62014CJ0163[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. január 14. Európai Bizottság kontra Belga Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - EUMSZ 343. cikk - Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv - 3. cikk - Adómentességek - Brüsszel fővárosi régió - Villamosenergia- és földgázszolgáltatásra kivetett adók. C-163/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2016. január 14. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - EUMSZ 343. cikk - Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv - 3. cikk - Adómentességek - Brüsszel fővárosi régió - Villamosenergia- és földgázszolgáltatásra kivetett adók"

A C-163/14. sz. ügyben,

az EK 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2004. október 15-én

az Európai Bizottság (képviselik: F. Clotuche-Duvieusart és I. Martínez del Peral, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Belga Királyság (képviselik: J.-C. Halleux, S. Vanrie és T. Materne, meghatalmazotti minőségben, segítőik: G. Block, D. Remy és H. Delahaije ügyvédek)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz, a negyedik tanács elnöke, az ötödik tanács elnökeként eljárva, D. Šváby, A. Rosas, Juhász E. (előadó) és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 23-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2015. július 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Belga Királyság, mivel nem biztosított mentességet az Európai Unió intézményei számára a Brüsszel fővárosi régió villamosenergia-piacának szervezéséről szóló módosított rendelet 26. cikkében, valamint a Brüsszel fővárosi régió földgázpiacának szervezéséről szóló módosított rendelet 20. cikkében megállapított adók alól, és mivel megtagadta a régió által így beszedett említett adók (a továbbiakban: vitatott adók) visszatérítését, nem teljesítette a kezdetben az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8-án aláírt szerződéshez (HL 1967. 152., 13. o.), majd a Lisszaboni Szerződés alapján 7. számú jegyzőkönyvként az EU-, az EUM- és az ESZAK-Szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 3. cikke második bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2. Az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés 28. cikkének első bekezdése, majd - a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően - az EUMSZ 343. cikk értelmében az Uniót a tagállamok területén a feladatai ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek illetik meg a jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint.

3. A jegyzőkönyv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az Unió, az Unió követelései, bevételei és egyéb vagyona mentesek mindenfajta közvetlen adó alól.

A tagállamok kormányai lehetőség szerint kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket az ingó és ingatlan vagyontárgyak árában foglalt közvetett, illetve forgalmi adók összegének elengedése vagy visszatérítése érdekében mindazon esetekben, amikor az Unió hivatalos használatra jelentős összegű beszerzéseket hajt végre, amelyek ára ilyen jellegű adót tartalmaz. E rendelkezések alkalmazása azonban nem járhat az Unión belüli versenyt torzító hatással.

Nem adható mentesség azon adók és egyéb közterhek alól, amelyek csupán közüzemi szolgáltatások díjának felelnek meg."

A belga jog

4. A Brüsszel fővárosi régió villamosenergia-piacának szervezéséről szóló 2001. július 19-i rendelet (ordonnance du 19 juillet 2001 relative à l'organisation du marché de l'électricité en Région de Bruxelles-Capitale; Moniteur Belge, 2001. november 17., 39135. o.; a továbbiakban: villamosenergia-rendelet) eredeti változata, amely 2003. január 1-jén lépett hatályba, a 26. cikkében előírja:

"1. § A 21. cikk alapján kiállított szolgáltatási engedélyért az engedélyben részesülő természetes vagy jogi személy (a továbbiakban: adóalany) havonta köteles megfizetni az őt terhelő adót.

2. § Az adó a tárgyév első napján esedékes. Az adót március 31-ig kell megfizetni.

3. § Az adót azon teljesítmény alapján kell kiszámítani, amelyet az adóalany a Brüsszel fővárosi régióban található fogyasztási helyeken hálózatok, leágazások, illetve 70 kV-ot meg nem haladó feszültségű közvetlen vezetékek útján a végfogyasztók részére rendelkezésre bocsát. A nagyfeszültségű fogyasztók részére rendelkezésre álló teljesítmény a csatlakozási teljesítmény. Ez a teljesítmény egyenlő a maximális, kVa-ban kifejezett, a hálózati csatlakozási szerződés alapján rendelkezésre bocsátott teljesítménnyel. A hálózati csatlakozási szerződésben szereplő említés hiányában vagy a hálózati csatlakozási szerződés alapján rendelkezésre bocsátott maximális teljesítmény túllépése esetén a csatlakozási teljesítmény egyenlő a maximális, kVa-ban kifejezett, a legutolsó harminchat hónap során felhasznált teljesítmény 1,2-es szorzatával.

A kisfeszültségű fogyasztók részére rendelkezésre álló teljesítmény az áramkörvédelmük mértéke alapján meghatározott, kVa-ban kifejezett teljesítmény. Az áramkörvédelemhez és a teljesítményhez kapcsolódó névleges áramerősségek közötti megfelelési táblázat a jelen rendelet mellékletében található.

4. § A nagyfeszültségű villamos energiáért havonta kVa-ként beszedhető adó összege 0,67 euró.

A kisfeszültségű villamos energiáért beszedhető adó összegét az alábbi táblázat szerint kell meghatározni:

(1) Ha a rendelkezésre bocsátott teljesítmény nem haladja meg az 1,44 kVa-t: 0,00 euró;

(2) Ha a rendelkezésre bocsátott teljesítmény:

1,44 és 6,00 kVa közé esik: 0,60 euró

6,01 és 9,60 kVa közé esik: 0,96 euró

9,61 és 12,00 kVa közé esik: 1,20 euró

12,01 és 36,00 kVa közé esik: 2,40 euró

36,01 és 56,00 kVa közé esik: 4,80 euró

56,01 és 100,00 kVa közé esik: 7,80 euró.

Ezt az összeget évente a Királyság fogyasztói árindexéhez kell igazítani. [...]

5. § A kormány megállapítja a jelen cikkhez kapcsolódó végrehajtási intézkedéseket. Az elosztórendszer irányítóját, a regionális szállítási hálózat irányítóját és a közvetlen vezetékek felhasználóit különösen arra kötelezheti, hogy azok bocsássák rendelkezésre az adó beszedéséhez szükséges információkat.

A kormány megbízhatja az elosztórendszer irányítóját, hogy az szólítsa fel az adóalanyokat az adó megfizetésére. A felszólítás magában foglalja különösen a tárgyévnek, a számítás alapjának, az adó mértékének, a fizetési határidőnek és az adó megfizetése módjának a megjelölését. E felszólítás elküldése vagy annak elmaradása azonban semmilyen formában nem érinti hátrányosan az adózók jogait és kötelezettségeit.

