EH 2013.03.B5 A büntetőtörvény időbeli hatályát szabályozó rendelkezés a bűncselekmény elbírálására vonatkozik. A bűncselekmény elbírálásától elkülönülő, független kérdés, hogy az elbírálás eredményeként kiszabott büntetésbe, annak végrehajtása során a büntetőeljárás folyamán alkalmazott mely kényszerintézkedés időtartama és miként számítható be.
A bűncselekmény elkövetése idején hatályos büntetőtörvény szerint történő elbírálás esetén helye van a házi őrizet beszámításának akkor is, ha ezt csak az elbírálás idején hatályos büntetőtörvény teszi lehetővé [Btk. 2. §, 99. §; Be. 138. § (1) bek.].
Az F. Bíróság a 2011. július 8. napján kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki három rendbeli - ebből egy rendbeli folytatólagosan elkövetett, két rendbeli kísérleti szakban maradt - csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], és ezért őt halmazati büntetésül négy évi börtönbüntetésre ítélte, és a Magyar Köztársaság területéről kiutasította.
Az ügyben a terhelt 2009. június 22. napjától az Amerikai Egyesült Államokban kiadatási letartóztatásban, majd 2010. február 17-től 2010. február 19-ig őrizetben, 2010. február 19-től 2010. június 18-ig előzetes letartóztatásban, azt követően - óvadék megfizetése ellenében - házi őrizetben volt.
Az elsőfokú bíróság a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította akként, hogy egy napi előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztésnek felel meg, és határozata indokolásában kifejtette, hogy ez vonatkozik a kiadatási letartóztatásban és a házi őrizetben töltött időre is.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság határozatát a 2012. május 22. napján kihirdetett ítéletével megváltoztatta; a terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés mértékét három évre enyhítette, ugyanakkor a házi őrizetben töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést mellőzte.
A másodfokú bíróság határozatával szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítvány a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva.
Az indítványozó nem vitatta annak helyességét, hogy a vád tárgyává tett cselekmények elbírálása során mind az első-, mind a másodfokú bíróság - a Btk. 2. §-ára figyelemmel - az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Törvénysértőnek tartotta azonban az ítélőtábla házi őrizet beszámításával kapcsolatos döntését. Álláspontja szerint a bíróságnak be kellett volna számítania a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe az általa házi őrizetben töltött időt is, mert ugyan a Btk. elkövetéskor hatályban volt 99. § (1) és (2) bekezdése erről nem rendelkezett, azonban annak, valamint a Be. 4. § (2) bekezdésének megfelelő értelmezése erre kellő alapot nyújtott.
Kitért arra is, hogy az alaptörvény sérelmével járt az egyébként hosszú tartamú házi őrizet beszámításának elmulasztása, mert alapvető jog aránytalan sérelmét és a jogállami büntetőjogi követelmények megsértését jelentette.
Indítványozta ezért, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, és a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe számítsa be akként, hogy egy napi - értelemszerűen fogvatartásnak minősülő - házi őrizet egy napi szabadságvesztésnek felel meg.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartva annak elutasítására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány a törvénynél fogva kizárt.
A Be. 416. § (1) bekezdésének indítványozó által hivatkozott b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő büntetést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 94. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
Az indítványozó azonban nem támadta a bűncselekmény minősítését, és nem utalt arra sem, hogy más - anyagi jogi - szabály megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására vagy törvénysértő intézkedés alkalmazására került volna sor.
A kényszerintézkedések beszámítása vagy annak elmulasztása pedig még annak törvénysértő volta esetén sem érinti a büntetés törvényességét, mert ez a kérdés nem a büntetés kiszabása, hanem annak végrehajtása körébe tartozik, ily módon felülvizsgálat elrendelésének alapjául sem szolgálhat.
Emellett a Be. 416. §-ának (4) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható. A Be. 576. §-a szerint pedig az előzetes fogvatartás, illetve a házi őrizet beszámításáról a bíróság utólag - különleges eljárásban - határoz, ha arról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Mindebből következően a felülvizsgálati eljárás a védő indítványa alapján kizárt, ezért azt a Kúria a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján - a Be. 424. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen eljárva - elutasította.
