3297/2014. (XI. 11.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Pécsi Ítélőtábla Pk.l11.20.021/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Pécsi Ítélőtáblához (a továbbiakban: ítélőtábla) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § a) pontja alapján.

[2] Az indítványozó az ítélőtábla Pk.III.20.021/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint a támadott döntés sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát.

[3] 2. Az alkotmányjogi panasz előzményeként a helyi önkormányzati választáson Szekszárd városában indult egyik polgármester- és egyben képviselőjelölt kifogást nyújtott be Szekszárd Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottságához (a továbbiakban: HVB), amelyben két választókerület több szavazókörét érintő kampánycsendsértés, illetve választópolgárok szervezett szállításának, valamint meghatározott jelöltre leadott szavazat esetére anyagi juttatás átadásának megtörténtét állítva. A kifogást benyújtó jelölt előadta továbbá azt is, hogy további választókerületekben láncszavazás történhetett. A kifogást benyújtó érvelése szerint az általa állított visszásságok a Ve. 2. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjainak, valamint a 143. §-ának a sérelmét okozták, ezért kérte az általa megjelölt szavazókörökben a választás eredményét megállapító határozatok megsemmisítését és a megjelölt szavazókörökben a szavazás megismételtetését. A HVB a 2014. október 17. napján kelt, 107/2014. (X. 17.) HVB határozatával a kifogást elutasította és a szavazás eredményét helybenhagyta. A határozat indokolásában rögzítésre került, hogy a HVB a kifogáshoz csatolt bizonyítékok közül többnek a figyelembevételét mellőzte, illetve az általa lefolytatott tanúkihallgatások alapján azt állapította meg, hogy a kifogásban említett személyek csak családtagjaikat szállították szavazni. A kifogás láncszavazással kapcsolatos állításai nyomán a HVB felnyitotta az érintett szavazókörök urnáit a szavazóköri pecsétek ellenőrzése céljából, és annak eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a láncszavazás kifogásban állított módon való megvalósulása nem bizonyítható.

[4] A HVB határozata ellen a kifogást benyújtó fellebbezést terjesztett elő, annak megváltoztatása és a kifogásában foglaltak teljesítése iránt. A Tolna Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) a 2014. október 22. napján kelt 48/2014. (X. 22.) határozatával a HVB határozatát helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a kifogásban sérelmezett magatartás nem minősül választási kampánynak, így kampánycsendsértés sem volt megállapítható; valamint a szavazóhelyiséghez történő szállítás vonatkozásában sem volt megállapítható a Ve. felhívott rendelkezéseinek sérelme. Az indokolás utalt továbbá arra, hogy a kifogáshoz csatolt bizonyítékok közül melyek bizonyítóerejét nem találta megfelelőnek a TVB.

[5] A TVB határozatával szemben a kifogást benyújtó bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ítélőtáblához, amelyet az ítélőtábla részben - a kampánycsendsértés, a választópolgárok szervezett szállítása, valamint meghatározott jelöltre leadott szavazat esetére anyagi juttatás átadása vonatkozásában - megalapozottnak talált. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a TVB határozatát részben megváltoztatva megállapította, hogy Szekszárd városában a helyi önkormányzati választáson két választókerületet érintő, összesen négy szavazókörben megtartott szavazás a Ve. 2. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjaiba ütközés miatt jogszabálysértő volt, ezért e szavazókörök vonatkozásában a szavazást, valamint az eredményt megállapító határozatokat megsemmisítette és a szavazás megismétlését rendelte el. Az ítélőtábla a kifogásolt végzés indokolásában "[a] rendelkezésre álló bizonyítékok helyes és okszerű" mérlegelése alapján kiegészítette TVB határozatában foglalt tényállást, valamint rögzítette, hogy a kifogást benyújtó által csatolt bizonyítékok alapján a fentiekben említett körben kétséget kizáróan megállapítható volt a jogszabálysértés ténye. Megállapította azt is, hogy a láncszavazás vonatkozásában a TVB helyes indokok alapján utasította el a fellebbezést, mivel annak megtörténtét a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztották alá.

[6] 3. Az indítványozó - az ítélőtábla által megsemmisített szavazás során az egyik érintett választókerületben a legtöbb szavazatot megszerző jelölt - ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Érvelése szerint azáltal sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, hogy az ítélőtábla "hiányos bizonyítékok alapján állapította meg a tényállást" és így tévesen állapított meg jogsértést, ráadásul e "megállapításnak negatív a társadalmi és politikai megítélése is, ami azok tekintetében is negatív hatással lehet, akik nem voltak részesei a jogsértésnek".

[7] 4. Az alkotmányjogi panaszra a jelen ügyben - bizonyos kivételekkel - az Abtv. rendelkezései irányadók, vagyis az Alkotmánybíróság csak annyiban része a választási eljárásnak, amennyiben Alaptörvényben biztosított jogok sérelméről van szó, rendes bíróság döntését követően. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

[8] 4.1. A panasz - egyéb feltételek mellett - abban az esetben befogadható, ha határozott kérelmet tartalmaz. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglalt egyik feltételének, mivel nem tartalmazza az általa megjelölt alapjog sérelmének lényegét.

[9] 4.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja továbbá az alkotmányjogi panasz törvényben előírt, tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket.

[10] 4.2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik, így hiányzik a felhívott alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági végzés közötti összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya tartalmi akadályát képezi az indítvány befogadásának (3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]).

[11] 4.2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadhatja be, azonban az indítványozó alkotmányjogi panasza egyik feltételnek sem felel meg, a következők miatt.

[12] Jelen ügyben az indítványozó kizárólag az ítélőtábla bizonyíték-értékelési tevékenységét kifogásolta.

[13] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben emlékeztet állandó gyakorlatára, amely szerint az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). "Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [15]).

[14] A fentiekből az is következik, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]), mert "önmagában az a tény, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróságok az indítványozótól eltérő módon értékelték, azokból nem az indítványozó által helyesnek vélt következtetést vonták le [...] még nem teszi az eljárást tisztességtelenné" (3202/2013. (X. 31.) AB végzés, Indokolás [10]).

[15] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeket sem teljesítette.

[16] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2014. november 7.

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1823/2014.