6. § Az adót az építmények használóira és egyes ingatlanok felett dologi jogokkal rendelkező személyekre kivetett regionális adóról szóló 1992. július 23-i rendelet (ordonnance relative à la taxe régionale à charge des occupants d'immeubles bâtis et de titulaires de droits réels sur certains immeubles) szabályai alapján kell behajtani és végrehajtani. Az adóra vonatkozó fizetési határidőt ugyanakkor a jelen cikk (3) bekezdésével összhangban kell megállapítani.

7. § A beszedett adó a 24. cikkben említett közszolgáltatási feladatok költségének fedezése érdekében az elosztórendszer irányítóját illeti meg [a rendelkezést később módosították, kiterjesztve azon személyek körét, akiket a beszedett adó illet, valamint feltüntetve e beszedett adó felosztását].

8. § Az adót 2004 januárjától kezdődően kell megfizetni.

9. § A 24. cikk szerinti közszolgáltatási feladatokhoz kapcsolódó költségek, amelyek meghaladják a jelen cikk alapján beszedett adó összegét, üzemeltetési költség címén az elosztórendszer-irányítót terhelik. E költségeknek a díjakba való beépítését a szövetségi jogszabályok szabályozzák.

[...]"

5. A villamosenergia-rendelet 26. cikkét több alkalommal, legutóbb a 2011. július 20-i rendelettel (Moniteur belge, 2011. augusztus 20.) és az adózás rendjének a Brüsszel fővárosi régióban való meghatározásáról szóló 2012. december 21-i rendelettel (ordonnance du 21 décembre 2012 établissant la procédure fiscale en Région de Bruxelles-Capitale; Moniteur belge, 2013. február 8.) módosították. E cikk (2) bekezdésének jelenlegi szövege a következőképpen fogalmaz:

"Az adó minden hónap első napján esedékes. Az adót a következő hónap tizenötödik napjáig kell megfizetni. Az adóalany mentesül az adó alól azon teljesítmény után, amelyet a vasúti, villamos vagy metró közlekedési hálózattal rendelkező ügyfelek részére e hálózatuk üzemeltetéséhez tart rendelkezésükre [...]".

6. E módosításokat követően az említett 26. cikk (4) bekezdésében szereplő, terhekre vonatkozó táblázatot kismértékben átrendezték.

7. A villamosenergia-rendelet 24. cikke, amelyre ez utóbbi 26. cikkének (7) bekezdése hivatkozik, előírja a hálózat irányítóját terhelő közszolgáltatási feladatokat, szövege pedig a következőképpen szól:

"Az elosztórendszer-irányító köteles ellátni a lenti 1. és 5. pontban meghatározott közszolgáltatási feladatokat:

1. Az 1991. július 11-i rendeletben meghatározott feltételek szerint a háztartások fogyasztása számára megszakítás nélküli, minimális villamosenergia-szolgáltatás nyújtása;

2. A szövetségi jogszabályokban meghatározott személyek részére és feltételek szerint különös szociális díjszabással történő villamosenergia-szolgáltatás;

3. Tájékoztatásnyújtás, bemutatók szervezése, berendezések rendelkezésre bocsátása, szolgáltatások és pénzügyi segítség nyújtása adóalany vagy nem adóalany végfogyasztók valamennyi csoportja részére a villamos energia ésszerű felhasználása érdekében. Az elosztórendszer irányítója ennek érdekében, a Szolgálattal együttműködve, a villamos energia ésszerű felhasználására vonatkozó hároméves programot dolgoz ki.

4. Adott esetben, azon kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának a saját szükségleteinek megfelelő mértékig való átvétele, amelyet nem használtak fel saját célra, és nem szolgáltattak harmadik személyek részére;

5.

a) A közutakon és a közösségi zöld területeken a közvilágítást biztosító berendezések elhelyezése, karbantartása és cseréje, az új önkormányzati törvény 135. cikkében meghatározott települési jogkörök tiszteletben tartásával, az egyes települések és az elosztórendszer irányítója közös megállapodása alapján kidolgozott hároméves program alapján;

b) E berendezések villamos energiával történő ellátása.

6. Ombudsmani szolgáltatás szervezése és tájékoztatásnyújtás a háztartási fogyasztók részére az ár és a villamosenergia-szolgáltatás feltételei tekintetében."

8. A fentiekben felsorolt feladatokat később, legutóbb a 2011. július 20-i rendelettel (Moniteur belge, 2011. augusztus 10.) módosították. E feladatokat jelenleg az alábbiak szerint határozzák meg:

"24. cikk

1. § Az elosztórendszer-irányító és a szolgáltatók - az őket érintő körben - kötelesek ellátni a lenti 1. és 2. pontban meghatározott közszolgáltatási feladatokat:

1. a IVa. fejezetben meghatározott feltételek mellett a háztartások fogyasztása számára megszakítás nélküli, minimális villamosenergia-szolgáltatás nyújtása;

2. a szövetségi jogszabályokban és a IVa. fejezetben meghatározott személyek részére és feltételek mellett különös szociális díjszabással történő villamosenergia-szolgáltatás;

2. Az Institut feladata a villamos energia ésszerű felhasználásának tájékoztatásnyújtás és bemutatók útján történő előmozdítására, valamint az arra vonatkozó közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése, hogy berendezéseket, szolgáltatásokat és pénzügyi támogatásokat bocsásson a végfogyasztók valamennyi csoportja, valamint azon helyi szolgáltatók rendelkezésére, amelyek valamely korlátozott és igen behatárolt földrajzi területen fekvő, azon közös leágazási pont és/vagy magánhálózat mérőfeje alatt csatlakoztatott elektromosáram-termelő berendezés segítségével fedik le részben vagy teljes egészében a fogyasztók szükségleteit, amelynek területén szolgáltatnak [...]

24a. cikk

Az elosztórendszer-irányító feladata továbbá az alábbi közszolgáltatási feladatok ellátása:

1. a saját szükségleteinek megfelelő mértékig annak a megtermelt zöld villamos energiának az átvétele, amelyet nem használtak fel saját célra, és nem szolgáltattak harmadik személyek részére;

2. a közutakon és a közösségi zöld területeken a közvilágítást biztosító berendezések elhelyezésére, karbantartására és cseréjére vonatkozó kizárólagos feladat, az új önkormányzati törvény 135. cikkében meghatározott települési jogkörök tiszteletben tartásával, az egyes települések és az elosztórendszer irányítója közös megállapodása alapján kidolgozott hároméves program vagy kiegészítő munkálatok iránti kérelmek alapján, valamint e berendezések villamos energiával történő ellátása, elsőbbséget biztosítva a megújuló vagy minőségi kapcsolt energiatermelésből származó energiaforrást használó termelési létesítményeknek, e feladat magában foglalja az energiahatékonyság és a fogyasztásbeli takarékosság javítására irányuló célkitűzéseket. [...]

