62003CJ0213[1]

A Bíróság (második tanács) 2004. július 15-i ítélete. Syndicat professionnel coordination des pêcheurs de l'étang de Berre et de la région kontra Électricité de France (EDF). Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour de cassation - Franciaország. A Földközi-tenger szennyezés elleni védeleméről szóló egyezmény (Barcelonai egyezmény) - A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védeleméről szóló jegyzőkönyv - 6. cikk (3) bekezdés - Kibocsátási engedély - Közvetlen hatály. C-213/03. sz. ügy.

C-213/03. sz. ügy

Syndicat professionnel coordination des pêcheurs de l'étang de Berre et de la région

kontra

Électricité de France (EDF)

(a Cour de cassation [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"A Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény (Barcelonai egyezmény) - A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv - 6. cikk (3) bekezdés - Kibocsátási engedély - Közvetlen hatály"

Az ítélet összefoglalása

1. Nemzetközi megállapodások - Közösségi megállapodások - Közvetlen hatály - Feltételek - A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése és a módosított jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdése - Bizonyos anyagok kibocsátásának engedélyeztetési rendszer alá vetésére vonatkozó tagállami kötelezettség

(A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv, 6. cikk, (3) bekezdés és módosított jegyzőkönyv, 6. cikk, (1) bekezdés)

2. Nemzetközi megállapodások - Közösségi megállapodások - A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése és a módosított jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdése - Nem toxikus anyagok kibocsátása - Előzetes engedély hiányában fennálló tilalom

(A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv, 6. cikk, (3) bekezdés és módosított jegyzőkönyv, 6. cikk, (1) bekezdés)

1. A Közösség harmadik országokkal kötött valamely megállapodásának rendelkezését közvetlenül alkalmazhatónak kell tekinteni, amennyiben - a megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel - világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve.

Ilyen a Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése és a módosított jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdése, amely világos, pontosan meghatározott és feltétel nélküli kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, hogy a Jegyzőkönyv II. mellékletében felsorolt anyagok kibocsátását az illetékes nemzeti hatóságok olyan engedélyétől tegyék függővé, amely megfelel a Jegyzőkönyv III. mellékletébe foglalt rendelkezéseknek. Következésképpen, mivel az említett rendelkezések közvetlen hatállyal rendelkeznek, azokra valamennyi érdekelt személy közvetlenül hivatkozhat a nemzeti bíróságok előtt.

(vö. 39., 41., 47. pontok és rendelkező rész 1. pont)

2. A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdését, valamint a módosított jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ezek - az illetékes nemzeti hatóságok által kiadott engedély hiányában - tiltják olyan anyagok kibocsátását, amelyek, noha nem mérgezőek, káros hatást gyakorolnak a tengeri környezet oxigénellátására, mivel e rendelkezések az előzetes engedélyezési kötelezettséget nem kifejezetten a toxikus jellegtől teszik függővé.

(vö. 49., 52. pontok és rendelkező rész 2. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. július 15.(*)

"A Földközi-tenger szennyezés elleni védeleméről szóló egyezmény (Barcelonai egyezmény) - A Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védeleméről szóló jegyzőkönyv - 6. cikk (3) bekezdés - Kibocsátási engedély - Közvetlen hatály"

A C-213/03. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Cour de cassation (Franciaország) által az EK 234. cikk alapján benyújtott, az e bíróság előtt

a Syndicat professionnel coordination des pêcheurs de l'étang de Berre et de la région

és

az Électricité de France (EDF)

között folyamatban lévő eljárásban az 1983. február 28-i 83/101/EGK tanácsi határozattal (HL L 67., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 15. kötet) jóváhagyott, az Athénban 1980. május 17-én aláírt, a Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv 6. cikke (3) bekezdésének, valamint ugyanezen jegyzőkönyvnek az 1999. október 22-i 1999/801/EK tanácsi határozattal (HL L 322., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 32. kötet, 208. o.) jóváhagyott, a Szirakúzában 1996. március 7-én és 8-án megtartott meghatalmazotti konferencián módosított 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann, J.-P. Puissochet, J. N. Cunha Rodrigues és R. Schintgen (előadó) bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- a Syndicat professionnel coordination des pêcheurs de l'étang de Berre et de la région képviseletében W. Viscardini ügyvéd,

- az Électricité de France (EDF) képviseletében O. Coutard és M. Mayer ügyvédek,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és E. Puisais, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Valero Jordana és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Syndicat professionnel coordination des pêcheurs de l'étang de Berre et de la région, az Électricité de France (EDF), a francia kormány és a Bizottság szóbeli észrevételeinek a 2004. március 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A 2003. május 6-i ítélettel, amely május 19-én érkezett a Bírósághoz, a Cour de cassation (Franciaország) az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából két, az 1983. február 28-i 83/101/EGK tanácsi határozattal (HL L 67., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 15. kötet) jóváhagyott, az Athénban 1980. május 17-én aláírt, a Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) 6. cikke (3) bekezdésének, valamint ugyanezen jegyzőkönyvnek az 1999. október 22-i 1999/801/EK tanácsi határozattal (HL L 322., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 32. kötet, 208. o.) jóváhagyott, a Szirakúzában 1996. március 7-én és 8-án megtartott meghatalmazotti konferencián módosított (a továbbiakban: Módosított Jegyzőkönyv) 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2 Ezek a kérdések a Syndicat professionnel coordination des pêcheurs de l'étang de Berre et de la région (a továbbiakban: halászok szervezete) és az Électricité de France (a továbbiakban: EDF) között, a saint-chamas-i (Franciaország) vízerőműnek a Berrei-tóba történő szennyvízkibocsátásával kapcsolatos jogvitában merültek fel.

Jogi háttér

3 A Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló, 1976. február 16-án Barcelonában aláírt Egyezmény (HL 1977, L 240, 3. o.; a továbbiakban: Egyezmény) az 1977. július 25-i 77/585/EGK tanácsi határozattal (HL L 240, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 12. kötet, 135. o.) az Európai Gazdasági Közösség joganyagának részévé vált.

4 Az Egyezmény 2. cikkének a) pontja az alábbiak szerint határozza meg a "szennyezés" fogalmát:

"[...] olyan káros hatású anyagoknak vagy energiának emberi tevékenység általi, közvetlen vagy közvetett úton történő, tengeri környezetbe juttatása, amelyek ártalmasak a biológiai erőforrásokra, veszélyeztetik az emberi egészséget, akadályozzák a tengeri tevékenységeket, ideértve a halászatot is, rontják a hasznosítási célra szánt tengervíz minőségét és csökkentik a tengerhez kapcsolódó rekreációs értéket."

5 Az Egyezmény 4. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A szerződő felek ezen egyezmény rendelkezéseivel és azon hatályban lévő jegyzőkönyvekkel összhangban, amelyeknek részeseik, egyénileg vagy együttesen, minden szükséges intézkedést megtesznek a Földközi-tenger térsége szennyezésének megakadályozásáért, enyhítéséért és leküzdéséért, valamint a térség tengeri környezetének megóvásáért és javításáért."

6 Az Egyezmény 8. cikke meghatározza:

"A szerződő felek minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy megelőzzék és csökkentsék a Földközi-tenger folyókból, part menti létesítményekből, tengerbe ömlő szennycsatornákból, vagy egyéb, a területükön található szárazföldi forrásból eredő szennyezését, illetve hogy küzdjenek az ilyen szennyezés ellen."

7 Hasonlóan rendelkezik a Jegyzőkönyv 1. cikke:

" A Jegyzőkönyv szerződő felei [...] minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy megelőzzék és csökkentsék a Földközi-tenger folyókból, part menti létesítményekből, tengerbe ömlő szennycsatornákból, vagy egyéb, a területükön található szárazföldi forrásból eredő szennyezését, illetve hogy küzdjenek az ilyen szennyezés ellen, és megfékezzék azt."

8 A Jegyzőkönyv 3. cikkének c) pontja szerint:

"Jelen Jegyzőkönyv hatálya (a továbbiakban: a Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó terület) kiterjed:

[...]

c) a tengerrel összeköttetésben lévő sóstavakra."

9 A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján a Jegyzőkönyv alkalmazandó "azokra a felek területén található szárazföldi forrásokból származó szennyezésekre, amelyek a Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területet, különös tekintettel:

- közvetlenül a tengerbe ömlő szennycsatornákon keresztül, a parton, illetve a partról történő szennyezés lerakása vagy kibocsátása következtében,

- közvetett módon, folyók, csatornák vagy egyéb vízfolyások - ideértve a felszín alatti vízfolyásokat és vízelvezetőket - útján érik el."

10 A Jegyzőkönyv 6. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint:

"(1) A Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területen a felek szigorúan korlátozzák a Jegyzőkönyv II. mellékletében felsorolt anyagokat tartalmazó, és az ott felsorolt forrásokból származó szárazföldi eredetű szennyezést.

[...]

(3) A kibocsátás szigorúan csak az illetékes nemzeti hatóságok engedélyével lehetséges, a Jegyzőkönyv III. mellékletében szereplő rendelkezések kellő tekintetbe vételével."

11 A Jegyzőkönyv 7. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerint:

"(1) A felek, az illetékes nemzetközi szervezetekkel együttműködve, fokozatosan olyan közös iránymutatásokat, illetőleg, adott esetben, olyan szabványokat vagy követelményeket dolgoznak ki és hagynak jóvá, amelyek elsősorban az alábbiakkal foglalkoznak:

[...]

e) az I. és II. mellékletben felsorolt anyagok kibocsátásával kapcsolatos különleges mennyiségi követelmények, ezeknek az anyagoknak a koncentrációja a szennyvizekben és kibocsátásuk módszerei."

12 A Jegyzőkönyv II. melléklet A. szakaszának 11. és 13. pontja szerint az "[o]lyan anyagok, amelyek közvetlenül vagy közvetve káros hatást gyakorolnak a tengeri környezet oxigénellátására, közöttük is különösen az eutrofizálódáshoz vezető anyagok", valamint az "[o]lyan anyagok, amelyek, noha nem toxikus hatásúak, kibocsátásuk mennyiségénél fogva károsak lehetnek a tengeri környezetre vagy akadályozhatják a tenger jogszerű használatát" a Jegyzőkönyv 6. cikkének hatálya alá tartoznak.

13 A II. melléklet B. szakasza meghatározza:

"Az A. szakaszban felsorolt anyagok kibocsátását a III. mellékletben foglaltaknak megfelelően kell ellenőrizni és szigorúan korlátozni."

14 A Jegyzőkönyv III. melléklete felsorolja azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni az "e Jegyzőkönyv II. mellékletében [...] felsorolt anyagokat tartalmazó hulladékkibocsátás engedélyezésével kapcsolatban [...]." Ennek megfelelően a tagállamok figyelmet fordítanak a "hulladék jellemzőire és összetevőire", a "hulladékok összetevőinek jellemzői[re], ártalmasságukra tekintettel", a "kibocsátási hely és a befogadó tengeri környezet jellemzőire", a "rendelkezésre álló hulladéktechnológiára", végül a "tengeri ökológiai rendszerek és a tengervíz-hasznosítás potenciális károsodására".

15 A Módosított Jegyzőkönyv 3. cikkének d) pontja a Jegyzőkönyv 3. cikkének c) pontjával összefüggésben meghatározza a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területet:

"[...]

d) brakkvizek, parti sósvizek, beleértve a parti tavakat és lagúnákat, és a Földközi-tenger vizével érintkező felszín alatti vizek."

16 A Módosított Jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdése meghatározza:

17 "A jegyzőkönyv hatálya alá tartozó területre pontszerű forrásokból érkező kibocsátásokra és a Földközi-tengernek, az e Jegyzőkönyv 3. cikkének a), c) és d) pontjában meghatározott területét elérő és esetleg befolyásoló, vízbe vagy levegőbe jutó kibocsátásokra vonatkozóan, a felek illetékes hatóságai mindenképpen kötelesek egy engedélyezési és szabályozási rendszert működtetni, kellőképpen figyelembe véve e jegyzőkönyvnek és II. mellékletének az előírásait, továbbá a felek ülésein kialakított határozatokat és ajánlásokat."

A Módosított Jegyzőkönyv I. mellékletének C. szakasza felsorolja a "szennyező anyagok és szennyezőforrások kategóriáit", amelyeket "a cselekvési tervek, programok és intézkedések kidolgozásakor útmutatóként kell figyelembe venni". A 17. pont külön is említi "a tengeri környezet oxigénellátására káros hatást gyakorló nem toxikus anyagokat".

18 A Módosított Jegyzőkönyv értelmében a korábbi II. mellékletet el kell hagyni és a korábbi III. melléklet számozása "II. mellékletre" módosul.

Az alapeljárás, illetve az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 A Berrei-tó Franciaországban található, a Földközi-tengerrel összeköttetésben lévő, sós vizű tó, melynek területe 15 000 hektár.

20 A halászok szervezete többször panaszt emelt az EDF-nél a Berrei-tó vízi környezetének romlása miatt, melyet elsősorban Durance-ból, a saint-chamas-i vízerőmű turbináinak beindításakor - mesterséges módon - a tóba juttatott édesvíz idézett elő.

21 A halászok szervezete 1999. szeptember 1-jén a tribunal de grande instance de Marseille (Franciaország) előtt ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő az EDF-fel szemben, melyben - kényszerítő bírság kilátásba helyezése mellett - a saint-chamas-i vízerőmű azonnali leállítását kezdeményezte. A halászok szervezete egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az EDF az erőműből anélkül bocsát ki szennyező anyagokat, hogy az ahhoz - a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése alapján - szükséges engedélyt előzetesen beszerezte volna.

22 Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában elsőfokon határozatot hozó bíró a kérelmet 1999. október 25-i végzésével elutasította. Bár elismerte a vízerőmű turbináinak üzemeltetésével előidézett zavaró hatást, mégis az alábbi következtetésre jutott:

"Ami a közösségi jog, különösen a Barcelonai egyezmény és az Athéni jegyzőkönyv alkalmazását illeti [...] a jogalanyokra kiterjedő közvetlen hatályuk kérdésének a megítélése nem tarozik az ügyben eljáró bíróság hatáskörébe.

Az a kérdés, hogy a töretlen ítélkezési gyakorlat értelmében nyilvánvalóan jogellenesnek minősíthető-e az EDF által üzemeltetett saint-chamas-i vízerőmű turbináinak a zavaró hatása, túl komoly kérdéseket vet fel ahhoz, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában határozatot hozó bíró beavatkozzon, és véget vessen a három évtizedes üzemeltetésnek; ez olyan jelentős beavatkozás lenne, amely súlyos következményeket idézne elő a régió áramtermelésében és villamosenergia-rendszerének biztonságában [...]".

23 A halászok szervezete az ítélet ellen fellebbezést terjesztett a cour d'appel d'Aix-en-Provence (Franciaország) elé, amelyet az a 2000. szeptember 21-i ítéletével elutasított. A cour d'appel különösen azt vette figyelembe, hogy a Jegyzőkönyv "különböző cikkei összefüggésben állnak egymással", és hogy a 6. cikk (3) bekezdése "önmagában nem értelmezhető úgy, hogy annak alapján az EDF a jegyzőkönyv szerinti kibocsátási engedély megszerzésére irányuló jogszerű és eredményes kérelmet egészen addig ne terjeszthessen elő, amíg a francia állam az alkalmazandó műszaki kritériumokat nem határozta meg, hiszen ilyen módon a kérelmet megválaszolni sem lehetne".

24 Ezen ítélet ellen a halászok szervezete semmisségi kérelmet terjesztett elő és többek között arra hivatkozott, hogy az EDF megsértette a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdését, amelynek alkalmazásától a cour d'appel tévesen tekintett el.

25 Ennek eredményeként a Cour de cassation az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"1. Közvetlen hatállyal rendelkezik-e a jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése [...], melynek számozása a módosítást követően 6. cikk (1) bekezdésére változott, oly módon, hogy valamennyi érintett személy keresettel fordulhat a nemzeti bíróságokhoz, és kezdeményezheti - az e cikknek megfelelő eljárás és kritériumok szerinti engedély hiányában - a vízkibocsátás leállítását?

2. E rendelkezést akként kell-e értelmezni, hogy a tagállamok illetékes hatóságai által kiadott - a jegyzőkönyv fent hivatkozott rendelkezéseinek és III. melléklete C. szakaszának (a módosítást követően II. melléklet) megfelelő - engedély hiányában megtiltja a Földközi-tengerrel összeköttetésben lévő sós vizű tóba olyan anyagok kibocsátását, amelyek, noha nem mérgezőek, mégis káros hatást gyakorolnak a tengeri környezet oxigénellátására?"

A Módosított Jegyzőkönyv szerepe az alapjogvita eldöntésében

26 Az EDF és a francia kormány álláspontja szerint kizárólag a Jegyzőkönyv értelmezésére kerülhet sor, mivel a Módosított Jegyzőkönyv még nem lépett hatályba.

27 E tekintetben az EK 234. cikkében meghatározott eljárás - a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint - a Bíróság és a nemzeti bíróságok együttműködésén alapul (lásd többek között a C-343/90. sz. Lourenço Dias-ügyben 1992. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-4673. o.] 14. pontját és a C-314/01. sz., Siemens és ARGE Telekom ügyben 2004. március 18-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 33. pontját, valamint a hivatkozott esetjogot).

28 Ennek az együttműködésnek a keretében, az alapügyben eljáró, a tényállásról közvetlen ismeretekkel egyedül rendelkező és az ítélkezésért felelős nemzeti bíróság a legalkalmasabb arra, hogy - az adott ügy sajátosságaira figyelemmel - felmérje az előzetes döntéshozatali eljárásnak az alapügy megítéléséhez való szükségességét, illetve a Bíróság elé terjesztett kérdések jelentőségét (lásd többek között a fent hivatkozott Lourenço Dias-ügyben hozott ítélet 15. pontját, a C-390/99. sz., Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-607. o.] 18. pontját és a fent hivatkozott Siemens és ARGE Telekom ügyben hozott ítélet 34. pontját).

29 A jelen ügy kapcsán mindazonáltal semmiképp sem tekinthető nyilvánvaló ténynek az, hogy a Módosított Jegyzőkönyv 6. cikke (1) bekezdésének az alapeljárásban nincs relevanciája. A Bizottság joggal hivatkozott arra, hogy amennyiben a Cour de cassation a cour d'appel d'Aix-en-Provence ítéletét megsemmisíti, akkor az alapügy újbóli elbírálásakor már nem zárható ki a Módosított Jegyzőkönyv hatályba lépése.

30 Ennek eredményeként az előzetes döntéshozatali kérelem elbírálásakor a Módosított Jegyzőkönyvet is figyelembe kell venni.

A Jegyzőkönyv 6. cikke (3) bekezdésének és a Módosított Jegyzőkönyv 6. cikke (1) bekezdésének közvetlen hatályáról

A felek észrevételei

31 Az EDF arra hivatkozott, hogy a Jegyzőkönyv különböző rendelkezéseinek összefüggéseire tekintettel 6. cikkének (3) bekezdése annak ellenére nem rendelkezik közvetlen hatállyal, hogy világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz.

32 Így a Jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdése rögzíti a II. mellékletben felsorolt anyagokat tartalmazó, és az ott felsorolt forrásokból (ideértve azokat az anyagokat, amelyek az oxigénellátásra káros hatást gyakorolnak) származó szennyezés "szigorú korlátozásának" célját. Ezzel összefüggésben a (2) bekezdés előírja a felek számára, hogy az esetnek megfelelően "közösen vagy egyénileg" "megfelelő programokat és intézkedéseket" hajtsanak végre. Végül a (3) bekezdés szerint a szennyezés csak "az illetékes nemzeti hatóságok engedélyével lehetséges, a Jegyzőkönyv III. mellékletében szereplő rendelkezések kellő tekintetbe vételével". A "tekintetbe vétel" kötelezettségének tartalma azonban bizonytalan, és ez további pontosítás hiányában azt eredményezheti, hogy minden szennyezést engedélyeztetni kell pusztán azért, mert a kibocsátás a II. mellékletben felsorolt anyagok valamelyikével kapcsolatos. A célkitűzéshez képest egy ilyen kötelezettség azonban teljesen aránytalannak minősülne.

33 Az EDF hivatkozott a Jegyzőkönyv 7. cikkének (1) bekezdésére, amely azokat a "közös szabványokat és követelményeket" említi, amelyeket az előzetes engedélyeztetés bevezetése előtt ki kell dolgozni. Ezeket a szabványokat és követelményeket ugyanakkor az adott szennyezésre vonatkozóan még nem határozták meg.

34 Emellett, mivel a Közösség az Egyezmény és a Jegyzőkönyv megkötésében szerződő félként vett részt, az alkalmazáshoz szükséges előírások alapvetően közösségi szabályokba foglalhatóak. Jelenleg azonban még nem létezik irányelv az édesvíz és iszap sós vizű tóba történő kibocsátására vonatkozóan.

35 A halászok szervezete, a francia kormány és a Bizottság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára (lásd többek között a 12/86. sz. Demirel-ügyben 1987. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 1987., 3719. o.] 14. pontját) hivatkozva a Jegyzőkönyv 6. cikke (3) bekezdésének közvetlen hatálya mellett érvelt.

36 Így a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése - a megállapodás szövegére, valamint a Jegyzőkönyv céljára és természetére tekintettel - világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a Jegyzőkönyv II. mellékletében felsorolt anyagok kibocsátására csak az illetékes nemzeti hatóságok előzetes engedélyével kerülhet sor. Az ilyen engedély nélküli kibocsátásra vonatkozó szigorú tilalom végrehajtása vagy hatálya semmilyen feltételnek vagy későbbi aktusnak nincs alárendelve. Ezenfelül pedig a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése által hivatkozott III. melléklete részletezi azokat a tényezőket, amelyeket az engedélyezésnél figyelembe kell venni.

37 A Bizottság szerint a közösen meghozott intézkedések, programok és iránymutatások hiánya nem akadályozza sem a Jegyzőkönyv végrehajtását, sem a kibocsátás - bíróságok által felülvizsgálható - engedélyezését, inkább a tagállamok mérlegelési lehetőségét növeli.

38 A halászok szervezete és a Bizottság továbbá hozzátette, hogy a 6. cikknek a Módosított Jegyzőkönyv szerinti megfogalmazása és a mellékletek más módosításai nem változtatnak a fenti állásponton.

A Bíróság álláspontja

39 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Közösség harmadik országokkal kötött megállapodásának rendelkezését közvetlenül alkalmazhatónak kell tekinteni, amennyiben - a megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel - világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve (lásd többek között a fent hivatkozott Demirel-ítélet 14. pontját és a C-171/01. sz., Wählergruppe Gemeinsam ügyben 2003. május 8-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-4301. o.] 54. pontját).

40 Annak megítéléséhez, hogy vajon a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése ezen kritériumoknak megfelel-e, mindenekelőtt annak szövegét kell vizsgálni.

41 E tekintetben megállapítható, hogy ez a rendelkezés világos, pontosan meghatározott és feltétel nélküli kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, hogy a Jegyzőkönyv II. mellékletében felsorolt anyagok kibocsátását az illetékes nemzeti hatóságok olyan engedélyétől tegyék függővé, amely megfelel a Jegyzőkönyv III. mellékletébe foglalt rendelkezéseknek.

42 A Bizottság jogosan mutatott rá, hogy az a körülmény, miszerint az engedélyezésnél a nemzeti hatóságok a III. mellékletbe foglalt kritériumokat érintően mérlegelési joggal rendelkeznek, egyáltalán nem csökkenti az előzetes engedély nélküli kibocsátás - Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő - tilalmának világos, pontosan meghatározott és feltétlen jellegét.

43 Ez a megállapítás a Jegyzőkönyv célja és természete alapján is alátámasztható.

44 A Jegyzőkönyv 1. és 4. cikke szerint ugyanis a Jegyzőkönyv célja az, hogy megelőzzék és csökkentsék a Földközi-tenger folyókból, part menti létesítményekből, tengerbe ömlő szennycsatornákból, vagy egyéb szárazföldi forrásból eredő szennyezését, illetve hogy küzdjenek az ilyen szennyezés ellen és ellenőrzésük alatt tartsák azt. A Jegyzőkönyv 1. cikke - az Egyezmény 4. és 8. cikkébe foglalt kötelezettségek megismétlésével - ebből a célból a szerződő feleket arra kötelezi, hogy "minden szükséges intézkedést" megtegyenek.

45 A Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése, amely a II. melléklet szerinti anyagok kibocsátását előzetes engedélytől teszi függővé, hozzájárul ahhoz, hogy a tagállamok a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó terület szárazföldi eredetű szennyezését visszaszorítsák. A fentieknek megfelelően tehát a rendelkezés közvetlen hatályának az elismerése éppen a Jegyzőkönyv célját szolgálja, és megfelel a Jegyzőkönyv természetének, melynek célja többek között a hatóságok mulasztása miatt keletkező szennyezés elkerülése.

46 A fenti megfontolások a Módosított Jegyzőkönyv 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére is vonatkoznak. Ennek a rendelkezésnek a nemzeti hatóságok által követendő, a "felek ülésein kialakított határozatokra és ajánlásokra" történő utalása nem kérdőjelezi meg az engedély nélküli kibocsátás tilalmának világos, pontosan meghatározott és feltétel nélküli jellegét. Ráadásul az 1999/801 határozattal jóváhagyott módosítások egyáltalán nem változtatták meg sem a Jegyzőkönyv célját, sem annak jellegét.

47 A fentiekre tekintettel az első kérdésre adandó válasz az, hogy a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése, valamint - hatályba lépését követően - a Módosított Jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdése közvetlen hatállyal rendelkezik, oly módon, hogy az említett rendelkezésekre valamennyi érintett személy közvetlenül hivatkozhat a nemzeti bíróságok előtt.

