A Debreceni Ítélőtábla Pf.20751/2010/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 83. §, 87. §, 206. §, 217. §, 253. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 16. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.751/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Ny. P. pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Zeke László ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Zeke Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen - akinek a pernyertessge érdekében a dr. Papp Dezső ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Papp Dezső Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt beavatkozó neve (címe) beavatkozott - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.20.677/2010/25. számú ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a beavatkozónak 100 000 (egyszázezer) Ft másodfokú perköltséget, míg a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes anyósa, néhai K. A-né 2008. április hó 28. napján került háziorvosi beutaló alapján az alperes neurológiai osztályára agylágyulás, agyi infarktus és a bal oldali végtagokon bekövetkezett bénulás miatt. A felvétel során az ápolási lapot és az úgynevezett általános beleegyező nyilatkozatot a felperes írta alá, ahogy szintén az ő aláírása szerepel 2008. május hó 6. napján elvégzett ultrahang vizsgálattal és a másnap elvégzett gyomortükrözéssel összefüggő nyilatkozaton, amely vizsgálat alapján felvetődött a gyomor rosszindulatú daganatának lehetősége; ezt a szövettan eredménye 2008. május hó 20. napján igazolta. A sebészeti konzílium 2008. május hó 20. napján a néhai általános állapota alapján műtétet javasolt, majd másnap a laboreredmények birtokában aneszteziológiai vizsgálat történt, ahol a műtéti altatás kockázatát rendkívül nagynak értékelték. Az ismételt sebészeti konzílium 2008. május hó 23. napján a tápcsatorna teljes elzáródásának hiányában és a nagy műtéti kockázat miatt a műtétet nem tartotta indokoltnak. Dr. K. Cs. kezelőorvos 2008. május hó 21. napján a beteg kezelését átadta dr. N. V. főorvosnak. 2008. május hó 22-23. napjain az ügyeletes dr. L. J. főorvos közölte a felperessel, hogy műtétre az altatás kockázata és a közvetlen életveszély hiánya miatt nem kerül sor. A felperes a műtéthez ragaszkodott volna, ezért közte és az ügyeletes főorvos között konfliktus alakult ki. 2008. május hó 23. napján a felperes be kívánt tekinteni a néhai orvosi irataiba, ám dr. L. J. közlése szerint erre csak a beteg közvetlen hozzátartozója jogosult, ezért még a délelőtt folyamán az orvosi iratokat a felperes házastársa részére mutatta be. Ezt követően a felperes a műtét elvégzése érdekében eredménytelenül próbált tárgyalni a kórház betegjogi képviselőjével, dr. L. Zs. orvos-igazgatóval és dr. Sz. T. sebész főorvossal. Néhai K. A-né még aznap 23 óra 5 perckor elhunyt.

A felperes az E. F. előtt a 2932/2008. számon eljárást kezdeményezett az alperessel szemben a néhai elhelyezése, a műtét elmaradása és a néhai egészségügyi dokumentációjába való betekintés megtagadása miatt. Az E. F. a beszerzett szakvélemény alapján a felperes által megjelölt jogsértéseket nem találta bizonyítottnak, bírságot is csupán a halál időpontjának eltérő megjelölése miatt szabott ki. A határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a .... Bíróság a 22.K.32.789/2009/3. számú ítéletével elutasította, amit a .... Ítélőtábla a 3.Kf.27.512/2009/10. számú végzésével hatályon kívül helyezett, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítva. A felperes az E. F.nél a néhai háziorvosának munkáltatójával szemben ugyancsak eljárást kezdeményezett a 70/2009. számon, amelyben a beszerzett szakvélemény alapján a megjelölt kifogásokat nem találták alaposnak.

A ..... Megyei Bíróság előtt a 6.P.21.728/2009. szám alatt a néhai halála miatt per volt folyamatban L. Á-né és az alperes között, amely perben az E. F. eljárásaiban keletkezetett szakvélemények és annak kiegészítése alapján megállapításra került, miszerint a gyomordaganat diagnosztizálása után a néhai onkológiai osztályra történő áthelyezése nem hogy indokolt, hanem szakmailag kifejezetten ellenjavallt volt. A gyökeres gyomorrák-műtét feltételei nem voltak adottak, míg a tüneti műtétre indok nem volt, a betegség kórboncolással igazolt stádiuma alapján pedig a sebészi gyógyíthatóság lehetősége már nem állt fenn. Az azonnali műtéti beavatkozás a beteg életét nem menthette volna meg, a heveny agyér-katasztrófa utáni szakban ilyen műtét kezdeményezése a szakmai szabályok megszegését jelentette volna.

A felperes az 5.P.21.085/2009. számon előterjesztett keresetében 10 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és annak 2008. május hó 23. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamatai megtérítésére kérte kötelezni az alperest, mert a néhait a kezelése során szándékosan éheztették, a gyógyszereit nem megfelelően választották meg, a vizsgálatok eredményeinek ismeretében sem operálták meg, a vizsgálati eredményeket nem továbbították a műtétet végző orvosnak, márpedig a műtét elvégzése esetén a néhai élete meghosszabbodhatott volna. Dr. K. Cs. kezelőorvos ezzel ellentétes tájékoztatása ellenére 2008. május hó 22. napján dr. L. J. főorvos már a műtét elmaradásáról tájékoztatta azzal, hogy nyugodjanak bele a néhai halálábaDr. L. J. neki nem is engedte meg a néhai orvosi irataiba való betekintést, csak a házastársának. Dr. Sz. Z. főorvos végezte volna a beteg műtétjét, akinek nem továbbították a szövettani eredményeket. Ő rendelte el tápoldat alkalmazását azért, hogy a néhai erősebb legyen a műtét időpontjára, tehát addig szándékosan hagyták a szervezetét legyengülni. Az alperes ezek miatt megsértette a néhai élethez és az emberi méltósághoz való jogát, valamint az egyenlő bánásmód követelményét, mert a roma származása miatt nem kapott megfelelő ellátást: nem a megfelelő gyógymódot alkalmazták és a gyógyszereit sem megfelelően választották meg. Dr. L. J. magatartásával megsértette a felperes emberi méltósághoz való és a tájékoztatáshoz való jogát, mert nem tájékoztatta megfelelően őt a néhai állapotáról és nem engedte meg a néhai dokumentációjához való hozzáférést.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte az eljárásának szakszerűségére és arra hivatkozással, hogy a felperes személyiségi jogait nem sértette meg.

Az elsőfokú bíróság a 8. sorszám alatt meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert egyrészt a néhai személyhez fűződő jogainak érvényesítésére a felperes nem volt jogosult, másrészt a saját jogon előterjesztett igényei érvényesíthetőségét a túl távoli hozzátartozói jogállás, valamint dr. L. J. cselekményei tekintetében a bizonyítottság hiánya zárta ki. Az alperes jogellenesen nem biztosította ugyan a felperes részére a hozzátartozó kezelésére vonatkozó iratok megismerését, ám ezzel összefüggésben nem következett be nem vagyoni kártérítést megalapozó hátrány.