A Kúria bár a felülvizsgálat kizártsága folytán a másodfokú bíróság döntésének érdemi helyességét nem érintette, ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy - a felülvizsgálati indítvány kapcsán - értelmezze a házi őrizet beszámíthatóságára vonatkozó rendelkezéseket a Btk. 2. §-ával is összefüggésben.
A Btk. a terhelt terhére megállapított bűncselekmények elkövetésekor még valóban nem rendelkezett a házi őrizet beszámításáról, mivel még nem is létezett a házi őrizet jogintézménye. Amikor azonban a Be. lehetővé tette kényszerintézkedésként a házi őrizet elrendelését, a Btk. egyidejűleg, azaz 2003. július 1. napjával kezdődő hatállyal - ennek anyagi jogi vonzataként - rendelkezett a a házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
Ebből következően mindazon ügyekben, amelyekben a terhelt házi őrizetét elrendelték, elbíráláskor szükségképpen irányadó volt a Btk. módosított - a házi őrizet beszámításáról rendelkező - 99. §-a is.
A büntetőtörvény időbeli hatályát szabályozó Btk. 2. §-ában írt rendelkezés a bűncselekmény elbírálására vonatkozóan rendezi azt, hogy mikor kell az új büntetőtörvényt visszaható hatállyal alkalmazni. A bűncselekmény elbírálásától elkülönülő kérdés, hogy az elbírálás eredményeként kiszabott büntetésbe annak végrehajtása során a büntetőeljárás folyamatában alkalmazott mely kényszerintézkedés időtartama és miként számítható be.
A házi őrizet beszámítására vonatkozó rendelkezés - azaz a Btk. módosított 99. §-ának - alkalmazása tehát nem jelenti azt, hogy a cselekményt a bíróság a következetes bírói gyakorlattal ellentétes módon az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések vegyített alkalmazásával bírálja el.
Ebből következően a bűncselekmény érdemi elbírálásától függetlenül kell a bíróságnak arról döntenie, hogy helye van-e az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításának a kiszabott büntetésbe, és ha igen, milyen módon. Ennél a döntésnél a kényszerintézkedés - jelen esetben a házi őrizet - jogintézményének bevezetését követően irányadó - az elbíráláskor már hatályos - anyagi jogi szabályokat kell megfelelően alkalmaznia.
Ezért a Kúria az első fokon eljárt törvényszéket a Be. 576. §-a szerinti különleges eljárás lefolytatására hívta fel.
(Kúria Bfv. I. 1.279/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2012. év november hó 19. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.346/2011/20. számú ítélete ellen a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasítja.
Felhívja a Fővárosi Törvényszéket, hogy folytassa le a terhelt által az eljárás alatt házi őrizetben töltött időnek a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe történő utólagos beszámítására vonatkozó különleges eljárást.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és az indítvány előterjesztője, vagy azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s :
A Fővárosi Bíróság a 2011. július 8. napján kihirdetett 2.B.1302/2010/53. számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki három rendbeli - ebből egy rendbeli folytatólagosan elkövetett, két rendbeli kísérleti szakban maradt - csalás bűntettében [Btk. 318. §. (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], és ezért őt halmazati büntetésül négy évi börtönbüntetésre ítélte, és a Magyar Köztársaság területéről kiutasította.
Az ügyben a terhelt 2009. június 22. napjától az Amerikai Egyesült Államokban kiadatási letartóztatásban, majd 2010. február 17-től 2010. február 19-ig őrizetben, 2010. február 19-től 2010. június 18-ig előzetes letartóztatásban, azt követően - óvadék megfizetése ellenében - házi őrizetben volt.
Az elsőfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította akként rendelkezve, hogy egy napi előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztésnek felel meg, és indokolásában kifejtette, hogy ez vonatkozik a kiadatási letartóztatásban és a házi őrizetben töltött időre is.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az első fokú bíróság határozatát felülbírálta és azt a 2012. május 22. napján kihirdetett 1.Bf.346/2011/20. számú ítéletével megváltoztatta; a terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés mértékét három évre enyhítette, ugyanakkor a házi őrizetben töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést mellőzte.
A másodfokú bíróság határozatával szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítvány a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva.
Az indítványozó nem vitatta annak helyességét, hogy a vád tárgyává tett cselekmények elbírálása során mind az első, mind a másodfokú bíróság - a Btk. 2. §-ára figyelemmel - az elkövetéskor hatályos büntető törvényt alkalmazta.
