BH+ 2008.7.308 Ha az álképviselő nyilatkozatát a képviselt utólag jóváhagyja, a jognyilatkozat érvényesnek minősül [Ptk. 217. §, 218. §, 221. §].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság G.303436/2005/5., Fővárosi Törvényszék Gf.75558/2006/4., Kúria Pfv.20945/2007/3. (*BH+ 2008.7.308*)

***********

Az 1990. január 31-én kelt bérleti szerződéssel a felperes jogelődje határozatlan időtartamra bérbe adta az alperesnek a B., B. u. Z. szám alatti 118 m2 alapterületű üzlethelyiséget. A felperes Pénzügyi Bizottsága 2004. májusában a bérleti szerződést 2005. június 15. napjára vonatkozóan felmondta. Az alperes a felmondást nem vette tudomásul és a perbeli helyiséget a felperesnek nem adta át. Erre tekintettel előterjesztett keresetében a felperes azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli helyiség kiürítésére.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokai szerint a felperes nem igazolta, hogy a perbeli ingatlan tulajdonosának minősül. A fenti indokok miatt nem tudta vizsgálni azt sem, hogy a perbeli ingatlan bérleti jogviszonyának a felmondása a Pénzügyi Bizottság feladatkörébe tartozott-e vagy sem. A felperes nem bizonyította, hogy az általa csatolt, a felmondás átvételét igazoló tértivevény másolaton szereplő aláírás az alperesi Kft. meghatalmazottjától származik-e vagy sem. Mindezek alapján azt az álláspontot foglalta el, hogy a bérleti szerződés megszűnése nem állapítható meg, ezért a helyiség kiürítésére irányuló kereseti kérelem alaptalan.

A felperes fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül, ingóságaitól kiürítve bocsássa a felperes birtokába a B., B. u. Z. szám alatti 118 m2 alapterületű, nem lakás céljára szolgáló helyiséget. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperes a címére tértivevényes postai küldeményként megküldött felmondást 2004. május 27. napján átvette, ezzel szemben nem igazolta, hogy a posta nem a kézbesítésre irányadó szabályok szerint járt el. A tértivevényen feltüntetett adatok valóságtartalmának megdöntésére sem ajánlott fel bizonyítást. Tévesnek ítélte az elsőfokú bíróság jogi álláspontját abban is, hogy a felmondás szabályszerűsége bizonyítatlannak minősül. Megállapította; a felperes képviselőtestületének Pénzügyi Bizottsága határozatában döntött a perbeli helyiség bérleti szerződés felmondásáról. A felmondásra a Pénzügyi Bizottság a Közgyűlés 27/1995. (V. 15.) rendeletének 20. § (1) bekezdése, a Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 7/1992. (III. 26.) Közgyűlési rendelet 6. számú mellékletének (XI.) fejezete értelmében illetékes volt. Rámutatott arra is, hogy a kereset megalapozatlanságára még akkor sem lehetett volna következtetni, ha a felmondás valóban nem az arra jogosulttól, hanem álképviselőtől származott volna. A felmondást az utólagos jóváhagyás folytán a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése alapján ebben az esetben is érvényesnek kellett volna tekinteni. Az érvényes felmondás az alperes helyiségbérleti jogviszonyát megszűntette, ennek következtében a helyiség használata jogcím nélkülivé vált, ezért az Ltv. 36. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ltv. 17. § (1) bekezdése értelmében köteles a helyiség kiürítésére.