10/1990. (IV. 27.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága dr. Tóth Balázs budapesti (1071 Budapest, Damjanich u. 30. szám alatti) lakosnak az özvegyi nyugdíjra vonatkozó jogszabályok alkotmányellenességének megállapítása iránt beadott indítványa alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 58-68. §-ai, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 143-146. §-ai és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 84., 87. és 88. §-ai alkotmányellenesek, ezért azokat 1990. december 31-i hatállyal megsemmisíti.

INDOKOLÁS

Az indítványozó - arra utalva, hogy az Alkotmány 66. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát - a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 60. §-a és az 1989. évi XLVII. törvény alkotmányellenességének megállapítását kérte. Indítványában hivatkozott az 1989. évi XLVII. törvény 2. §-ára is, amely az 1975. évi II. törvény 59. §-át kiegészítve - szerinte - az ideiglenes özvegyi nyugdíjak vonatkozásában a házastársak közötti különbségtételt megszüntette. Ellentmondásosnak látja e megoldást különösen azért, mert képviselői indítvány folytán az Országgyűlés a társadalombiztosításról szóló törvénynek a végleges özvegyi nyugdíjat szabályozó 60. §-ával is foglalkozott, azonban azt a szövegmódosítási tervezetet, amely a "feleség" szó helyébe a "házastárs" szót javasolta, elutasította. Indítványát alkotmányjogi panasznak is nevezte, az Alkotmánybíróság azonban azt - mivel nem egy konkrét, az indítványozóra sérelmes határozattal, hanem általánosságban az özvegyi nyugdíjrendszert érintő kérdésekkel foglalkozott - tartalma alapján az 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának b) pontja szerint minősülő indítványként bírálta el.

Az alkotmányellenesség utólagos vizsgálataként nem látta azonban az Alkotmánybíróság az indítványt az indítványozó által konkrétan megjelölt törvényhelyek keretei között elbírálhatónak. Tartalma szerint ugyanis az indítvány nemcsak a társadalombiztosításról szóló törvény 60. §-ára, hanem az özvegyi nyugdíj férfiak és nők közötti megkülönböztető rendszerére vonatkozott. Az összefüggésekre tekintettel tehát az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatát - az indítvány tartalmának megfelelően - az 1989. évi XLVII. törvény által részben módosított, illetve kiegészített 1975. évi II. törvény 58-68. §-aira és a kapcsolódó végrehajtási rendelkezésekre is kiterjesztette.

A Szociális és Egészségügyi Minisztérium államtitkára - annak előrebocsátása után, hogy a férfiak és a nők társadalombiztosítási pozíciója az életfunkciók különbözősége folytán nemcsak a hazai viszonyok között, hanem a külföldi társadalombiztosítási rendszerekben is eltérő megítélés alá esik - megalapozottnak tekintette, hogy a férfiak ugyanolyan feltételekkel, mint a nők, jogosultak legyenek özvegyi nyugdíjra. Az Alkotmánybíróság az indítványt az alábbiak szerint megalapozottnak találta.

Az Alkotmány 66. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a férfiak és nők egyenjogúságát a polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok tekintetében egyaránt biztosítja. A konkrét ügyben nem a társadalombiztosítási rendszer egészére vonatkozóan, hanem csak az özvegyi nyugdíjjogosultság szempontjából kellett eldönteni azt, hogy a férfiak és a nők jogai közötti megkülönböztetés indokolható-e.

A vizsgált rendelkezések sorrendjében az 1989. évi XLVII. törvénnyel módosított, illetve kiegészített 1975. évi II. törvény (továbbiakban T.) megkülönböztető rendelkezéseiből az Alkotmánybíróság a teljesség igénye nélkül az alábbiakat emeli ki:

A T. 58. §-ának (1) bekezdése "elvált nő" javára tartalmaz előnyös rendelkezéseket. A T. 59. §-ának (1) bekezdése kifejezetten csak a feleség jogosultságáról szól és a (2) bekezdés nem azonos feltételekkel teszi lehetővé a férj részére az ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapítását. A T. 60., 61. és 63. §-ai kifejezetten a feleség, illetve nő jogáról rendelkeznek. A T. 64. §-a a férj esetében többek között munkaképtelenséget kíván meg a jogosultság megállapításához, és nem a feleséggel azonos feltételekkel ad a férj részére állandó özvegyi nyugdíjat a 64/A § sem.

A 65. § (2) bekezdés ismét csak a feleség, illetve elvált nő részére járó ideiglenes nyugdíjról szól. A T. 66. §-ának első mondata az özvegyi nyugdíj megosztására helyes elvet tartalmaz, a második mondat azonban a megkülönböztető szabályozás következményeként már csak a feleség, illetőleg nő jogairól szól.

A törvényi rendelkezések végrehajtását szolgáló 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 143-146. §-ai természetszerűen követik azt a szabályozási elvet, amelyet a törvény megvalósít, a 146. §-nak a férjre vonatkozó külön rendelkezése is a megkülönböztető rendelkezések következménye.

E különbözőségek további részletes értékelés nélkül is elégnek bizonyultak az indítvány alaposságának megállapításához. Az Alkotmány fentebb már hivatkozott rendelkezésén kívül ugyanis az Alkotmánybíróság figyelembe vette a 70/A §-t is, amely az emberi, illetve állampolgári jogokat többek között nemek szerint megkülönböztetés nélkül biztosítja, és a 70/E §-nak (1) bekezdését is, amely jogot ad a szociális biztonsághoz öregség, betegség, rokkantság, özvegység stb. esetére.

Mindezeket értékelve jutott tehát az Alkotmánybíróság arra az álláspontra, hogy az özvegyi nyugdíjrendszer jelenleg hatályos szabályai nincsenek összhangban az Alkotmány 66. §-ának (1) bekezdésével. Ezt figyelembe véve az 1975. évi II. törvény e határozat meghozatalakor hatályos 58-68. §-ainak, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet fenti törvényekhez kapcsolódó 143-146. §-ainak és - összefüggés folytán - a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 84., 87. és 88. §-ainak alkotmányellenességét megállapította és az alkotmányellenes rendelkezéseket az 1989. évi XXXII. törvény 40. §-a alapján megsemmisítette.

Ez a megsemmisítés kiterjed olyan jogszabályi rendelkezésekre is, amelyek önmagukban nem minősültek volna alkotmányellenesnek, illetve végrehajtási szabályként jól alkalmazhatók voltak. Ezek megsemmisítése azonban - a fentebb már kifejtett összefüggések folytán - azért volt szükséges, hogy az új özvegyi nyugdíjrendszer megalkotásakor az alaprendelkezések és a végrehajtási rendelkezések teljes összhangja megvalósulhasson.

Figyelembe vette azonban az Alkotmánybíróság azt is, hogy a társadalombiztosítás teljes jogi és intézményrendszere átalakítás alatt áll, és a jelenlegi szabályozás azonnali megsemmisítése joghézagot teremtett volna. E joghézag megfelelő megszüntetése egy új törvény feladata lesz, és ehhez az új Országgyűlés részére megfelelő időt kell biztosítani. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a megsemmisítést - az 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdésének alkalmazásával - 1990. december 31-i hatállyal mondta ki, mert ez a határidő lehetővé teszi a jogbiztonság fenntartását, és megfelelő időt biztosít a kérdés körültekintő újabb szabályozásához is.

Az Alkotmánybíróság e határozatát az 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi és megküldi az indítványozónak, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének, a szociális és egészségügyi miniszternek, továbbá az Országgyűlés elnökének.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Solt Pál s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Kilényi Géza s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Zlinszky János s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja