [Btk. 164. § (2)-(4) bek., 208. § (1) bek., 212/A. § (2) bek. a) és b) pont].

[1] A járásbíróság a 2018. október 31. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.], ezért őt - halmazati büntetésül - hét év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a terhelt szülői felügyeleti jogát három kiskorú gyermeke vonatkozásában megszüntette, valamint 312 420 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a terheltet.

[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. április 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a terhelt cselekményét 3 rendbeli kapcsolati erőszak bűntettének [Btk. 212/A. § (2) bek. a) pont] is minősítette és a szabadságvesztés tartamát négy év hat hónapra enyhítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az eljárási szabályok megsértése miatt, a Be. 868. § (1) bekezdésére hivatkozással [tartalma szerint a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja] alapján], valamint anyagi jogszabálysértést kifogásolva a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve.

[5] Az eljárási szabálysértések körében a felülvizsgálati indítvány indokai szerint a 2018. október 31-i tárgyaláson az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 868. § (1) bekezdésében írtakat, amikor nem figyelmeztette a terheltet az új eljárási törvény szerinti eljárási jogaira és kötelezettségeire, és ezzel megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy az ügyész a vádiratban indítványozotthoz képest számára kedvezőbb, alternatív indítványt tegyen.

[6] Kifogásolta továbbá, hogy az említett tárgyaláson K. Á. K. tanú hatályos törvénynek megfelelő törvényes figyelmeztetése ugyancsak elmaradt.

[7] Azon álláspontjának adott hangot, hogy a másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása egymással teljes egészében ellentétes, mivel a másodfokon terhére rótt 3 rendbeli kapcsolati erőszak bűntettének sértettjeit a törvényszék nem nevezte meg, így személyükre csak következtetni lehet.

[8] Sérelmezte továbbá, hogy a K. Á. K. sérelmére elkövetett bűncselekményt anélkül állapították meg, hogy nevezett a járási ügyészség vádiratában sértettként szerepelne.

[9] A másodfokú bíróság eltérő jogi minősítése kapcsán, az EBH 2017.B17. elvi határozatra hivatkozással vitatta, hogy az elkövetési magatartás rendszeressége hiányában a kapcsolati erőszak valamelyik formája [akár a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja, akár a b) pontja szerinti bűncselekmény] megállapítható volna.

[10] Elsődlegesen a megtámadott határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta a jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítása mellett.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában az előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak találta, részben nem tartotta alaposnak.

[12] Rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás olyan szigorú törvényi előfeltételekhez kötött jogorvoslat, amely a Be. 649. §-ában meghatározott okokon túl nem tágítható. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; tehát a felülvizsgálat során nemcsak a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. A jogkövetkeztetések helyessége is az irányadó tényállás alapján vizsgálható. Emiatt az indítványnak a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét és ezen keresztül a jogi minősítést vitató része a törvényben kizárt.

[13] A felülvizsgálati indítványnak a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szabályszegésre hivatkozása nem alapos, mivel az a körülmény, hogy a bíróság a 2018. október 31-i tárgyaláson az új Be. hatálybalépésére, illetve eljárási jogaira és kötelezettségeire nem figyelmeztette a terheltet és K. Á. K. tanút, helytállósága esetén is a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabályszegésnek minősülne, amely miatt a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[14] A megtámadott ügydöntő határozatnak az ítélet rendelkező része és indokolása között nincs a főkérdések tekintetében olyan ellentétes megállapítás, amely a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szabályszegést jelentene. Az indítvány erre hivatkozása formai jellegű, valójában a másodfokú bíróság által megállapított, az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi minősítés helyességének vitatása. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont I. fordulata szerinti felülvizsgálati ok további törvényi előfeltétele, a ba) vagy bb) alpontok valamelyikének fennállta.

[15] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2010-től 2015. január 17-éig élettársát, K. Á. K.-t, valamint D. K. és N. T. utónevű gyermekeit többször bántalmazta, trágár, megalázó, gúnyos szavakkal illette és megöléssel is fenyegette. A kiskorú sértettek esetében a terhelt rendszeres bántalmazásai alkalmasak voltak nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására, míg a terhelt élettársánál a 2012. május 29-i bántalmazás következtében borda- és arccsonttörés formájában a súlyos sérülés be is következett. Ezzel a Btk. 459. § (1) bekezdés 14. pontja szerinti közös háztartásban élő hozzátartozói sérelmére mintegy öt éven át tanúsított az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos, több esetben súlyos testi sérülés okozására is alkalmas tettleges magatartást, amely a másodfokú bíróság álláspontjának megfelelően a kapcsolati erőszak bűntettének törvényi tényállásába is ütközik és a kiskorú gyermekeknél a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével valóságos alaki halmazatban áll.

[16] A rendszeresség fogalmának értelmezésére felhívott elvi döntés éppen a védő érvelésével ellentétes és a döntés helyességét támasztja alá. Ugyanakkor a másodfokú bíróság jogi indokolása téves és a tényállás általa történt kiegészítésével is ellentétben áll. A törvényszék érvelése szerint mindhárom sértettnél a tettleges becsületsértésnek minősülő cselekvőség esetében állapítható meg a rendszeresség, illetve erre folyt bizonyítás. Ezért a sértettek számához igazodó rendbeliséggel a terhelt által elkövetett kapcsolati erőszak bűntettét a Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősítette.