62018CJ0465[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2019. december 19. AV és BU kontra Comune di Bernareggio. A Consiglio di Stato (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A letelepedés szabadsága - Egy gyógyszertár pályázati eljárásban történő átruházása - Nemzeti szabályozás - Az átruházott gyógyszertár alkalmazottainak biztosított elővásárlási jog. C-465/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2019. december 19. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A letelepedés szabadsága - Egy gyógyszertár pályázati eljárásban történő átruházása - Nemzeti szabályozás - Az átruházott gyógyszertár alkalmazottainak biztosított elővásárlási jog"

A C-465/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2018. július 16-án érkezett, 2018. május 31-i határozatával terjesztett elő az

AV,

BU

és

a Comune di Bernareggio

között,

CT

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, S. Rodin, D. Šváby, K. Jürimäe és N. Piçarra (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. G. Hogan,

hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. július 3-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- AV és BU képviseletében E. Beacco és A. Barletta avvocati,

- a Comune di Bernareggio képviseletében F. Pintucci avvocato,

- CT képviseletében G. Pini avvocato,

- az Európai Bizottság képviseletében L. Malferrari, H. Støvlbæk és L. Armati, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. október 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 45., az EUMSZ 49-56. és az EUMSZ 106. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 15. és 16. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az egyfelől AV és a BU, másfelől pedig a Comune di Bernareggio (bernareggiói önkormányzat, Olaszország) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az önkormányzati gyógyszertár tulajdonjogát az e gyógyszertár munkavállalójának - a nemzeti jogban előírt elővásárlási jogának gyakorlása alapján - ítélték oda.

Jogi háttér

3 A módosított, 1968. április 2-i legge n. 475 - Norme concernenti il servizio farmaceutico (a gyógyszertári szolgáltatásról szóló 475. sz. törvény; a GURI 1968. április 27-i 107. száma) 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az üressé váló és az egységes térkép felülvizsgálata következtében újonnan létesített gyógyszertárak tulajdonjogának felét az önkormányzat szerezheti meg. Az önkormányzatok tulajdonában álló gyógyszertárak az 1990. június 8-i 142. sz. törvénynek megfelelően működtethetők [...]"

4 A gyógyszertári szolgáltatásról szóló, 1968. április 2-i 475. sz. törvény 12. cikke szerint:

"1. A gyógyszertár tulajdonjoga a megszerzésétől számított 3 év elteltével átruházható.

2. Az átruházására csak olyan gyógyszerész javára kerülhet sor, akit a gyógyszerészkamara névjegyzékébe bejegyeztek, vagy aki egy korábbi pályázat során alkalmasnak bizonyult;

[...]

11. A gyógyszertárak tulajdonjogának átruházásához nem fűződhet teljes joghatás, ha a gyógyszertár üzemeltetési jogának átruházását nem kíséri az ahhoz kapcsolódó cégérték átruházása, ellenkező esetben a gyógyszertár megszűnik."

5 A módosított, 1991. november 8-i legge n. 362 - Norme di riordino del settore farmaceutico (a gyógyszerészeti ágazat újjászervezésének rendelkezéseiről szóló 362. sz. törvény; a GURI 1991. november 16-i 269. száma, 3. o.; a továbbiakban: 362/1991. sz. törvény) "Pályázati eljárás" című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

"1. A magánszemélyek általi üzemeltetésre rendelkezésre álló, üres vagy újonnan alapított gyógyszertárakat tartományi szinten a régiók, illetve a Trento és Bolzano autonóm tartományok által minden páratlan év márciusa előtt megszervezett pályázati eljárás útján kell kiosztani.

2. Az (1) bekezdés szerinti pályázaton az Európai [Unió] tagállamainak a gyógyszerészkamara névjegyzékébe bejegyzett, jogképes, nagykorú állampolgárai vehetnek részt, akik 60. életévüket még nem töltötték be a kérelmek benyújtására nyitva álló határidő lejártakor."

6 E törvénynek a "A gyógyszertár tulajdonjoga és üzemeltetése" című 7. cikke szerint:

"1. Magángyógyszertár üzemeltetésére a hatályos rendelkezéseknek megfelelően kizárólag természetes személy, közkereseti társaság vagy korlátolt felelősségű szövetkezeti társaság jogosult.

[...]

8. A magángyógyszertár tulajdonjoga három évvel a megfelelő engedély illetékes hatóság általi megadását követően átruházható, kivéve a (9) és (10) bekezdésben meghatározott esetekben.

[...]"

7 A 362/1991. sz. törvénynek "Az önkormányzat által működtetett gyógyszertárak tulajdonjogának átruházása" című 12. cikkének (2) bekezdése értelmében "az önkormányzati gyógyszertár tulajdonjogának átruházása esetén a munkavállalókat elővásárlási jog illeti meg, és rájuk a 7. cikk rendelkezései alkalmazandók".

8 A Codice civile (polgári törvénykönyv) 2112. cikkének első bekezdése értelmében "a vállalkozás átruházása esetén a munkaviszony fennmarad az átvevővel, és a munkavállalót továbbra is megilleti az abból eredő összes jog".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9 2014. január 31-én a bernareggiói önkormányzat hirdetménnyel pályázati eljárást indított egy önkormányzati gyógyszertár eladása céljából.

10 A pályázati felhívás értelmében e gyógyszertár üzemeltetési engedélyét az 580000 euróban meghatározott nyitóár alapján legmagasabb ajánlati árat kínáló ajánlattevőre ruházzák át.

11 Azt is pontosították, hogy a 362/1991. sz. törvény 12. cikke alapján a gyógyszertár tulajdonjogának az ideiglenes nyertes ajánlattevőre történő átruházása függ attól, hogy a vimercatei (Olaszország) gyógyszertárakat üzemeltető önkormányzati vállalkozás és az e vállalkozás által határozatlan időre alkalmazott, e jogszabályi követelményeknek megfelelő gyógyszerészek gyakorolják-e elővásárlási jogukat.

12 Az AV és BU által benyújtott ajánlat bizonyult a gazdaságilag legelőnyösebbnek, így ők lettek az ideiglenes nyertes ajánlattevők.

13 A 2014. május 12-i határozattal azonban a szerződést CT-nek, a vimercatei gyógyszertárakat üzemeltető önkormányzati vállalkozás által alkalmazott gyógyszerésznek ítélték oda. E gyógyszerész számára, bár nem vett részt a pályázati eljárásban, a 362/1991. sz. törvény 12. cikkének (2) bekezdése alapján elsőbbséget biztosítottak.

14 AV és BU e határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardiához (lombardiai tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország), arra hivatkozva, hogy a 362/1991. sz. törvény 12. cikkének (2) bekezdése ellentétes a szabad verseny és az egyenlő bánásmód uniós jogban előírt elveivel. Többek között azt állították, hogy az e rendelkezésben előírt, az önkormányzati gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeket megillető elővásárlási jog nem indokolt, mivel az utóbbiak jogainak védelme a gyógyszertár privatizációja esetén a polgári törvénykönyvnek - a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvet (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) átültető - 2112. cikke értelmében biztosított.

15 A megsemmisítés iránti keresetük elutasítását követően AV és BU fellebbezést nyújtott be az elutasító határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz. Ez a bíróság kifejti, hogy egyetért a felperesek által a szóban forgó elővásárlási jog uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozóan megfogalmazott észrevételekkel.

16 A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára támaszkodva először is megjegyzi, hogy az újonnan alapított gyógyszertárak odaítélése esetén, illetve az önkormányzati gyógyszertárak tulajdonjogának vagy üzemeltetési jogának átruházása esetén alkalmazandó, a pályázati eljárásra vonatkozó szabályok kiigazíthatók a közérdek védelmét szolgáló magasabb szintű követelmények okán, amennyiben a szóban forgó nemzeti szabályozás valójában nem biztosítja a gazdasági ágazati érdek védelmét (lásd ebben az értelemben: 2009. május 19-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-531/06, EU:C:2009:315; 2012. február 16-iCosta és Cifone ítélet, C-72/10 és C-77/10, EU:C:2012:80).

17 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy az elővásárlási jog a személyek bizonyos kategóriáit megillető, és az e személyek magánérdekének érvényesítésével egyidejűleg egy általánosabb érvényű közérdekű cél megvalósítását szolgáló, szerződés megkötéséhez való elsőbbségi jog. Így az ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 362/1991. sz. törvény 12. cikkének (2) bekezdésében előírt elővásárlási jogot illetően a munkavállaló számára biztosított elsőbbség a gyógyszertári szolgáltatás jobb irányításához fűződő [...] érdekből fakad (a Consiglio di Stato [államtanács] ötödik tanácsának 2005. október 5-i 5329. sz. ítélete). Ez a jogszabályi rendelkezés abból az elgondolásból indul ki, hogy az a gyógyszerész, aki az átruházott [gyógyszertár] munkavállalója, jobban tudja biztosítani a folytonosságot és hasznosítani a gyógyszertár üzemeltetése során már megszerzett tapasztalatot.

18 Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli egyrészt, hogy a gyógyszertári munkavállalók munkaviszonyának fenntartásával nyújtott folytonossági garanciát az olasz polgári törvénykönyvnek a 2001/23 irányelvet átültető 2112. cikke már hatékonyan biztosítja, ily módon a 362/1991. sz. törvény 12. cikkének (2) bekezdésében előírt elővásárlási jog felesleges.

19 Másrészt úgy véli, hogy a szakmai tapasztalat mint többletérték beszámítása más módon is biztosítható, például úgy, hogy a pályázati eljárás keretében a gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeknek további pontszámot adnak. Egyébiránt kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzati gyógyszertárakban szerzett szakmai tapasztalatnak ilyen többletértéket tulajdonítsanak. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a gyógyszerészi szakma szabályozott szakma, hogy a gyógyszertár csak a gyógyszerészkamara névjegyzékébe bejegyzett olyan gyógyszerészre ruházható át, aki gyógyszertár üzemeltetésére jogosultságot szerzett, vagy legalább két éve végez szakmai tevékenységet. Hasonlóképpen, az önkormányzati gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészként szerzett tapasztalat alapján nem vonható le az a következtetés, hogy az adott munkavállaló képes a gyógyszertár működtetésére.

20 A kérdést előterjesztő bíróság tehát úgy véli, hogy a 362/1991. sz. törvény 12. cikkének (2) bekezdésében előírt elővásárlási jog feltétlen elsőbbséget biztosít, ami nem igazolható, annál is inkább, mivel egyáltalán nem veszi figyelembe a gyógyszertár megfelelő üzemeltetéséről tanúskodó tényleges bizonyítékokat, sem pedig az önkormányzati gyógyszertár alkalmazottai által ténylegesen megszerzett tapasztalatot.

21 Ebből azt a következtetést vonja le, hogy ez az elővásárlási jog aránytalan, mivel nem érdem szerinti szemponton alapul. Ennek keretében a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára támaszkodik, amely szerint az uniós polgárok által a versenyvizsgán való részvétel szempontjából megszerzett szakmai tapasztalat eltérő értékelése az EUMSZ 45. cikk megsértésének minősül (lásd ebben az értelemben: 2005. május 12-iBizottság kontra Olaszország ítélet, C-278/03, EU:C:2005:281, 22. pont).

22 Hasonlóképpen, a Bíróság kimondta, hogy a gyógyszerészi tevékenység szabályozása és korlátozása indokolt lehet az egészségvédelem céljából, feltéve azonban, hogy a nemzeti szabályozás hatása nem haladja meg az e célkitűzés megvalósításához szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2009. március 10-iHartlauer ítélet, C-169/07, EU:C:2009:141, 44., 46. és 47. pont; 2009. május 19-iApothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C-171/07 és C-172/07, EU:C:2009:316, 25., 27. és 28. pont).

23 Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a szóban forgó jogvita határokon átnyúló érdeket képvisel, mivel minden uniós polgár, aki megfelel a 362/1991. sz. törvény 4. cikkének (2) bekezdésében előírt szakmai követelményeknek, ajánlatot tehet a pályázati eljárásban. Hangsúlyozza továbbá, hogy a 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2013. L 354., 132. o.) módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 255., 22. o.) lehetővé teszi a szakmai képesítések kölcsönös elismerése elvének a gyógyszerészi szakmára való alkalmazását.

24 E tekintetben emlékeztet a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amelyből az következik, hogy bár a jogvita valamennyi körülménye egyetlen tagállamon belülre korlátozódik, mindazonáltal a szóban forgó szabályozás alkalmas lehet arra, hogy olyan hatásokat fejtsen ki, amelyek nem korlátozódnak e tagállamon belülre, mivel nem zárható ki, hogy a más tagállamokban letelepedett állampolgárok az említett tagállamban gyógyszertárak megnyitása vagy átvételére iránt érdeklődtek, illetve érdeklődnek (lásd ebben az értelemben: 2010. június 1-jei Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 40. pont).

25 E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Ellentétes-e az EUMSZ 45., EUMSZ 49-56. és EUMSZ 106. cikk, valamint [a Charta] 15. és 16. cikke szerinti, a letelepedés szabadságára, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, az egyenlő bánásmód követelményére, a verseny védelmére és a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó elvvel, továbbá az arányosságnak és az észszerűségnek az említett elvekbe foglalt követelményével a [362/1991. sz. törvény] 12. cikkének (2) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely az önkormányzati gyógyszertár átruházása esetére elővásárlási joggal ruházza fel a gyógyszertár munkavállalóit?"

Előzetes észrevételek

A releváns uniós jogi rendelkezés

26 Elöljáróban pontosítani kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben említett uniós jogi rendelkezések közül melyek lehetnek relevánsak az alapügy elbírálása szempontjából.

27 Ezzel összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy valamely gyógyszertár megvásárlása, mivel állandó telephelyen, határozatlan ideig ténylegesen gazdasági tevékenység végzését teszi lehetővé, az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 1995. november 30-iGebhard ítélet, C-55/94, EU:C:1995:411, 39. pont; 2009. május 19-iApothekerkammer des Saarlandes és társai, C-171/07 és C-172/07, EU:C:2009:316, 23. és 24. pont).

28 Ebből következik, hogy sem a munkavállalók szabad mozgását biztosító EUMSZ 45. cikk, sem pedig a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó EUMSZ 56. cikk nem alkalmazandó az alapügyben.

29 Továbbá, ami a Charta 15. és 16. cikkének alkalmazását illeti, mivel ezek az uniós Szerződések egyes rendelkezéseiben - mint az alapügyben az EUMSZ 49. cikkben - szabályozott jogokat elismerik, a Charta 52. cikkének (2) bekezdése értelmében "a [Szerződésekben] meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók".

30 Végül, ami az EUMSZ 106. cikket illeti, amint azt a főtanácsnok az indítványának 33. pontjában megjegyzi, a Bírósághoz benyújtott iratok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az alapeljárás közvetlenül vagy közvetve olyan közvállalkozások vagy magánvállalkozások működtetésére vonatkozik, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, vagy pedig általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy az EUMSZ 106. cikk szerinti jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások.

31 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az előterjesztő bíróság kérdéseire tekintettel kizárólag az EUMSZ 49. cikk lehet releváns az alapügy elbírálása szempontjából.

Az elfogadhatóságról

32 Mivel az alapjogvita valamennyi körülménye egyetlen tagállamon belülre korlátozódik, és mivel az EUM-Szerződésnek a mozgás szabadságára vonatkozó rendelkezései főszabály szerint nem alkalmazandók a tisztán belső helyzetekre (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15-iUllens de Schooten ítélet, C-268/15, EU:C:2016:874, 47. pont), meg kell vizsgálni az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát.

33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár az alapeljárás minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, a Szerződések alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatónak tekinthető amiatt, hogy nem zárható ki, hogy a szóban forgó szabályozást elfogadó tagállam területén való tevékenységgyakorlás érdekében más tagállamokban letelepedett állampolgárok is érdekeltek lettek volna vagy lennének abban, hogy éljenek e szabadságokkal, és hogy következésképpen a saját állampolgárokra, illetve más tagállamok állampolgáraira megkülönböztetés nélkül alkalmazandó e szabályozás kifejthet olyan joghatásokat, amelyek nem korlátozódnak e tagállamra (lásd: 2010. június 1-jei Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 40. pont; 2013. december 5-iVenturini és társai ítélet, C-159/12-C-161/12, EU:C:2013:791, 25. és 26. pont; 2016. november 15-iUllens de Schooten ítélet, C-268/15, EU:C:2016:874, 50. pont).

34 Pontosítani kell továbbá, hogy - amint arra a kérdést előterjesztő bíróság is rámutatott - ebben az esetben a Bíróság - amelyhez a nemzeti bíróság tisztán belső helyzettel összefüggésben fordult - nem állapíthatja meg azt, hogy a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükség van az alapvető szabadságok értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelemre, amennyiben a nemzeti bíróság nem jelölt meg egyebet azon a tényen kívül, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás megkülönböztetés nélkül alkalmazandó az érintett tagállam állampolgáraira, illetve más tagállamok állampolgáraira. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis ki kell tűnniük azon konkrét elemeknek, amelyek alapján kapcsolat állapítható meg egyfelől a tisztán belső helyzetre vonatkozó jogvita tárgya vagy körülményei, másfelől pedig a Szerződés rendelkezései között (2016. november 15-iUllens de Schooten ítélet, C-268/15, EU:C:2016:874, 54. pont).

35 Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a pályázati eljárás tárgyát képező önkormányzati gyógyszertár értéke 580000 euró. Hangsúlyozza továbbá, hogy az ügy határokon átnyúló jellegű, mivel a 362/1991. sz. törvény 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a gyógyszertár megvásárlása az előírt szakmai képesítéssel rendelkező valamennyi uniós polgár számára nyitva áll. Hozzáteszi továbbá, hogy a 2013/53 irányelvvel módosított 2005/36 irányelv szabályozza a gyógyszerészek szakmai képesítésének kölcsönös elismerését.

36 Következésképpen a Consiglio di Stato (államtanács) előzetes döntéshozatal iránti kérelme elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

37 A kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 49. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely a valamely önkormányzati gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészek számára feltétel nélküli elővásárlási jogot biztosít a gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén.

38 E kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni, hogy a 362/1991. sz. törvény 12. cikkének (2) bekezdésében meghatározott elővásárlási jog a letelepedés szabadsága korlátozásának minősül-e, és ha igen, az igazolható-e közérdeken alapuló nyomós okkal (lásd ebben az értelemben: 2009. május 19-iApothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C-171/07 és C-172/07, EU:C:2009:316, 22. és 25. pont).

39 Először is, a letelepedés szabadsága korlátozásának fennállását illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 49. cikkel ellentétes valamennyi nemzeti intézkedés, amely - legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó - alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a letelepedés szabadságának uniós polgárok általi gyakorlását (2009. május 19-iApothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C-171/07 és C-172/07, EU:C:2009:316, 22. pont).

40 E tekintetben, amint azt a főtanácsnok az indítványának 47. pontjában hangsúlyozza, figyelembe véve a pályázati eljárásban való részvételhez szükséges időt és pénzt, az önkormányzati gyógyszertár átruházása esetén az ezen gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeknek biztosított, feltétel nélküli elővásárlási jog eltántoríthatja a más tagállamokból származó gyógyszerészeket az ezen eljárásban való részvételtől.

41 Ez a megállapítás annál is inkább helytálló, mivel a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat benyújtása nem biztosítja a pályázat elnyerését. Az önkormányzati gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerész ugyanis anélkül, hogy részt venne a pályázati eljárásban, a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlathoz igazítva gyakorolhatja elővásárlási jogát, és ily módon megszerezheti e gyógyszertárat.

42 Ebből következik, hogy az önkormányzati gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén az e gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeknek biztosított, feltétel nélküli elővásárlási jog - azáltal, hogy előnyt biztosít az önkormányzati gyógyszertárban alkalmazott valamennyi gyógyszerésznek - a más tagállamokból származó gyógyszerészek visszatartására, sőt akár annak megakadályozására irányul, hogy Olaszország területén szakmai tevékenységük gyakorlásához állandó üzletviteli helyet létesítsenek.

43 Következésképpen az ilyen elővásárlási jog az EUMSZ 49. cikk értelmében vett letelepedés szabadsága korlátozásának minősül.

44 Másodszor, e korlátozás igazolását illetően elsősorban azt kell meghatározni, hogy a nemzeti intézkedés jogszerű célt követ-e (lásd ebben az értelemben: 2009. május 19-iApothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C-171/07 és C-172/07, EU:C:2009:316, 25. pont).

45 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az önkormányzati gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén az e gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeknek biztosított, feltétel nélküli elővásárlási jog arra irányul, hogy biztosítsa a gyógyszertári szolgáltatás jobb irányítását, egyrészt garantálva a munkavállalók munkaviszonyának folytonosságát, másrészt pedig hasznosítva a gyógyszerészek által az üzemeltetés során megszerzett tapasztalatot.

46 Az ilyen célkitűzés, mivel az az EUMSZ 52. cikk (1) bekezdésében kifejezetten említett közegészség védelmére vonatkozó célkitűzéshez kapcsolódik, igazolhatja a letelepedés szabadságának korlátozását. A Bíróság azt is kimondta, hogy a letelepedés szabadságának korlátozását igazolhatja az annak biztosítására irányuló célkitűzés, hogy a lakosság gyógyszerekkel való ellátása megbízható és színvonalas legyen, ami közérdeken alapuló nyomós oknak minősül (lásd ebben az értelemben: 2013. december 5-iVenturini és társai ítélet, C-159/12-C-161/12, EU:C:2013:791, 40. és 41. pont).

47 Következésképpen, másodsorban, meg kell vizsgálni, hogy a letelepedés szabadsága korlátozásának minősülő, az önkormányzati gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén az e gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeknek biztosított, feltétel nélküli elővásárlási jog alkalmas-e a kitűzött cél elérésének biztosítására, és hogy adott esetben e korlátozás nem lépi-e túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket, vagyis, hogy nincsenek-e más olyan, az EUMSZ 49. cikkben biztosított szabadságot kevésbé korlátozó intézkedések, amelyekkel e cél ugyanolyan hatékonyan elérhető lenne (lásd ebben az értelemben: 2009. május 19-iApothekerkammer des Saarlandes és társai ítélet, C-171/07 és C-172/07, EU:C:2009:316, 25. és 52. pont).

48 A gyógyszertári szolgáltatás jobb irányításának biztosítása érdekében a munkaviszony folyamatossága nem tekinthető alkalmasnak a közegészség védelmére irányuló cél biztosítására.

49 A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis megjegyzi, hogy az önkormányzati gyógyszertár átruházása esetén a munkavállalók jogainak fenntartására irányuló célt főszabály szerint olasz polgári törvénykönyv 2001/23 irányelvet átültető 2112. cikkének alkalmazása biztosítja.

50 Ami a megszerzett szakmai tapasztalatnak a gyógyszertári szolgáltatás jobb irányításának biztosítása szempontjából történő beszámítását illeti, a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az önkormányzati gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén az e gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeknek biztosított, feltétel nélküli elővásárlási jog olyan megdönthetetlen vélelmet állít fel, amely szerint ezek a munkavállalók a legalkalmasabbak arra, hogy tulajdonosként üzemeltessék az említett gyógyszertárat. Az ilyen elővásárlási jog nem a ténylegesen megszerzett tapasztalatnak, a nyújtott szolgáltatás minőségének, sem pedig az önkormányzati gyógyszertárban konkrétan ellátott feladatoknak a konkrét értékelésén alapul. Ennélfogva nem tekinthető alkalmasnak a közegészség védelmére irányuló cél elérésére.

51 Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a nemzeti jogra tekintettel a gyógyszertár csak a gyógyszerészkamara névjegyzékébe bejegyzett olyan gyógyszerészre ruházható át, aki gyógyszertár üzemeltetésére jogosultságot szerzett, vagy legalább két éve végez szakmai tevékenységet. Azon túl, hogy a gyógyszerészi szakma szabályozott szakma, e feltételek már önmagukban bizonyos, a potenciális vásárlók szakmai képességével kapcsolatos garanciákat nyújtanak. Ezenkívül, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, a szakmai tapasztalat beszámítására irányuló ilyen célkitűzés kevésbé korlátozó intézkedésekkel is elérhető, például úgy, hogy a pályázati eljárás keretében a gyógyszertár üzemeltetésében tapasztalattal rendelkezést igazoló ajánlattevőknek további pontszámot adnak.

52 Meg kell tehát állapítani, hogy az önkormányzati gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén az e gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészeknek biztosított, feltétel nélküli elővásárlási jog, amennyiben az a szolgáltatás jobb irányításának biztosítására irányul, feltéve, hogy a közegészség védelmére irányuló célt követ, nem alkalmas e cél elérésének biztosítására, mindenesetre azonban meghaladja az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

53 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely a valamely önkormányzati gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészek számára feltétel nélküli elővásárlási jogot biztosít a gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén.

A költségekről

54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely a valamely önkormányzati gyógyszertárban alkalmazott gyógyszerészek számára feltétel nélküli elővásárlási jogot biztosít a gyógyszertár pályázati eljárás útján történő átruházása esetén.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.