BH 2019.8.217 I. Az embercsempészés nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő [Btk. 353. § (1) bek.].

II. Az embercsempészés bűntette a segítség nyújtásával befejezetté válik, így annak már nincs jelentősége, hogy azon személy, aki a segítséget kapta, a határt ténylegesen átlépi-e, vagy azt megkísérli-e [Btk. 353. § (1) bek.].

III. Amennyiben a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a kirendelt védőt a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására hívja fel, és a védő ennek határidőben eleget is tesz, számára a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet szerinti mértékű védői díj megállapításának van helye.

Ezen túl a kirendelt védő igényt tarthat felkészülési díjra is. Mivel a kirendelt védő felkészülési díjának alapja az eljárási cselekményen való részvételért járó kirendelt ügyvédi díj, a felkészülési díjat az eljárási cselekményen való részvételért járó ügyvédi óradíj figyelembevételével kell megállapítani akkor is, ha a Kúria nyilvános ülést nem tart, azonban a kirendelt védő felkészülési díjra való jogosultságához nem fér kétség.

Ugyanakkor a kirendelt védőt irattanulmányozás címén nem illeti meg további védői díj.

IV. A kirendelt védő részére az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételekért külön védői díj nem állapítható meg, akkor azonban, ha a felülvizsgálati indítványt a kirendelt védő fogalmazta meg, az azzal kapcsoltban felmerülő további indítványait az általa megfogalmazott felülvizsgálati indítvány kiegészítésnek kell tekinteni, és ekként kell a védő díját megállapítani, az azonban együttesen sem haladhatja meg a miniszteri rendelet szerint legfeljebb megállapítható díj összegét [Be. 655. § (3) és (4) bek., 32/2017. (XII. 27.) IM rend. 7. § (1), (2), (3), (6) bek., 7/A. §].

[1] A járásbíróság a 2017. január 25-én meghozott ítéletével - mely a törvényszék végzésével 2017. szeptember 6-án jogerőre emelkedett - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont, (3) bek. d) pont], ezért halmazati büntetésül négy év hat hónap - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte, megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, vele szemben 10 100 euró és 44 000 forint vagyonelkobzást rendelt el, és rendelkezett a járulékos kérdésekről.

[2] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

[3] A Kúria a Be. 654. § (4) bekezdése alapján a terhelt kirendelt védőjét a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására hívta fel.

[4] A védő a felülvizsgálati indítványt megfogalmazta, azt - tartalmát tekintve - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapozva.

[5] Abban kifejtette, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, mert álláspontja szerint a terhelt azzal, hogy két személyt B.-re kísért, majd további tizenhárom főt egy török vendéglőhöz vitt, illetve nyolc személyt D.-ben az I. parkolójába szállított, nem követett el bűncselekményt, ugyanis a terhelt nem büntethető a harmadik személy szándékáért, nevezetesen azért, hogy az általa kísért személyek - szándékaik szerint - a határt át kívánták lépni.

[6] A védő szerint a terhelt azzal sem követett el bűncselekményt, hogy az említett személyekben - őket megtévesztve - azt a látszatot keltette, miszerint Németországba viszi őket, ahogy azzal sem, hogy ezért pénzt kapott, mivel az érintettek emiatt ellene nem tettek feljelentést.

[7] Hivatkozott arra is, hogy a terhelt által kísért személyek a határt nem lépték át, azt meg sem közelítették, a terhelt az egyik esetben attól 173 km, a másik esetben 111 km távolságig kísérte őket, ezért magatartása az embercsempészés előkészületeként sem értékelhető.

[8] Ezen túl több eljárási szabálysértésre is hivatkozott, így arra, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel kellő módon a terhelt személyi adatait, így a születési helyét, ezért vele szemben vádemelésnek sem lett volna helye, nem tisztázták, hogy védence megkapta-e a menekülti státuszt. A terhelt Be. 2. §-ában írt alapjogai is sérültek azáltal, hogy az ügy felderítetlensége miatt a "bíróság kénytelen volt mintegy nyomozást lefolytatni", azaz a bíróság kívánta a vádban foglaltakat igazolni.

[9] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az embercsempészés vádja alól bűncselekmény hiányában mentse fel, másodlagosan pedig arra tett indítványt, hogy az eljárási szabálysértésekre tekintettel a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és a járásbíróságot utasítsa új eljárásra.

[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[11] Arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati indítványnak a megalapozatlansági okokra hivatkozó része miatt a felülvizsgálat törvényben kizárt, mivel a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényállás nem támadható.

[12] Az indítványnak a terhelt bűnösségét vitató része kapcsán pedig kifejtette, hogy embercsempészés bűntettét az követi el, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez nyújt segítséget, és a kialakult következetes ítélkezési gyakorlat szerint az e tényállásban megfogalmazott elkövetési magatartás megvalósulhat fizikai és pszichikai segítségnyújtással egyaránt, jelentősége csak annak van, hogy azt az elkövető szándékosan, az államhatár illegális átlépése érdekében fejtse ki.

[13] Utalt arra is, hogy a bűncselekmény befejezetté válik a segítségnyújtással, e tekintetben irreleváns, hogy a határ illegális átlépése megtörténik-e, és miután a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő tényállás szerint az I. r. terhelt mindkét tényállási pontban írt cselekményével az adott személyeknek segítséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy Magyarország határát a jogszabályi rendelkezések megszegésével átléphessék, ennek érdekében kísérte őket B.-re, illetve D.-be, cselekményei - amint ezt az alapügyben eljárt bíróságok is helytállóan kifejtették - alkalmasak voltak az embercsempészés megállapítására.

[14] Álláspontja szerint az a körülmény, hogy az I. r. terhelt az ügydöntő határozatban nem a valódi személyazonosságával szerepel, a Be. 637. § (1) bekezdés c) pontja alapján perújítási eljárás során korrigálható, ahogy amiatt is perújítás lefolytatásának lehet helye, ha olyan új, az alapeljárásban a bíróságok által nem értékelt adat merül fel, amely azt valószínűsíti, hogy - a személyi adatoktól függetlenül - nem az a személy követte el a tényállásban rögzített cselekményt, akinek a bíróság a büntetőjogi felelősségét megállapította; ezek az esetleges hibák azonban a felülvizsgálati eljárás keretében nem vizsgálhatók.

[15] Kifejtette, hogy nem minősül felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésnek az, ha a bíróság hivatalból rendel el bizonyítást, erre mind az alapeljárás idején hatályban volt, mind a jelenleg hatályos eljárási törvény lehetőséget ad, az a körülmény pedig, hogy a nyomozás mennyire volt alapos, csupán az eljárás időszerűségét érintheti.