A Fővárosi Törvényszék Pf.633278/2014/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 121. §, 221. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 237. §, 239. §, 523. §, 685. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 1. §, 47. §, 210. §, 213. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. §, 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Juhász Krisztina, Nemoda Valéria, Velinskyné dr. Lovas Kinga Patrícia

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.91935/2013/9., *Fővárosi Törvényszék Pf.633278/2014/4.*, Kúria Pfv.20969/2015/7.

***********

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

73.Pf.../2014/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a dr. Nagy Norbert ügyvéd (fél címe1.) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a dr. Magyar Sándor ügyvéd (fél címe2.) által képviselt

alperes neve. (alperes címe) alperes ellen

szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2014. február 5. napján kelt 17.P..../2013/9. számú ítélete ellen az alperes részéről 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í t é l e t e t

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 38.100 (harmincnyolcezer-száz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 239/A. § (1) bekezdése alapján állapítsa meg, hogy a felek között 2007. október 29. napján megkötött, devizában nyilvántartott kölcsönszerződés érvénytelen. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szerződés az alakiság megsértésével jött létre figyelemmel a Hpt. 47. §-ában és a Ptk. 217. § (1) bekezdésében foglaltakra, ezért semmis. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontja alapján is semmis, mert nem tartalmazza a kölcsönszerződés tárgyát, a megnevezése pedig nem egyértelmű, hiszen a maradványérték egy tipikusan lízingszerződéshez kapcsolódó fogalom. Harmadlagosan a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján kérte a semmisség megállapítását amiatt, hogy a szerződés nem tartalmazza az árfolyamrés mértékét, ami költségnek minősül. Negyedlegesen azért tekintette a szerződést semmisnek, mert az nem felel meg a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjának.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződés megfelel a Hpt. 210. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. A Hpt. 47. § (1) bekezdésének hatálya ugyanis csak a hitelintézetekre terjed ki, míg az alperes pénzügyi vállalkozás. A szerződést a 2006. évi IV. törvény 29. § (2) - (3) bekezdése szerint két cégjegyzésre feljogosított munkavállaló aláírta. Az alperes utalt arra is, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően tartalmazza a szerződés tárgyát, a szerződés 1. pontja rögzíti a forintösszeget, az ÁSZF IV.4. pontja alapján pedig az devizában is kiszámolható. Utalt arra, hogy a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjában írtaknak is megfelel, tartalmazza az összes költséget a kölcsönszerződés 2., 3. és 6. pontjában, valamint az ÁSZF 3.4. pontja szerint a Hirdetményben, továbbá az Üzletszabályzat 2.4. pontjában. A felperes által hivatkozott árfolyamrést nem tekintette költségnek, álláspontja szerint azt a szerződésnek nem kell tartalmaznia. A kölcsönszerződés semmisségét a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra tekintettel is vitatta, utalva az ÁSZF 3.3., az Üzletszabályzat 1.2.8. pontjára.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek között 2007. október 29-én létrejött "Maradványérték kölcsönszerződés gépjárművásárlásához, devizalapon nyilvántartva" megnevezésű szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 76.200 Ft perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 159.000 Ft illetéket. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott a Ptk. 523. § (1), 528. § (1) - (2) bekezdéseiben foglaltakra, továbbá az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) - (4) bekezdésében írtakra. Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelemmel kapcsolatban megállapította, hogy az megalapozatlan, a szerződés nem az alakiság megsértésével jött létre, nem ütközik a Hpt. 47. §-ába, mert az alperes nem hitelintézet, hanem pénzügyi vállalkozás, a szerződés pedig megfelel a Hpt. 210. § (1) bekezdésében foglaltaknak, annak írásba foglalása megtörtént. Szintén megalapozatlannak találta a felperes másodlagos kereseti kérelmét, a kölcsönszerződés ugyanis tartalmazza a szerződés tárgyát, ami az egyedi szerződés 1. pontjában került megjelölésre és megfelel a 6/2013. Polgári Jogegységi Határozatban foglaltaknak. A szerződés 4. pontjában a felek úgy állapodtak meg, hogy az utolsó törlesztőrészlet esedékessége a futamidő végén nagyobb összegű, mint a többi törlesztőrészlet, ezt nevezték maradványértéknek, de ez nem teszi a szerződés tárgyát meg nem határozottá.

Az elsőfokú bíróság a harmadlagos kereseti kérelem megalapozottságát állapította meg.

Utalt arra, hogy ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettség a szerződéssel kapcsolatban, az költségnek minősül. A törlesztőrészletek összegét befolyásolta az árfolyamkockázat és az árfolyamrés is, ami a fogyasztó számára szükségképpen többlet terhet jelent az egynemű árfolyam alkalmazásához képest. A kétnemű, folyósításkor vételi, a törlesztéskor eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher, mindenképpen a fogyasztót terheli, amivel a szerződő fél jogszerűen számolhatott. A kétnemű árfolyamok alkalmazása miatt a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet az árfolyam változatlansága mellett is teher, többlet fizetési kötelezettséget eredményez. Az elsőfokú bíróság az árfolyamréssel kapcsolatban utalt az EBH2013.G.10. számú eseti döntésben foglaltakra.

Az ítélet szerint a Ptk. 237. § - 239. §-ai szabályozzák az érvénytelenség jogkövetkezményeit. A Hpt. 213. § (1) bekezdésében írt semmiség jogkövetkezményeire is ezek a Ptk-beli szakaszok vonatkoznak, ezek alkalmazására azonban a bíróságnak a Ptk. 239/A. §-a alapján előterjesztett kereseti kérelemnél nincs lehetősége, a jogkövetkezmény levonására csak akkor lenne mód, ha az alperes viszontkeresettel élt volna.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a negyedleges kereseti kérelem is megalapozatlan.

Az ÁSZF 3.3. pontja tartalmazza az alperest megillető egyoldalú szerződés módosítás jogát. Az elsőfokú bíróság idézte a Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, ezt összevetve az ÁSZF 3.3. pontjában foglaltakkal arra a megállapításra jutott, hogy az nem sérti a jogszabályi rendelkezéseket.

Az elsőfokú bíróság a perköltségről a 32/2003. IM rendelet alapul vétele mellett mérlegeléssel döntött.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, az eljárási és az anyagi jogszabályokat is sérti. Az eljárási szabálysértés miatt az ítélet hatályon kívül helyezésének van helye. E körben utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, valamint a Pp. 3. § (2), 121. § (1) és 225. § (1) bekezdésében írtaknak. A felperes keresetlevele ugyanis az árfolyamréssel összefüggésben több egymásnak ellentmondó megállapítást tett. Emiatt az alperes ellenkérelmében utalt arra, hogy a felperes keresetlevele nem felel meg a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjának. Álláspontja szerint az árfolyamréssel összefüggő kereseti kérelem pontos tényalapja is hiányzik a kereseti kérelemből. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azokat az alperes által bizonyított tényeket, amelyeket az árfolyamréssel kapcsolatban előadott. Az elsőfokú bíróság ítélete nélkülözi annak kifejtését, hogy a perben, azaz a konkrét ügyben mit kell árfolyamrésnek tekinteni, amelynek kölcsönszerződésben feltüntetése hiányában a szerződés semmis.