A Kúria Bfv.1323/2018/20. számú precedensképes határozata embercsempészet bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 353. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 78. §, 649. §, 664. §, 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet (Üdr.) 7. §] Bírók: Csák Zsolt, Domonyai Alexa, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Az embercsempészés bűntette befejezetté válik a segítségnyújtással, e tekintetben irreleváns, hogy a határ átlépése megtörténik-e. A kirendelt védő felkészülés díja kiszámításának alapjaként az eljárási cselekményen való részvételért járó kirendelt ügyvédi díjat kell tekinteni. Ha a felülvizsgálati eljárás során ilyen eljárási cselekményre nem került sor, azonban a védő felkészüléséhez egyéb okból kétség nem fér, a védő részére a felkészülés díját a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának, azaz 15.000 forintnak megfelelő összegben kell megállapítani. Az ügyészi nyilatkozatra tett kirendelt védői észrevételért külön védői díj nem állapítható meg, ha azonban a felülvizsgálati indítványt a kirendelt védő fogalmazta meg, az azzal kapcsolatban felmerülő további indítványait az - általa megfogalmazott - felülvizsgálati indítvány kiegészítésének kell tekinteni, és a védő díját meg kell állapítani, az azonban együttesen sem haladhatja meg a felülvizsgálati indítvány megfogalmazásáért járó kirendelt védői díj legmagasabb összegét.

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság B.612/2016/64., Debreceni Törvényszék Bf.229/2017/16., *Kúria Bfv.1323/2018/20.* (BH 2019.8.217), 20/2020. (VIII. 4.) AB határozat

***********

KÚRIA

Bfv.I.1323/2018/20. szám

A Kúria Budapesten, a 2019. év április hó 16. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az embercsempészés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt - védője útján - előterjesztett felülvizsgálati indítványát elbírálva a Debreceni Járásbíróság 44.B.612/2016/64. számú ítéletét és a Debreceni Törvényszék 2.Bf.229/2017/16. számú végzését I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült összesen 153.737 (százötvenháromezer-hétszázharminchét) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Debreceni Járásbíróság a 2017. január 25-én meghozott 44.B.612/2016/64. számú ítéletével - mely a Debreceni Törvényszék 2.Bf.229/2017/16. számú végzésével 2017. szeptember 6-án jogerőre emelkedett - I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés d) pont], ezért halmazati büntetésül négy év hat hónap - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte, továbbá vonatkozásában tízezer-egyszáz euró és negyvennégyezer forint készpénzre vagyonelkobzást rendelt el, és megállapította, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A Kúria a 2018. július 1. napján hatályba lépett, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be) 654. § (4) bekezdése alapján eljárva a terhelt kirendelt védőjét hívta fel a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására.

Nevezett a felülvizsgálati indítványt - tartalmát tekintve - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva fogalmazta meg, és kifejtette, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Álláspontja szerint a terhelt azzal, hogy két személyt felkísért a fővárosba, majd további 13 főt egy török vendéglőhöz vitt, valamint azzal, hogy nyolc személyt egy vidéki városban az Interspar parkolójába vitt, nem követett el bűncselekményt, ugyanis a terhelt nem büntethető a harmadik személy szándékáért, nevezetesen azért, hogy az általa kísért személyek - szándékaik szerint - a határt át kívánták lépni. Az indítvány előterjesztője szerint a terhelt azáltal sem követett el bűncselekményt, hogy az említett személyeket megtévesztve azt a látszatot keltette bennük, miszerint szomszédos országba viszi őket. Végezetül azáltal sem valósított meg bűncselekményt, hogy pénzt kapott egyes személyektől, ugyanis nevezettek emiatt ellene nem tettek feljelentést. Az indítvány előterjesztője hivatkozott arra is, hogy a terhelt által kísért személyek a határt nem lépték át, azt meg sem közelítették, az egyik esetben attól 173 km, a másik esetben 111 km távolságban kísérte őket, ezért magatartása az embercsempészés előkészületeként sem értékelhető. Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az embercsempészés vádja alól bűncselekmény hiányában mentse fel.

Az indítvány előterjesztője ezen túl több eljárási szabálysértésre is hivatkozott. Előadta, hogy nem tárták fel kellő módon a terhelt személyi adatait, így a születési helyét, ezért vele szemben vádemelésnek sem lett volna helye, nem tisztázták, hogy nevezett megkapta-e menekülti státuszt, továbbá a Be. 2. §-ában írt alapjogai is sérültek azáltal, hogy az ügy felderítetlensége miatt a "bíróság kénytelen volt mintegy nyomozást lefolytatni", azaz a bíróság kívánta a vádban foglaltakat igazolni. E szabálysértésekre tekintettel másodlagosan azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot helyezze hatályon kívül, és a Debreceni Járásbíróságot utasítsa új eljárásra.

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány részben nem alapos, részben a törvényben kizárt.

A felülvizsgálati indítványban megalapozatlansági okokra, illetve az ügyben eljárt bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységére hivatkozással nem lehet az irányadó tényállást kifogásolni. Az embercsempészés bűntettét az követi el, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez nyújt segítséget. Az egységes jogirodalmi álláspont, valamint a kialakult következetes ítélkezési gyakorlat szerint az e tényállásban megfogalmazott elkövetési magatartás megvalósulhat fizikai és pszichikai segítségnyújtással egyaránt, jelentősége csak annak van, hogy azt az elkövető szándékosan, az államhatár illegális átlépése érdekében fejtse ki. A hivatkozott bűncselekmény befejezetté válik a segítségnyújtással, e tekintetben irreleváns, hogy a határ illegális átlépése megtörténik-e. Az ügyben eljárt bíróságok által megállapított és a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő tényállás szerint az I. rendű terhelt mindkét tényállási pontban írt cselekmény során az adott személyeknek segítséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy Magyarország határát a jogszabályi rendelkezések megszegésével átléphessék, ennek érdekében kísérte el őket a fővárosba, illetve a vidéki városban lévő Interspar parkolójába. Az I. rendű terhelt e cselekményei - amint ezt az alapügyben eljárt bíróságok is helytállóan kifejtették - alkalmasak a jogerős határozatban rögzített bűncselekmények megállapítására. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítványnak a büntetőjogi felelősséget megállapító rendelkezést kifogásoló része nem alapos.