BH 1995.4.205 A terheltnek a járművezetés időpontjában fennállott szeszes italtól befolyásolt állapota, illetőleg ennek a hiánya olyan ténykérdés, amely a jogerős bírósági határozat tényállásbeli megalapozottságával áll összefüggésben, ezért ez a kérdés a felülvizsgálati eljárás során érdemben nem vizsgálható [Be. 284. § (1) bek. a) pont, Btk. 188. § (2) bek. b) pont].

A városi bíróság a terheltet az ellene halált okozó ittas járművezetés bűntette miatt emelt vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentette; ugyanakkor a terhére fennmaradó közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése miatt 3000 forint pénzbírsággal sújtotta. A megállapított tényállás lényege a következő.

A közúti árufuvarozó foglalkozású terhelt a község önkormányzatával a lakossági szemét elszállítására szerződött. Ezt a szolgáltatást a saját tulajdonú tehergépkocsival végezte. A szemét összegyűjtéséhez és elszállításához rendszeresen 3 rakodót foglalkoztatott. A kialakult munkabeosztás szerint két személy adta fel a szemetesedényeket a tehergépkocsi rakfelületére, ahol az ügy sértettje öntötte ki azok tartalmát. Az 50 cm oldalfalú rakfelületen a sértett számára ülőhely nem volt kialakítva; a tehergépkocsi mozgása közben a sértett a platón ülve, háttal a vezetőfülkének támaszkodva utazott. A szemét rakfelületen elhelyezését mindenkor a tehergépkocsi vége felől kezdték, hogy a sértett ülőhelye és a feladás helye közötti terület szabadon maradjon. A reggeli munkakezdéskor a rakodótársak a terhelt lakásán jelentkeztek.

A vádbeli napon a reggeli órákban a szokott munkamegosztás szerint szedték fel a szemetet, az utca végére érkezve azonban a gépkocsival meg kellett fordulni. Ezt a műveletet a gyakorlatuknak megfelelően - meglehetősen gödrös felületű útrészen - tolatásos Y fordulóval hajtották végre ebben az esetben is. Eközben a két rakodó beült a vezetőfülkébe, a sértett pedig a rakodófelületen ült, amikor a terhelt a vezetőfülke ajtaján kihajolva és hátrafelé nézve megkezdte a tolatást, a hátramenetben jobbra bekanyarodást. A tolatás megkezdését követően - közelebbről meg nem határozható mozzanat közben - azonban a sértett az ülőhelyzetéből felállt, és mozgása közben a rakfelület középső részén és annak jobb oldalánál az ívben kanyarodó tehergépkocsiról leesett. Az arccal a föld felé testhelyzetben levő sértett hátán a tehergépkocsi első kereke átment. A forduló manővert folytatva, a terhelt jobbra kormányozva haladt előre, ekkor azonban a jobb első kerék a sértett lábain, míg a bal hátsó duplakerék a felsőtestén haladt keresztül.

A sértett sem a rakfelületről leesésekor, sem az elgázolásakor kiáltást, bármely más hangot nem hallatott. A sértett, aki a baleset alkalmával súlyos - a vérében 3,69 ezrelék, vizeletében 4,75 ezrelék - alkoholos befolyásoltság állapotában volt, arc- és agykoponyacsont törést, agyroncsolódást, mellkasösszeroppanást és számos más, az élettel összeegyeztethetetlen súlyos sérüléseket szenvedett el, a helyszínen meghalt.

A terhelt és a rakodói csupán a következő szemétfelrakásnál észlelték a sértett hiányát, és amikor visszatértek a forduló végrehajtása helyére, akkor már holtan találták. A terhelttel szemben kettős vér- és vizeletvételre került sor. A 9,45 órakor első alkalommal vett vérmintában 0,31 ezrelék, a vizeletben 0,58 ezrelék alkohol volt; a 10.30 órakor levett vérminta - akárcsak a másodízben vett vizeletminta - negatívnak bizonyult. A vért és vizeletet vevő orvos azonban az általa felvett jegyzőkönyvekben valamennyi esetben enyhén ittasnak véleményezte a terheltet. Az igazságügyi orvos szakértő a nyomozás során azt véleményezte, hogy a terhelt reggel 7 órakor igen enyhe fokban - a vérében 0,70 ezrelékes - alkoholos befolyásoltság állapotában volt.

Ezzel szemben a tényállásra alapozva a városi bíróság megállapította: a terhelt a baleset időpontjában nem volt alkoholos befolyásoltság állapotában, mert "a Legfelsőbb Bíróság és az 5. számú módszertani levél nyomán általánossá vált ítélkezési gyakorlat szerint" az alkoholos befolyásolt állapot általában 0,8 ezreléket elérő vagy azt meghaladó véralkoholszintnél állapítható meg. Ugyanakkor a jelen esetben a vér- és vizeletmintákat vevő orvos véleménye sem nyújt a terhelt terhére értékelhető adatot, mert a jegyzőkönyveiben feltüntetett megállapítása szerint azokban az esetekben is ittasnak véleményezte a terheltet, amikor az egyidejűleg levett vér- és vizeletminták negatív alkoholtartalmúnak bizonyultak.

A városi bíróság részletesen fejtette ki azt az álláspontját, hogy az előírásszerű, rögzített ülőhely hiánya nincs oksági kapcsolatban a bekövetkezett balesettel. A sértettnek a rakfelületen volt az ülőhelye, és az 50 cm magas oldalfalon átesése csupán azzal magyarázható, hogy a tolatás közben felállt, és a súlyos fokú ittassága miatt az egyensúlyát veszítette. A terhelt a sértett ittasságát sem észlelhette, mivel a sértett már rakfelületen ülve várakozott, amikor a terhelt a gépkocsijához érkezett, és a későbbi munkavégzés során az alkoholos befolyásoltság észlelését lehetővé tevő közeli kapcsolatba már nem került vele.

A megállapított történeti események és azok értékelése alapján a városi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltnek bizonyítékok hiányában nem állapítható meg a felelőssége a vád tárgyává tett, alkoholos befolyásoltsággal párosuló járművezetés közben a halálos eredménnyel járó balesett okozásáén. Ezért a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének h) pontja alkalmazásával felmentette a halált okozó ittas járművezetés bűntettének vádja alól. Megállapította ugyanakkor, hogy a terhelt megszegte "az 1968. évi I. tv.-t, illetve a módosított 1983. évi 10. tvr. 51. §-át", és a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt 3000 forint pénzbírsággal sújtotta.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt bűnösségének megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezett. A másodfokon eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú határozatban a megyei bíróság megállapította: