BH+ 2008.7.308 Ha az álképviselő nyilatkozatát a képviselt utólag jóváhagyja, a jognyilatkozat érvényesnek minősül [Ptk. 217. §, 218. §, 221. §].

Az 1990. január 31-én kelt bérleti szerződéssel a felperes jogelődje határozatlan időtartamra bérbe adta az alperesnek a B., B. u. Z. szám alatti 118 m2 alapterületű üzlethelyiséget. A felperes Pénzügyi Bizottsága 2004. májusában a bérleti szerződést 2005. június 15. napjára vonatkozóan felmondta. Az alperes a felmondást nem vette tudomásul és a perbeli helyiséget a felperesnek nem adta át. Erre tekintettel előterjesztett keresetében a felperes azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli helyiség kiürítésére.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokai szerint a felperes nem igazolta, hogy a perbeli ingatlan tulajdonosának minősül. A fenti indokok miatt nem tudta vizsgálni azt sem, hogy a perbeli ingatlan bérleti jogviszonyának a felmondása a Pénzügyi Bizottság feladatkörébe tartozott-e vagy sem. A felperes nem bizonyította, hogy az általa csatolt, a felmondás átvételét igazoló tértivevény másolaton szereplő aláírás az alperesi Kft. meghatalmazottjától származik-e vagy sem. Mindezek alapján azt az álláspontot foglalta el, hogy a bérleti szerződés megszűnése nem állapítható meg, ezért a helyiség kiürítésére irányuló kereseti kérelem alaptalan.

A felperes fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül, ingóságaitól kiürítve bocsássa a felperes birtokába a B., B. u. Z. szám alatti 118 m2 alapterületű, nem lakás céljára szolgáló helyiséget. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperes a címére tértivevényes postai küldeményként megküldött felmondást 2004. május 27. napján átvette, ezzel szemben nem igazolta, hogy a posta nem a kézbesítésre irányadó szabályok szerint járt el. A tértivevényen feltüntetett adatok valóságtartalmának megdöntésére sem ajánlott fel bizonyítást. Tévesnek ítélte az elsőfokú bíróság jogi álláspontját abban is, hogy a felmondás szabályszerűsége bizonyítatlannak minősül. Megállapította; a felperes képviselőtestületének Pénzügyi Bizottsága határozatában döntött a perbeli helyiség bérleti szerződés felmondásáról. A felmondásra a Pénzügyi Bizottság a Közgyűlés 27/1995. (V. 15.) rendeletének 20. § (1) bekezdése, a Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 7/1992. (III. 26.) Közgyűlési rendelet 6. számú mellékletének (XI.) fejezete értelmében illetékes volt. Rámutatott arra is, hogy a kereset megalapozatlanságára még akkor sem lehetett volna következtetni, ha a felmondás valóban nem az arra jogosulttól, hanem álképviselőtől származott volna. A felmondást az utólagos jóváhagyás folytán a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése alapján ebben az esetben is érvényesnek kellett volna tekinteni. Az érvényes felmondás az alperes helyiségbérleti jogviszonyát megszűntette, ennek következtében a helyiség használata jogcím nélkülivé vált, ezért az Ltv. 36. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ltv. 17. § (1) bekezdése értelmében köteles a helyiség kiürítésére.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetét elutasító új határozat hozatala érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint a felperes Közgyűlésének Pénzügyi Bizottságától származó felmondás mint jogszabályba ütköző a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis volt, mert az Önkormányzat 5/1994. (II. 24.) számú Közgyűlési rendelete 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdonosi jogokat a főpolgármester gyakorolja. A felperes azt sem igazolta, hogy a B., V. u. M. szám alatti ingatlan, melynek tulajdoni lapját az iratok közé csatolta, magában foglalta a perbeli bérleményt. A felmondás az előző ok miatt alaki hibában is szenved, így mint az alakiság megsértésével kötött szerződés a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis. A felmondás végül hatálytalannak is minősül, mert azt nem S. I. nevű ügyvezetője vette át, aki a társaságot 1993. május 12. napjától változatlanul képviseli.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy az alperes rendkívüli perorvoslati kérelme nem megalapozott.