BH 1987.9.314 I. Az örökrész kiadásáért nem felelős, aki a hagyatékból az osztályos egyezség folytán nem részesült [Ptk. 673. §, 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.) 53. § (4) bek., PK 118. sz.].

II. Az örökbefogadott személy öröklésére a Polgári Törvénykönyv rendelkezései csak akkor irányadók, ha az örökbefogadás és az öröklés megnyílta egyaránt 1960. május 1. után történt [Ptk. 617. §, Csjt. 51. § Ptké. 92. §, 1960. évi 12. sz. tvr. 11. §].

A felperest az alperesek vérszerinti szülei: P. J. és P. J-né 1944-ben örökbefogadták.

P. J. és P. J-né 1/2-1/2 arányban tulajdonosai voltak a "Ház, udvar és gazdasági épület" megjelölésű ingatlannak.

P. J. 1977. július 17-én meghalt. A hagyatéki eljárásban a felperes az örökségét visszautasította, így a P. J. hagyatékához tartozó 1/2 ingatlanilletőséget egymás között 1/4-1/4 arányban az alperesek örökölték meg.

P. J-né - az örökhagyó - 1981. február 17-én halt meg. Halálát megelőzően közel négy éven át magatehetetlen beteg volt, aki teljes mértékben ápolásra és gondozásra szorult. Az örökhagyót a vele együtt lakó II. r. alperes gondozta.

Az állami közjegyző előtt lefolytatott hagyatéki eljárásban az alperesek a felperest mint öröklésre jogosult hozzátartozót nem jelentették be. Az alperesek osztályos egyezsége értelmében az örökhagyó hagyatékához tartozó 1/2 ingatlanilletőséget kizárólag a II. r. alperes örökölte.

Az örökhagyó halálának időpontjában az egész ingatlan forgalmi értéke 365 000 forint volt.

Az alperesek az ingatlant 1982. októberében adásvétellel vegyes lakáscsere szerződéssel értékesítették. Az ingatlanért az alperesek 260 000 forint vételárat kaptak, a II. r. alperes pedig egy tanácsi bérlakás bérleti jogát szerezte meg. A vételárból az I. r. alperes -1/4 tulajdoni hányadára tekintettel - 50 000 forintot kapott, a vételár további része a II. r. alperes birtokában maradt. Az örökhagyó temetésével felmerült 5000 forint költséget a II. r. alperes viselte, ő fizette vissza továbbá az ingatlan vételárából az örökhagyó 10 000 forint kölcsöntartozását is.

A felperes keresetében az örökhagyó hagyatékához tartozó 1/2 ingatlanilletőségből, illetőleg a befolyt vételárból örökrésze kiadására kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. Elismerte, hogy a hagyatékot terheli az örökhagyó eltemettetésével felmerült 5000 forint költség, így örökrésze fejében 60 000 forintra tartott igényt.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, mert az örökhagyó után nem örökölt. A II. r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az ingatlanba jelentős értéknövelő beruházásokat teljesített. Érvényesítette továbbá mint hagyatéki hitelező az örökhagyó ápolásának, gondozásának ellenértékét is: az így őt megillető követelések beszámítása pedig a hagyatékot kimeríti.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperesnek örökrésze fejében 34 917 forintot fizessen meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság megállapította, hogy a felperes mint az örökhagyó örökbefogadott gyermeke a Ptk. 617. §-ának (1) bekezdése értelmében az örökhagyó vérszerinti leszármazójaként örököl. Ez azt jelenti, hogy az örökhagyó hagyatékában - végintézkedés hiányában - a felek egymás között 1/3-1/3 arányban jogosultak örökölni.

A hagyaték értékét illetően a bíróság a kirendelt ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményéből indult ki, és az egész ingatlannak a hagyaték megnyíltakori forgalmi értékét 365 000 forintban állapította meg. Nem látta bizonyítottnak, hogy a II. r. alperes az ingatlanba a hagyaték megnyílta előtt értéknövelő beruházásokat fordított volna, így az örökhagyó hagyatékaként az ingatlan 1/2 részének értékét vette alapul, azzal azonban, hogy az 5000 forint temetési költséget az egész ingatlan értékéből vonta le.

Bizonyítottnak találta, hogy a II. r. alperes az örökhagyó halála után az örökhagyó 10 000 forint kölcsöntartozását megfizette, és ennek 1/3 része a felperes örökrészét terheli.

Bizonyítottnak találta továbbá, hogy az örökhagyót 1977. júliusától haláláig, 43 és fél hónapon keresztül a II. r. alperes ápolta és gondozta. A bíróság a havi ápolás, gondozás ellenértékét 1500 forintban vette figyelembe, és ennek 1/3 részét a felperes örökrészéből ugyancsak elszámolta a II. r. alperes javára. A bíróság számítása szerint így 34 917 forint a felperes örökrésze.

Az I. r. alperes marasztalására irányuló kereseti kérelmet a bíróság megalapozatlannak találta, mert az I. r. alperes a hagyatékból nem részesült, így a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek felelősséggel nem tartozik.