BH 2009.5.159 A munkavédelmi oktatáson való részvétel megtagadása a rendkívüli felmondást megalapozza [Mt. 96. §, 103. §; 1993. évi XCIII. tv. 60. §].

A felperesnek a 2006. március 6-án közölt alperesi rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránt benyújtott keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes marós munkakörben dolgozott az alperesnél. A munkáltató 2006. március 2-ára munkavédelmi oktatást szervezett, miután az előző napra kitűzött oktatás több munkavállaló kérésére, köztük a felperes kérésére is, temetésen való részvétel miatt elmaradt. A felperes az ehelyett szervezett munkavédelmi oktatáson azonban nem vett részt, viszont az oktatás megkezdését követően átment az oktatási helyiségen, kávét főzött, és a kezével jelezte, hogy írják alá helyette is a jelenléti ívet, majd ezek után eltávozott.

H. M. üzemvezető még aznap este számonkérte az oktatásról való távolmaradást, majd másnap a felperes az ügyről telefonon is beszélt az ügyvezetővel, aki közölte a felperessel, hogy emiatt rendkívüli felmondással fognak élni. Az ügyvezető, miután március 6-ától 8-áig külföl­dön tartózkodott, az üzemvezetőt utasította a rendkívüli felmondás elkészítésére, és felhatalmazta az ügyvezetői bélyegző használatára is.

A kereset tárgyát képező rendkívüli felmondást az üzemvezető írta alá, és az indokolás a felperesnek a munkavédelmi oktatással kapcsolatos, a munkáltatói kötelezéssel szembehelyezkedő magatartására hivatkozott, utalva a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 60. § (1) bekezdés e) pontjában és az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontjában előírt együttműködési kötelezettség megsértésére.

Ezen tényállás alapján a munkaügyi bíróság megalapozottnak és jogszerűnek minősítette a rendkívüli felmondást. Megállapította, hogy a döntés a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezetőtől származott, a felperesnek tudomása volt a munkavédelmi oktatásról, az oktatáson való részvétel lényeges munkavállalói kötelezettségnek minősül, és ezt a kötelezettségét a felperes szándékosan megszegte.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mivel egyetértett a megállapított tényállással, az ezen alapuló döntéssel, valamint ennek indokaival.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezési érvelésére tekintettel kiemelte, hogy az ügyvezetővel folytatott telefonbeszélgetés alapján a felperes egyértelműen következtethetett az üzemvezető eljárásának jogszerűségére. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperesnek tudnia kellett a munkavédelmi oktatás időpontjáról arra is tekintettel, hogy az időpontnak a faliújságra kifüggesztése utáni napon dolgozott. Az Mt. 104. § (1)-(3) bekezdései alapján tévesnek minősítette azt a felperesi fellebbezési hivatkozást, amely szerint jogosult volt az oktatáson való részvételt megtagadni, amiatt, mert az részben a munkaidőn túlra esett. A felperes magatartásának demoralizáló hatását hangsúlyozva egyetértett a kötelezettségszegés súlyának elsőfokú értékelésével.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének helyt adó ítélet hozatalát kérte. Amennyiben a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg, az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az Mt. 3. § (1) bekezdése és a 102. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott amiatt, mert nem tudott arról, hogy a munkavédelmi oktatáson meg kell jelennie. A faliújságra történő "késői és bizonytalan idejű" kiírással ezért az alperes szegte meg az együttműködési kötelezettségét. Az Mt. 104. § (1)-(3) bekezdései megsértését amiatt panaszolta, mert álláspontja szerint nem lett volna köteles az oktatásra vonatkozó utasítást teljesíteni, mivel az Mvt. 55. §-a előírja az oktatás munkaidőben való megtartását. A BH 2004/390. számú eseti döntésre hivatkozással azt is sérelmezte, hogy a kötelezettségszegés súlyánál nem került értékelésre az alperes azon mulasztása, hogy nem hívták fel a figyelmét az oktatásra. A felperes szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 6. § (1) bekezdésében és a 74. § (1) bekezdésében előírtakat is, mivel az ügyvezetői szóbeli felhatalmazás nem volt érvényes, a kötelező alakiság megsértése miatt a rendkívüli felmondás jogellenes. Arra is hivatkozott, hogy az évenként kötelező oktatáshoz képest az adott oktatás nem lehetett kötelező, mivel az előzőhöz képest az egy év még nem telt el. Álláspontja szerint nem nyert bizonyítást az sem, hogy a kezével intett a jegyzőkönyv, illetve a jelenléti ív aláírására.