A Debreceni Törvényszék P.20889/2015/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 217. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 62. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 137. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §]

... Törvényszék

5.P.20.889/2015/12. szám

A ... Törvényszék a személyesen eljárt felperesnek - Dr. Görömbei Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 napon belül 190.500 (Százkilencvenezer-ötszáz) forint perköltséget.

A le nem rótt 180.000 (Száznyolcvanezer) forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül a ... Ítélőtáblához címzett, de a ... Törvényszéken írásban, 3 példányban jogi képviselő útján benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A felek bármelyikének kérelmére azonban a másodfokú bíróság tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

I n d o k o l á s

A törvényszék a peres felek nyilatkozatai, és a becsatolt okirati bizonyítékok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperest ittas járművezetés vétsége miatt fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Jelenleg az ... Büntetés-végrehajtási Intézetben tölti büntetését.

2013. szeptember 23. és 2015. január 19. között az alperesi bv. intézetben, ezen belül 2014. május 4-26. napjaiban a 34. számú zárkákban volt elhelyezve.

A 34. számú zárkában történő fogva tartásának ideje alatt egy alkalommal járt orvosi vizsgálaton, 2014. május 15-én. Ekkor a nyaka bal oldalán napok óta tartó fájdalomra panaszkodott, egyéb panaszát - így a poloska csípések okozta kellemetlenségeket - nem jelezte. Az őt ellátó orvos véleménye szerint a panasz teendőt nem igényelt.

Az alperes a felperes által kártérítés iránt előterjesztett kérelem alapján 2015. december 17-én ... szám alatt kártérítési eljárás lefolytatását rendelte el. Ezen eljárás tárgya a felperesnek a jelen perben is előterjesztett sérelmeit szolgálnak.

A felperes kereseti kérelmében 3.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra tekintettel, hogy a 34. számú zárkában az elhelyezés körülményei, illetve ez idő alatt az alperes részéről tanúsított magatartás megvalósítja az embertelen és megalázó bánásmód "törvényi kritériumát".

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására, a felperes perköltségben marasztalására irányult.

A felperes kereseti kérelme nem alapos.

A felperes kereseti kérelmének alapja a 2013. évi V. törvény ( a továbbiakban: Ptk.) 6:548. § (1) bekezdése, mely jogszabályhely szerint a közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.

A felperes az alperes, mint közhatalmat gyakorló szerv magatartása miatt sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése alapján, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdése szerint pedig a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

A törvényszék szükségesnek tartja hangsúlyozni azt, hogy bár a sérelemdíj az idézett Ptk. szakasz alapján minden olyan esetben követelhető, amikor valakit személyiségi jogában megsértenek, és a hátrány, a kár bizonyítása a sérelemdíjra való jogosultság esetén nem feltétel, ez nem jelenti azt, hogy ez a személyiségvédelem objektív eszköze lenne. A kártérítési felelősséghez hasonlóan - figyelemmel a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglaltakra is - ugyanúgy jelentősége van a jogsértő felróhatóságának, és bizonyítást igényel a hivatkozott jogsértő magatartás is.

A perben éppen ezért a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség az alperes jogsértő és felróható magatartására, valamint arra vonatkozóan, hogy ezzel okozati összefüggésben valamely személyiségi joga sérült.

A bíróság utal továbbá arra, hogy a per tárgyává tett időszakban (2014. május) a büntetések végrehajtására vonatkozóan még az 1979. évi 11. tvr. (Bv.tvr.), valamint a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) volt hatályban, a törvényszék ezért a kereset elbírálásakor ezeket a jogszabályokat tartotta irányadónak.

A felperes a személyi jogsértést abban jelölte meg, hogy az alperesi bv. intézetben - az általa felsorolt okokból - embertelen és megalázó bánásmódban részesült, hivatkozott továbbá az egészséghez fűződő jogának megsértésére. A törvényszék a felperes által külön-külön részletezett sérelmeket az alábbiak szerint vizsgálta:

A felperes szerint az alperesi bv. intézet 34. számú zárkájában történt elhelyezése során nem jutott 3 négyzetméter szabad mozgásterület, ezáltal az alperes megsértette az IM rendelet 137. § (1) bekezdésében foglaltakat, miszerint a zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter mozgástér jusson.

Azt a tényt, hogy a bv. intézetben nem jut a férfi fogvatartottakra az IM rendelet előírása szerinti mozgástér, az alperes nem vitatta. Ugyanakkor helyesen hivatkozott arra, hogy a több eseti döntésben (BDT.2011.2404., BDT.2013.2969.) testet öltő töretlen bírói gyakorlat szerint az alperes az IM rendelet előírásainak megszegése miatt felelőssé nem tehető, nincs ugyanis mérlegelési lehetősége a hozzá irányított elítéltek befogadása kapcsán, a jogszabály megszegése körében tehát vétlen, felróhatóság nem terheli. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének fent idézett rendelkezés kimondja, hogy a kimentés módjára a kártérítési felelősség szabályai alkalmazandóak. Ebből következően pedig a felróhatóság hiánya kizárja az alperes sérelemdíj iránti felelősségét.

Utal a bíróság arra, hogy bár az Alkotmánybíróság a 32/2014. (XI. 3.) AB határozatában megállapította, hogy a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe és az Alaptörvénybe ütközik, ezért azt 2015. március 31-ei hatállyal megsemmisítette, a perbeli időszakban azonban még a rendelet fenti szövege volt hatályban.