Törvénysértőnek tartotta ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla házi őrizet beszámításával kapcsolatos döntését. Álláspontja szerint a bíróságnak be kellett volna számítania a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe az általa házi őrizetben töltött időt is, mert ugyan a Btk. elkövetéskor hatályban volt 99. § (1) és (2) bekezdése erről nem rendelkezett, azonban annak, valamint a Be. 4. § (2) bekezdésének megfelelő értelmezése erre kellő alapot nyújtott.
Kitért arra is, hogy az Alaptörvény sérelmével járt az egyébként hosszú tartamú házi őrizet beszámításának elmulasztása, mert alapvető jog aránytalan sérelmét és a jogállami büntetőjogi követelmények megsértését jelentette.
Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét változtassa meg, és a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe számítsa be akként, hogy egy napi - értelemszerűen fogvatartásnak minősülő - házi őrizet egy napi szabadságvesztésnek felel meg.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartva annak elutasítására tett indítványt (BF.2561/2012/1.).
A felülvizsgálati indítvány a törvénynél fogva kizárt.
A Be. 416. § (1) bekezdésének indítványozó által hivatkozott b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntető jog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő büntetést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 94. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
Az indítványozó azonban nem támadta a bűncselekmény minősítését, és nem utalt arra sem, hogy más - anyagi jogi - szabály megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására vagy törvénysértő intézkedés alkalmazására került volna sor.
A kényszerintézkedések beszámítása vagy annak elmulasztása pedig még annak törvénysértő volta esetén sem eredményezhet törvénysértő büntetést, ily módon felülvizsgálat elrendelésének alapjául nem szolgálhat.
Emellett a Be. 416. §-ának (4) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható. A Be. 576. §-a szerint pedig az előzetes fogvatartás, illetve a házi őrizet beszámításáról a bíróság utólag - különleges eljárásban - határoz, ha arról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Mindebből következően a felülvizsgálati eljárás a védő indítványa alapján kizárt, ezért azt a Kúria a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján - a Be. 424. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen eljárva - elutasította.
Kétségtelen azonban, hogy tévedett a másodfokon eljárt bíróság, amikor mellőzte a házi őrizet beszámítását a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe.
A terhelt terhére megállapított bűncselekmények elkövetésekor még valóban nem rendelkezett a házi őrizet beszámításáról a Btk., mivel még nem is létezett a házi őrizet jogintézménye. Amikor azonban a Be. lehetővé tette kényszerintézkedésként a házi őrizet elrendelését, a Btk. ugyanakkor, azaz 2003. július 1. napjával kezdődő hatállyal - ennek anyagi jogi vonzataként - rendelkezett a a házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
Ebből következően mindazon ügyekben, amelyekben a terhelt házi őrizetét elrendelték, szükségképpen irányadó volt a Btk. módosított - a házi őrizet beszámításáról rendelkező - 99. §-a is.
A házi őrizet beszámítására vonatkozó rendelkezés - azaz a Btk. módosított 99. §-ának - alkalmazása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a cselekményt a bíróság a következetes bírói gyakorlattal ellentétes módon az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos anyagi jogi rendelkezések vegyített alkalmazásával bírálja el. Az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezés ugyanis kívül esik a bűncselekmény elbírálásán; azt a bűncselekmény elbírálását követően, a kiszabott büntetés végrehajtása kapcsán kell alkalmazni.
Ebből következően a bűncselekmény érdemi elbírálását követően kell a bíróságnak arról döntenie, hogy helye van-e az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításának a kiszabott büntetésbe, és ha igen, milyen módon. Ennél a döntésnél a kényszerintézkedés - jelen esetben a házi őrizet - jogintézményének bevezetését követően irányadó anyagi jogi szabályokat kell megfelelően alkalmaznia.
Ezért a Kúria az első fokon eljárt törvényszéket a Be. 576. §-a szerinti különleges eljárás lefolytatására hívta fel.
Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 416. §-ának (4) bekezdés b) pontja, valamint a 418. §-ának (3) bekezdése rendelkezik aszerint, hogy a Be. 421. § (3) bekezdésére figyelemmel a Kúria az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által - ugyanezen terheltre nézve - azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti.
Budapest, 2012. november 19.
Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s. k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró
(Kúria Bfv. I. 1279/2012.)