A Jegyzőkönyv 6. cikke (3) bekezdésének és a Módosított Jegyzőkönyv 6. cikke (1) bekezdésének hatályáról

48 Amint a halászok szervezete, a francia kormány és a Bizottság jogosan rámutatott, a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdésében említett III. Melléklet, amely felsorolja azokat a tényezőket, amelyeket a hulladékkibocsátás engedélyezésével kapcsolatban figyelembe kell venni, maga hivatkozik a II. Mellékletre, amely a kérdéses hulladék tartalmát képező anyagokat nevezi meg. A 11. pont szerint ezek közé tartoznak az "[o]lyan anyagok, amelyek közvetlenül vagy közvetve káros hatást gyakorolnak a tenger oxigénellátására, közöttük is különösen az eutrofizálódáshoz vezető anyagok", valamint a 13. pont szerint az "[o]lyan anyagok, amelyek, noha nem toxikus hatásúak, kibocsátásuk mennyiségénél fogva károsak lehetnek a tengeri környezetre vagy akadályozhatják a tenger jogszerű használatát".

49 Megállapítható tehát, hogy a 11. és 13. pont szerint az előzetes engedélyezés kötelezettsége nem csak a toxikus anyagok kibocsátására vonatkozik.

50 Ugyanez vonatkozik a Módosított Jegyzőkönyv 6. cikke (1) bekezdésének hatályára is.

51 Az említett rendelkezés szerint ugyanis "a felek illetékes hatóságai" -figyelembe véve többek között a Módosított Jegyzőkönyvnek és II. Mellékletének előírásait - "kötelesek egy engedélyezési vagy szabályozási rendszert működtetni", amely már nem csak a Jegyzőkönyv II. Mellékletében megjelölt anyagok kibocsátására, hanem a "jegyzőkönyv hatálya alá tartozó »vagyis a Módosított Jegyzőkönyv 3. cikkének d) pontja szerint a Földközi-tenger vizével összeköttetésben lévő parti sós vizeket is magába foglaló« területre pontszerű forrásokból érkező kibocsátásokra és a Földközi-tenger [...] meghatározott területét elérő és azt esetleg befolyásoló, vízbe vagy levegőbe jutó kibocsátásokra" is vonatkozik.

52 Mindezek alapján a második kérdésre adandó válasz az, hogy mind a Jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdését, mind a Módosított Jegyzőkönyv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ezek - az illetékes nemzeti hatóságok által kiadott engedély hiányában - tiltják olyan anyagoknak a Földközi-tengerrel összeköttetésben lévő sós vizű tavakba történő juttatását, amelyek, noha nem mérgezőek, káros hatást gyakorolnak a tengeri környezet oxigénellátására.

A költségekről

53 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő francia kormány és a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban résztvevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségek viseléséről.

A fenti indokok alapján,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

a Cour de cassation 2003. május 6-i ítéletével hozzá intézett kérdéseire válaszolva a következőképpen határozott:

1) Az 1983. február 28-i 83/101/EGK tanácsi határozattal jóváhagyott, az Athénban 1980. május 17-én aláírt, a Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyv 6. cikkének (3) bekezdése, valamint - hatályba lépését követően - ugyanezen jegyzőkönyvnek az 1999. október 22-i 1999/801/EK tanácsi határozattal jóváhagyott, a Szirakúzában 1996. március 7-én és 8-án megtartott meghatalmazotti konferencián módosított 6. cikkének (1) bekezdése közvetlen hatállyal rendelkezik, oly módon, hogy az említett rendelkezésekre valamennyi érintett személy közvetlenül hivatkozhat a nemzeti bíróságok előtt.

2) E rendelkezéseket akként kell értelmezni, hogy ezek - az illetékes nemzeti hatóságok által kiadott engedély hiányában - tiltják olyan anyagoknak a Földközi-tengerrel összeköttetésben lévő sós vizű tavakba történő juttatását, amelyek, noha nem mérgezőek, káros hatást gyakorolnak a tengeri környezet oxigénellátására.

Timmermans Gulmann Puissochet

Cunha Rodrigues Schintgen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. július 15-i nyilvános ülésen.

R. Grass C. W. A. Timmermans

hivatalvezető a második tanács elnöke

* Az eljárás nyelve: francia.