3. a végső szolgáltató feladatköre és követési szolgáltatás szervezése azoknál az ügyfeleknél, akik e tekintetben hozzá tartoznak;

4. a háztartási fogyasztók és a kisfeszültségen csatlakozott szakmai szervezetek tájékoztatása az árakról, valamint a csatlakozás és a szolgáltatás feltételeiről;

5. az elosztórendszer irányítója által végső szolgáltatói feladatkörében a háztartási fogyasztókat érintő ügyfélszolgálati intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás interneten keresztül hozzáférhető szerveren történő nyújtása;

6. végső szolgáltatói feladatkörében a háztartások részére nyújtott ügyfélszolgálati tevékenység minőségére vonatkozó jelentésnek a Brugel [a gáz- és villamosenergia-piacokért felelős brüsszeli szabályozó hatóság] részére való, évenként történő benyújtása;

7. megfelelőségi programra vonatkozó jelentés Brugel részére való évenként történő benyújtása, amellyel az elosztórendszer irányítója biztosítja mindenféle hátrányosan megkülönböztető gyakorlat kizárását. A Brugel e jelentést véleményével együtt továbbítja a kormánynak, és közzéteszi e jelentést.

8. Az elosztórendszerből való villamosenergia-vétel esetén, az időszakos utcai ünnepségek elektromos árammal való ellátása a hálózat technikai szabályzata által vagy alapján meghatározott technikai és pénzügyi feltételek szerint."

9. A Brüsszel fővárosi régió földgázpiacának szervezéséről, a földgáz és villamos energia területén a hálózati díjakról, valamint a Brüsszel fővárosi régió villamosenergia-piacának szervezéséről szóló 2001. július 19-i rendelet módosításáról szóló 2004. április 1-jei rendelet (ordonnance de la Région de Bruxelles-Capitale du 1er avril 2004 relative à l'organisation du marché du gaz en Région de Bruxelles-Capitale, concernant des redevances de voiries en matière de gaz et d'électricité et portant modification de l'ordonnance du 19 juillet 2001 relative à l'organisation du marché de l'électricité en Région de Bruxelles-Capitale; Moniteur belge, 2004. április 26., 34281. o.; a továbbiakban: földgázrendelet) adó kivetését írja elő a gázszolgáltatás területén, amelyet 2004. július 1-jétől kell megfizetni. E rendelet 20. cikke az eredeti megfogalmazása szerint a következőképpen rendelkezett:

"A 18. cikk szerinti közszolgáltatási feladatokhoz kapcsolódó költségek üzemeltetési költség címén az elosztórendszer-irányítót terhelik. E költségeknek a díjakba való beépítését a szövetségi jogszabályok szabályozzák."

10. A villamosenergia-rendelet módosításáról szóló 2011. július 20-i rendelet (ordonnance du 20 juillet 2011 modifiant l'ordonnance "gaz"; Moniteur belge, 2011. augusztus 10.) hatályon kívül helyezte a földgázrendelet említett 20. cikkét, és azt a 20p. cikkel váltotta fel, amely előírja:

"1. § A 15. cikk alapján kiállított szolgáltatási engedélyért az engedélyben részesülő természetes vagy jogi személy (a továbbiakban: adóalany) havonta köteles megfizetni az őt terhelő adót.

2. § Az adó minden hónap első napján esedékes. Az adót a következő hónap tizenötödik napjáig kell megfizetni.

3. § A második bekezdésben foglalt kivétellel az adót az elosztórendszer-irányító által használt, a Brüsszel fővárosi régióban található fogyasztási helyeken a végfogyasztóknál elhelyezett gázórák mérete alapján kell kiszámítani. A gázóra méretét a köbméter per órában meghatározott azon legnagyobb gázterhelés határozza meg, amelyre az órát hitelesítették. A Brüsszel fővárosi régióban alkalmazandó MIG-nek megfelelően a 6 vagy 10 m3/óra méretű gázórával rendelkező végfogyasztók számára az adót szintén az utolsó érvényes standard éves fogyasztás figyelembevételével határozzák meg.

4. § A havonta beszedhető adó összege:

1. 0,2 euró mérőóránként a 6 vagy 10 m3/óra méretű mérőórák esetében, amennyiben az utolsó kiszámított standard éves fogyasztás nem haladja meg az 5000 kWh-t;

2. 0,7 euró mérőóránként a 6 vagy 10 m3/óra méretű mérőórák esetében, amennyiben az utolsó kiszámított standard éves fogyasztás meghaladja az 5000 kWh-t;

3. 1,7 euró mérőóránként a 16 m3/óra méretű mérőórák esetében;

4. 4,2 euró mérőóránként a 25 m3/óra méretű mérőórák esetében;

5. 8,4 euró mérőóránként a 40 m3/óra méretű mérőórák esetében;

6. 21 euró mérőóránként a 65 m3/óra méretű mérőórák esetében;

7. 29,2 euró mérőóránként a 100 m3/óra méretű mérőórák esetében;

8. 37,5 euró mérőóránként a 160 m3/óra méretű mérőórák esetében;

9. 54,2 euró mérőóránként a 160 m3/óra méretet meghaladó mérőórák esetében.

A fenti összegeket évente a Királyság fogyasztói árindexéhez kell igazítani. [...]

5. § A kormány megállapítja a jelen cikkhez kapcsolódó végrehajtási intézkedéseket. Az elosztórendszer irányítóját és a célvezetékek felhasználóit különösen arra kötelezheti, hogy azok bocsássák rendelkezésre az adó beszedéséhez szükséges információkat.

A kormány megbízhatja az elosztórendszer irányítóját, hogy az szólítsa fel az adóalanyokat az adó megfizetésére. A felszólítás magában foglalja különösen a tárgyévnek, a számítás alapjának, az adó mértékének, a fizetési határidőnek és az adó megfizetése módjának a megjelölését. E felszólítás elküldése vagy annak elmaradása azonban semmilyen formában nem érinti hátrányosan az adózók jogait és kötelezettségeit.

6. § Az adót az adózás rendjének a Brüsszel fővárosi régióban való meghatározásáról szóló rendelet (ordonnance établissant la procédure fiscale en Région de Bruxelles-Capitale) [13-19]., 22. és 23. cikkében előírt szabályok alapján kell behajtani és végrehajtani.

7. § A beszedett adó a költségvetési alapok létrehozásáról szóló 1991. december 12-i rendelet (ordonnance du 12 décembre 1991 créant des fonds budgétaires) 2. cikkének 15. és 16. pontja szerinti alapokat illeti meg az alábbi felosztás szerint:

1° 5% az «energetikai vezetés különös alapja» (Fonds spécial de guidance énergétique) részére [...];

2° 95% az «energiapolitikai alap» (Fonds relatif à la politique de l'énergie) részére.

8. § Az adót 2012 januárjától kezdődően kell megfizetni."

11. A földgázelosztórendszer-irányítót terhelő közszolgáltatási feladatokat a földgázrendelet 18. cikkében határozzák meg, amely az eredeti megfogalmazása szerint a következőképpen rendelkezett:

"Az elosztórendszer-irányító feladata az alábbi közszolgáltatási feladatok ellátása:

1. a szövetségi jogszabályokban meghatározott feltételek szerint személyek részére különös szociális díjszabással történő földgázszolgáltatás;

2. földgázellátás-kimaradással kapcsolatos megelőzési és beavatkozási feladatok az 1999. március 11-i rendeletben megállapított módon;

3. a háztartási célú gázfelhasználás során való maximális biztonság biztosítására irányuló megelőző tevékenység;

4. ombudsmani szolgáltatás szervezése és tájékoztatásnyújtás a háztartási fogyasztók részére az ár és a földgázszolgáltatás feltételei tekintetében;

5. Tájékoztatásnyújtás, bemutatók szervezése, berendezések rendelkezésre bocsátása, szolgáltatások és pénzügyi segítség nyújtása adóalany vagy nem adóalany végfogyasztók valamennyi csoportja részére a földgáz ésszerű felhasználása érdekében. Az elosztórendszer irányítója ennek érdekében, a Szolgálattal együttműködve, a földgáz ésszerű felhasználására vonatkozó hároméves programot dolgoz ki."

12. 2011 augusztusától kezdődően e közszolgáltatási feladatokat az alábbiak szerint határozzák meg:

"18. cikk

Az elosztórendszer-irányító és a szolgáltatók - az őket érintő körben - kötelesek ellátni a lenti 1-3. pontban meghatározott közszolgáltatási feladatokat és kötelezettségeket:

1. az Va. fejezetben meghatározott feltételek szerint a háztartások fogyasztására megszakítás nélküli, minimális földgázszolgáltatás nyújtása;

2. a szövetségi jogszabályokban és az Va. fejezetben meghatározott feltételek szerint személyek részére különös szociális díjszabással történő földgázszolgáltatás;

3. a földgáz használatából származó kockázatok megelőzésére vonatkozó ingyenes szolgáltatás azon háztartások részére, amelyek ezt kérelmezték. A kormány megállapítja e feladat tartalmát és gyakorlásának feltételeit.

18a. cikk

Az elosztórendszer-irányító feladata továbbá az alábbi közszolgáltatási feladatok ellátása:

1. a fogyasztóval fennálló jogviszonyra vonatkozó figyelő szolgáltatás szervezése, továbbá az ár és a csatlakozási feltételek tekintetében a helyi ügyfelek részére való tájékoztatásnyújtás;

2. a földgáz ésszerű felhasználásának adatokkal és bemutatókkal, valamint berendezések, szolgáltatások és pénzügyi támogatások települések és más végfelhasználók rendelkezésére bocsátásával történő előmozdítása.

[...]"

13. Az általános díjszabási rendszerről, valamint a díjakra és a belga felségterületen működő földgázelosztórendszer-irányítók könyvvitelére vonatkozó alapelvekről és eljárásokról szóló 2004. február 29-i királyi rendelet (arrêté royal du 29 février 2004 relatif à la structure tarifaire générale et aux principes de base et procédures en matière de tarifs et de comptabilité des gestionnaires des réseaux de distribution de gaz naturel actifs sur le territoire belge; Moniteur belge, 2004. március 11.) 9. cikkének szövege a következő:

"A díjakról kiállított számlák tartalmazzák az adókhoz, kötelező jellegű befizetésekhez, kiegészítő díjakhoz, hozzájárulásokhoz és egyéb közterhekhez kapcsolódó díjtételeket. E díjtételek nem minősülnek az e királyi rendelet 3-8. cikke értelmében vett díjaknak, de azokat bele kell foglalni a rendszerhasználók részére kiállított számlába. E számlák adott esetben tartalmazzák:

1° azon kiegészítő díjakat, kötelező jellegű befizetéseket vagy egyéb közterheket, amelyek a közszolgáltatási kötelezettségek finanszírozását szolgálják, amelyek szintjén különbséget kell tenni a szociális jellegű intézkedések és az ésszerű energiafelhasználásnak, valamint a megújuló vagy minőségi kapcsolt energiatermelésből származó energiaforrások felhasználásának támogatására irányuló intézkedések között [...]"

14. A villamosenergia- és földgázellátásról kiállított számlákról szóló 2003. április 3-i királyi rendelet (arrêté royal du 3 avril 2003 relatif aux factures de fourniture d'électricité et de gaz; 2003. május 2-i Moniteur belge) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A villamosenergia-fogyasztást mérő készülék leolvasását követően a kisfeszültségű hálózatra csatlakozó végfelhasználók részére, továbbá a földgázfogyasztást mérő készülék leolvasását követően a 60000 kWh-s éves fogyasztást meg nem haladó végfelhasználók részére kiállított elszámoló számlának legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:

[...]

10. a fizetendő összeg kiszámításának részletezése;

11. az átvitelre alkalmazandó díj;

12. az elosztásra alkalmazandó díj;

13. az összes állami szervtől beszedett illeték kategóriák szerinti összesítésben;

[...]"

15. A villamosenergia-piac szervezéséről szóló 1999. április 29-i szövetségi törvény (loi fédérale du 29 avril 1999 relative à l'organisation du marché de l'électricité), a 22a. cikkében a következőképpen rendelkezik:

"1. § A villamosenergia-piac liberalizációjából fakadóan a településeknél jelentkező bevételkiesés ellentételezésére szolgáló szövetségi hozzájárulást évente az alábbiak alapján kell megállapítani: [...]

[...]

4. § A fenti bekezdések szerinti hozzájárulást az elosztórendszer-irányítók szedik be.

Az elosztórendszer-irányítók az érintett elosztórendszerhez való csatlakozásra kivetett, az adóalanyokra a vételezési ponttól függően alkalmazott pótdíj formájában a fogyasztókra háríthatják a villamosenergia-piac liberalizációjából fakadóan a településeknél jelentkező bevételkiesés ellentételezésére szolgáló szövetségi hozzájárulást, akik azt a maguk részéről mindaddig kiszámlázhatják a saját fogyasztóik részére, amíg a pótdíjat végső soron annak számlázzák ki, aki az adott energiamennyiséget saját használatra fogyasztotta el."

16. Az említett 22a. cikk végrehajtásáról szóló 2005. május 13-i miniszteri rendelet (arrêté ministériel du 13 mai 2005 portant exécution de l'article 22 bis; Moniteur belge, 2005. május 18., 23450. o.) 3. cikke előírja:

"A törvény 22a. cikke szerinti szövetségi hozzájárulást a szolgáltatók havonta számlázzák ki a végfelhasználók számára a következő módon: [...]".

A jogvita előzményei és a pert megelőző eljárás

17. A villamosenergia-rendelet és a földgázrendelet hatálybalépése óta a villamosenergia- és földgázszolgáltató Electrabel SA (a továbbiakban: Electrabel) kiszámlázza a brüsszeli székhelyű uniós intézmények részére a villamosenergia- és földgázszolgáltatásra vonatkozó hozzájárulásokat, amelyeket 2004. július 1-je óta "regionális adók" címen elkülönítve számítanak fel a számlákon.

18. Az uniós intézmények 2004 augusztusától vizsgálták ezen adóknak, valamint az ezzel azonos tartalmú, a földgázra és villamos áramra vonatkozó szövetségi adóknak a jellegét. Mivel a vitatott adóknak közvetettadó-jellegük volt, a Bizottság egy 2005. július 28-án kelt levélben kérelmezte a belga adóhatóságoktól, valamint a Brüsszel fővárosi régió hatóságaitól, hogy adjanak mentességet, és térítsék vissza a megfizetett adót, és ezen időponttól felfüggesztette a regionális és szövetségi adók Electrabel részére történő fizetését.

19. A 2006. március 3-án, 2007. december 20-án és 2008. április 18-án kelt leveleiben a szövetségi hatóságok megadták a szövetségi adók alól kért mentességet, úgy ítélve meg, hogy azok úgy tekinthetők, mint amelyek az árban foglalt forgalmi adónak minősülnek.

20. 2008 szeptemberében azonban a Bizottság megfizette a regionális hozzájárulásoknak megfelelő összegeket, és ezen időponttól kezdődően tovább fizette azokat annak elkerülése érdekében, hogy az Electrabel, amely maga is köteles volt ezen összegek megfizetésére a hálózatirányító Sibelga részére, amely a Brüsszel Fővárosi Régió egységes településközi villamosenergia- és gázhálózat-irányítója, megszüntesse a szolgáltatás nyújtását.

21. A 2007. január 3-i levelében a Brüsszel fővárosi régió hatáskörrel rendelkező minisztere azt a választ adta, hogy nem adhat helyt a Bizottság 2005. július 28-i kérelmének, mivel a villamosenergia-adó egy olyan meghatározott szolgáltatás ellenértékének minősül, amelyet a Bizottság igénybe vesz vagy igénybe vehet, és mivel a villamosenergia-rendelet alapján a Bizottságot semmiféle adófizetési kötelezettség nem terheli, hiszen e rendelet kizárólag a szolgáltatási engedéllyel rendelkező vállalatokra, így a jelen esetben az Electrabelre vonatkozik.

22. A 2007. december 21-i levelében a Brüsszel fővárosi régió hatáskörrel rendelkező minisztere kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt nem ért egyet a Bizottság azon álláspontjával, miszerint a villamosenergia-rendelet 24. cikkében felsorolt szolgáltatások többsége nem nyújtható a Bizottság részére. A miniszter ezt követően a szóban forgó adó jellegét illetően a Bizottság kontra Belgium ítéletre (C-437/04, EU:C:2007:178) hivatkozott, és hangsúlyozta, hogy a szövetségi hozzájárulással ellentétben a villamosenergia-rendelet 26. cikkében szereplő adó csak a szolgáltatási engedéllyel rendelkező vállalatokat érinti, és hogy az ez utóbbiak részéről ezen adónak a fogyasztóikra történő szerződésen alapuló vagy gazdasági formában való áthárítása nem szolgálhat alapul az ezen adó alóli mentességnek.

23. A Bizottság első felszólító levelét 2008. június 27-én intézte a Belga Királysághoz, amelyre utóbbi a 2008. szeptember 9-én kelt levelében válaszolt.

24. Egy 2008. november 10-én kelt levélre adott válaszában, amely levélben a Bizottság hivatalosan kérelmezte a Brüsszel fővárosi régió hatáskörrel rendelkező miniszterénél a vitatott hozzájárulások címén megfizetett összegek visszatérítését, ez utóbbi egyáltalán nem tett eleget e kérelemnek, arra tekintettel, hogy az uniós intézmények és az Electrabel szolgáltató közötti szerződéses jogviszonyról van szó.

25. Ezen állásfoglalást követően a Bizottság 2009. április 15-én kiegészítő felszólító levelet intézett a belga hatóságokhoz, amelyben közölte, hogy a villamosenergia-rendelet 26. cikkének és a földgázrendelet 20. cikkének az uniós intézményekre való alkalmazása sérti a jegyzőkönyv 3. cikke címén az intézményeket megillető adómentességet. A Bizottság lényegében közölte, hogy a vitatott adók közvetett adóknak minősülnek, és hogy azoknak a végfogyasztókra hárítása egyáltalán nem az energiaszolgáltatókkal együtt szabadon megállapított valamely szerződéses kikötésből következik. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy ezen adók adó-, nem pedig díjjellegűek, mivel azok nem felelnek meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított, a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése értelmében vett "közszolgáltatási díjnak" való minősítéshez szükséges feltételeknek.

26. A Brüsszel fővárosi régió hatáskörrel rendelkező minisztere a 2009. június 1-jei levelében vitatta a Bizottság ezen elemzését, lényegében arra hivatkozva, hogy a szóban forgó adók által követett célok a környezetpolitikához kapcsolódó közszolgáltatási feladatok finanszírozását szolgálták, hogy az uniós intézmények a villamosenergia- és "gázrendeletben" szereplő számos szolgáltatást igénybe vettek vagy igénybe vehettek, és hogy az uniós intézmények nem voltak a vitatott adók alanyai, mivel azok megfizetésére a villamosenergia- és gázszolgáltatókkal kötött szerződések alapján kötelezték őket.

27. A 2012. február 27-i levelében a Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján indokolással ellátott véleményt intézett a Belga Királysághoz, amelyre a belga hatóságok a 2012. április 23-án kelt levelükben válaszoltak, amelyben megismételték a korábban kifejtett álláspontjukat.

28. Mivel a Belga Királyság érvelése nem győzte meg a Bizottságot, ez utóbbi benyújtotta a Bírósághoz a jelen keresetet.

29. A Bíróság előtti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással párhuzamosan az uniós intézmények nemzeti szinten közigazgatási és bírósági eljárást kezdeményeztek azon vitatott adókhoz kapcsolódó összegek visszatérítése iránt, amelyeket álláspontjuk szerint jogalap nélkül fizettek meg.

A keresetről

A jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének alkalmazásáról

A felek érvei

30. A Bizottság a vitatott adók kapcsán megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely adó, díj, illeték vagy hozzájárulás uniós jog szempontjából történő minősítése a Bíróság feladata annak objektív jellemzői alapján, és függetlenül attól, hogy minek minősül a nemzeti jog értelmében (Bautiaa és Société française maritime ítélet, C-197/94 és C-252/94, EU:C:1996:47, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31. Az adó közvetett jellegének alapvető eleme, hogy ez utóbbit valamely kiadáshoz vagy fogyasztáshoz kapcsolódóan vetik ki, míg a közvetlen adókat a jövedelemre vagy a vagyonra alkalmazzák. Márpedig a szóban forgó adók megfizetésére vonatkozó kötelezettséget keletkeztető tényállás a villamosenergia- és földgázszolgálatási engedély puszta birtoklása, amely nem áll semmiféle kapcsolatban a villamosenergia-szolgáltató vagy a földgázelosztórendszer-irányító vagyonával vagy jövedelmével. Az ezen adófizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás valójában a végfogyasztó számára rendelkezésre tartott teljesítmény folytán elválaszthatatlanul kapcsolódik a villamosenergia- és földgázfogyasztáshoz. Ezt egyébiránt alátámasztja az a körülmény is, hogy ezen adók összegét e teljesítmény alapján számítják ki.

32. Következésképpen a vitatott adók az uniós intézmények részére kiszámlázott villamosenergia- és földgázfogyasztás árában foglalt, a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének értelmében vett közvetett adónak minősülnek. E tekintetben nem bír túlzott jelentőséggel, hogy valamely adó minősítése céljából kit kell formálisan ezen adó "alanyának" tekinteni. Ezenkívül az áthárításra vonatkozó jogszabályi kötelezettség hiánya nem eredményezi azt, hogy valamely fogyasztási adó a jövedelmet vagy a vagyont terhelő adóvá alakul át.

33. A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben teljesülnek a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének további alkalmazási feltételei. A villamos energiát és a földgázt ugyanis az immateriális javak közé kell sorolni, amelyekből az Unió a saját hivatalos használatára jelentős összegű beszerzéseket hajt végre.

34. A Belga Királyság úgy véli, hogy a jegyzőkönyvben előírt adómentesség kizárólag azon nemzeti szabályozások tekintetében érvényes, amelyek közvetlen vagy közvetett adókat "vetnek ki" az uniós intézményekre, valamint hogy, ezzel szemben, ez a mentesség nem alkalmazandó, amennyiben szerződéses rendelkezések olyan terhet hárítanak át ezen intézményekre, amelyet szabadon állapítottak meg a velük szerződő felekkel.

35. A jelen ügyben a villamosenergia-rendelet a szolgáltatási engedély birtokosát minősíti a villamosenergia-adó megfizetésére kötelezett adóalanynak, a "gázrendelet" pedig az elosztórendszer irányítóját tekinti a földgázadó megfizetésére kötelezett adóalanynak. Következésképpen, mivel az uniós intézmények nem tartoznak a megjelölt adóalanyok közé, rájuk a jegyzőkönyv 3. cikkében előírt adómentesség nem alkalmazható, mivel egyetlen jogszabályi rendelkezés sem írja elő a megjelölt adóalanyokkal szemben, hogy a vitatott adókat szerződéses úton a fogyasztókra hárítsák át. Ezenkívül semmiféle olyan piaci helyzet nem eredményezheti az uniós intézmények adómentességét, amellyel összefüggésben a vitatott adókat minden szolgáltató a végfogyasztóira hárítja át (Bizottság kontra Belgium ítélet, C-437/04, EU:C:2007:178, 53. és 58. pont).

36. A Belga Királyság álláspontja szerint a vitatott adók esetleges áthárítása nem alakíthatja át azokat az uniós intézményekre kivetett közvetlen adókká, tekintettel az ez utóbbiak és a szolgáltatóik közötti szerződéses viszonyra, amely viszony elégséges annak igazolására, hogy az "adó" minősítés ezen intézmények szempontjából nem fogadható el. Egyébiránt nem bír túlzott jelentőséggel, hogy a vitatott adókat "közvetett adóknak" vagy "közvetlen adóknak" minősítik, amennyiben a törvény szerinti adóst kifejezetten mint az uniós intézmények szerződéses partnerét azonosítják. Következésképpen a vitatott adók nem tartoznak a jegyzőkönyv 3. cikkének hatálya alá.

37. Ezenkívül nem szabad párhuzamot vonni a vitatott adók és az 1999. április 29-i szövetségi törvénnyel bevezetett szövetségi hozzájárulás között, mivel e törvény 22a. cikkének (4) bekezdése alapján a végfogyasztók kifejezetten a szövetségi hozzájárulás megfizetésére kötelezett személyeknek minősülnek.

A Bíróság álláspontja

38. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság megállapította, hogy a jegyzőkönyv 3. cikke az első és második bekezdésében két különböző mentességi rendszert hoz létre, aszerint, hogy közvetlen vagy közvetett adókról van szó, és hogy e rendszerek közötti eltérés elengedhetetlen a mentesség kérdésének értékelése szempontjából (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Belgium ítélet, C-437/04, EU:C:2007:178, 36-38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39. Nem vitatott, hogy a jelen ügyben a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a vitatott adókat nem a jövedelmekre vagy a vagyonra alkalmazzák (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Belgium ítélet, C-437/04, EU:C:2007:178, 44. pont). Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a villamosenergia- és földgázszolgáltatók a vitatott adókat belefoglalják az uniós intézmények részére nyújtott szolgáltatásokról kiállított számlákba. Ennélfogva ezen adókat a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének hatálya alá tartozó közvetett adóknak kell tekinteni.

40. Így e tekintetben hangsúlyozni kell, hogy azok a megállapítások, amelyekre a Bíróság a Bizottság kontra Belgium ítéletben (C-437/04, EU:C:2007:178) jutott, nem ültethetők át a jelen ügyre. Ugyanis az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben olyan közvetlen adóról volt szó, amelyet ingatlanok felett dologi jogokkal rendelkező személyekre vetettek ki, mivel ezen adót szerződés alapján hárították át a bérlői minőségükben eljáró uniós intézményekre.

41. Ami a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének alkalmazási feltételeit illeti, nem vitatott, hogy a Brüsszel fővárosi régió területén található uniós intézmények villamos energiával és földgázzal való ellátása az ezen intézmények hivatalos használata érdekében végrehajtott jelentős összegű beszerzésnek minősül, amely elengedhetetlen ezen intézmények rendes működéséhez. A Bírósághoz benyújtott iratokból egyáltalán nem következik, hogy e rendelkezések alkalmazásának versenytorzító hatása lenne.

42. A Belga Királyság álláspontja szerint, még ha a vitatott adókat "közvetett adóknak" kellene is minősíteni, a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése akkor sem alkalmazható, mivel a szóban forgó nemzeti szabályozás értelmében az uniós intézmények nem minősülnek az ezen adó megfizetésére kötelezett személyeknek.

43. E tekintetben meg kell állapítani, amint arra a főtanácsnok az indítványa 59. és 60. pontjában hivatkozik, hogy nem következik a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének szövegéből, hogy a nemzeti szabályozás alapján az e rendelkezés szerinti mentesség alkalmazásához az uniót a közvetett adók, a jelen ügyben a vitatott adók megfizetésére kötelezett személyeknek kell tekinteni. Ugyanis e rendelkezés csak azt írja elő, hogy e közvetett adókat "[belefoglalják az] ingó és ingatlan vagyontárgyak árába[...]" és hogy ezen árak "tartalmaz[zák]" ezen adókat.

44. Másrészt meg kell jegyezni, hogy például a hozzádottérték-adó rendszerében, amelyben a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdését gyakran alkalmazzák, főszabály szerint nem a végfogyasztó, hanem a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója minősül adóalanynak.

45. Ennélfogva a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdése alkalmazásának nem feltétele, hogy az uniós intézmények a szóban forgó nemzeti szabályozás alapján az adó megfizetésére kötelezett személynek minősüljenek.

46. A Belga Királyság ezenkívül arra hivatkozik, hogy a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése szerinti mentességet csak akkor kell alkalmazni, ha a közvetett adót az alkalmazandó nemzeti szabályozás alapján áthárítják az uniós intézményekre.

47. Ilyen feltétel az érintett rendelkezés szövegében egyáltalán nem szerepel.

48. Mindazonáltal a szóban forgó adózási rendszer jellegéből és alapvető jellemzőiből az következik, hogy az érintett közvetett adót azzal a céllal alakították ki és vezették be, hogy azt áthárítsák a végfogyasztóra.

49. Több tényező azt támasztja alá, hogy a jelen ügyben ez a helyzet.

50. Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás a fogyasztásra és a végfogyasztókra történő hivatkozással részletesen meghatározta a vitatott adók lényeges elemeit, így a kiszámítás alapját és az adók mértékét.

51. A villamosenergia-rendelet 26. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy "a villamosenergia-adót a végfogyasztók rendelkezésére tartott teljesítmény alapján kell kiszámítani". Továbbá a földgázrendelet 20p. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a földgázadót a végfogyasztóknál elhelyezett mérőórák mérete alapján számolják ki.

52. Ezenkívül a villamosenergia-rendelet módosított 26. cikkének (4) bekezdése és a földgázrendelet 20p. cikkének (4) bekezdése pontosan meghatározza a havonta kivetendő adó összegét. Ez utóbbi rendelkezés értelmében ezen adók esetében az utolsó éves fogyasztást is figyelembe veszik.

53. A 2004. február 29-i királyi rendelet 9. cikke és a 2003. április 3-i királyi rendelet 1. cikke előírja, hogy a végfogyasztók részére kiállított villamosenergia- és földgázszolgáltatásról szóló számlákba az összes állami szerv által kivetett minden adót, kötelező jellegű befizetést és hozzájárulást bele kell foglalni, továbbá azokat abban pontosan és elkülönítve kell feltüntetni.

54. A villamosenergia-rendelet módosított 26. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adóalany mentesül a villamosenergia-adó alól azon teljesítmény után, amelyet a vasúti, villamos- vagy metróközlekedési hálózattal rendelkező ügyfelek részére e hálózatuk üzemeltetéséhez tart rendelkezésükre. Ebből következően a Brüsszel fővárosi régió adókedvezményt kívánt biztosítani az ilyen típusú tevékenységek üzemeltetőinek, ami azt jelzi, hogy a jogalkotó abból az előfeltevésből indult ki, hogy a szóban forgó közvetett adó a végfogyasztót terheli, és hogy e mentesség hiányában a szóban forgó hálózatok üzemeltetői kötelesek lennének annak megfizetésére.

55. E megállapításokat nem cáfolja az a körülmény, hogy az 1999. április 29-i szövetségi törvény 22a. cikke kifejezetten előírja a szövetségi adónak a végfogyasztóra történő áthárítására vonatkozó lehetőséget. Ugyanis az összehasonlítható jellegű szövetségi és regionális adó alóli mentesség eltérő módon történő kezelése az e tagállam adórendszerében fennálló ellenmondásra utalhat.

56. Végül meg kell jegyezni, hogy a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdésének szövege értelmében lehetőség van a vitatott adók elengedésére vagy visszatérítésére.

57. A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a vitatott adók és azok alkalmazása megfelel a jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdése szerinti feltételeknek.

A jegyzőkönyv 3. cikke harmadik bekezdésének alkalmazásáról

A felek érvei

58. A Bizottság előadja, hogy a vitatott adókat a jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdése értelmében nem lehet "csupán közüzemi szolgáltatások díjának" minősíteni. Ugyanis a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően e rendelkezés értelmében valamely adó csak akkor minősülhet csupán közüzemi szolgáltatások díjának, ha az ilyen szolgáltatásokat a díjfizetésre kötelezett személy részére nyújtják vagy legalábbis nyújthatják (AGF Belgium ítélet, C-191/94, EU:C:1996:144, 26. pont). Ezenkívül valamely adó "közüzemi szolgáltatási díjnak" minősítése megköveteli, hogy közvetlen és arányos kapcsolat álljon fenn e szolgáltatás tényleges költsége és az azt igénybe vevő által fizetendő adó összege között (Európai Bizottság ítélet, C-199/05, EU:C:2006:678, 25. pont). A jelen ügyben e két feltétel nem teljesül.

59. Az első feltétel kapcsán a Bizottság arra hivatkozik, hogy a belga hatóságok a felszólító levelekre és az indokolással ellátott véleményre adott válaszaikban a villamosenergia-adót illetően három olyan feladatot azonosítottak, amelyeket az uniós intézmények igénybe vettek vagy igénybe vehettek, így a villamos energia ésszerű felhasználását elősegítő programokat, a kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának az átvételét és a közvilágítást.

60. Ami az első, a kedvezmények nyújtását magában foglaló feladatot illeti, az ilyen program nem tekinthető szolgáltatásnak. Ami a második feladatot, vagyis a rendszer irányítója által kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának az átvételét illeti, az uniós intézmények nem folytattak szolgáltatásnyújtásra vagy nyereségszerzésre irányuló tevékenységeket. A közvilágításhoz kapcsolódó harmadik feladatot illetően, olyan közhasznú szolgáltatásról van szó, amelyet nem kifejezetten az uniós intézmények, hanem a brüsszeli utca minden járókelője részére nyújtanak, akár végfogyasztói valamely villamosenergia-szolgáltatónak, akár nem. Márpedig valamely adót kizárólag akkor lehet "közüzemi szolgáltatás díjának" tekinteni, ha az valamely olyan meghatározott szolgáltatás ellenértékének minősül, amelyet kifejezetten a díjfizetésre kötelezett személy részére nyújtanak vagy nyújthatnak.

61. A földgázadót illetően az uniós intézmények nem lehetnek a "gázrendelet" 18. és 18a. cikkében felsorolt feladatok kedvezményezettjei, mivel e feladatok csak a háztartásokat, a szociális díjszabásban részesülő személyeket és a településeket érintik.

62. Ami a Bíróság ítélkezési gyakorlatában előírt második feltételt illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a villamosenergia-adót a végfogyasztó számára rendelkezésre tartott teljesítmény arányában számítják ki, ily módon semmiféle összefüggés nem áll fenn az uniós intézmények által fizetett összeg és a részükre nyújtott állítólagos szolgáltatás költsége között. A Bizottság e tekintetben a közvilágításra irányuló szolgáltatás példájára hivatkozik: a villamosenergia-nagyfogyasztók, akik magasabb összegű adót fizetnek, nem részesülnek nagyobb mértékben a közvilágításból, mint a többi fogyasztó. Ami a földgázadót illeti, azt az elfogyasztott kilowattóra arányában számítják ki, és semmiféle közvetlen és arányos kapcsolat nem áll fenn a szolgáltatás tényleges költsége és az azt igénybevevő által fizetendő adó összege között.

63. A Belga Királyság az AGF Belgium ítéletre (C-191/94, EU:C:1996:144, 25. és 26. pont) hivatkozva előadja, hogy azon közüzemi szolgáltatások, amelyekhez a vitatott adók kapcsolódnak, megfelelnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában e tekintetben előírt első feltételnek, tudniillik hogy azokat nyújthatták az uniós intézmények részére. Pontosabban a villamos energia és földgáz ésszerű felhasználására vonatkozó programok olyan összetevőket, különösen kedvezményeket foglalnak magukban, amelyekből az uniós intézmények energiahatékonysági intézkedések meghozatala révén részesülhetnek. A Belga Királyság e tekintetben egy olyan táblázatra hivatkozik, amely felsorolja azokat a kedvezményeket, amelyekből az uniós intézmények az utóbbi években részesültek.

64. Az említett intézmények hasonlóképpen kedvezményezettjei lehetnek a kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiára vonatkozó intézkedéseknek, mivel rendelkeztek a megfelelő berendezésekkel. A közvilágításra irányuló szolgáltatás vonatkozásában, amelynek az uniós intézmények a kedvezményezettjei lehetnek, ugyanezen megállapítások érvényesek. Függetlenül attól a körülménytől, hogy sem a jegyzőkönyv, sem pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem követeli meg, hogy a szolgáltatásokat "kifejezetten" a kedvezményezett részére nyújtsák, a Brüsszel fővárosi régió közvilágításának egy részét kifejezetten az uniós intézmények részére jelölik ki, és főleg az intézmények sajátos követelményeihez igazítják.

65. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában előírt második feltétel szintén teljesül a jelen ügyben. A vitatott adókat ugyanis a hálózathasználók rendelkezésére bocsátott kapacitástól függően számítják ki, ami alátámasztja az ezen adók összege és a nyújtott szolgáltatás közötti összefüggést. Úgy tűnik, hogy különösen a közvilágítás szempontjából, amelynek felhasználását nagyon nehéz mérni, a rendelkezésre bocsátott kapacitás az egyetlen hatékony feltétel.

A Bíróság álláspontja

66. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy két feltétel szükséges annak megállapításához, hogy a vitatott adókhoz hasonló közvetett adó a jegyzőkönyv 3. cikkének harmadik bekezdése értelmében csupán közüzemi szolgáltatások díjának minősül. Az első feltétel szerint az ilyen szolgáltatásokat az ezen közvetett adó megfizetésére kötelezett személy részére kell nyújtani, vagy legalábbis e szolgáltatásnak nyújthatónak kell lennie e személy részére (AGF Belgium ítélet, C-191/94, EU:C:1996:144, 26. pont). A második feltétel szerint közvetlen és arányos kapcsolatnak kell fennállnia a szolgáltatás tényleges költsége és az azt igénybevevő által fizetendő adó összege között (Európai Közösség ítélet, C-199/05, EU:C:2006:678, 25. pont). E két feltétel kumulatív.

67. Egyrészt meg kell állapítani, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás a villamosenergia-rendelet 24. és 24a. cikkében, valamint a földgázrendelet 18. és 18a. cikkében pontosan meghatározza azokat a közszolgáltatási feladatokat, amelyeket a vitatott adókból befolyó összegekből kell finanszírozni.

68. Márpedig, amint azt a Belga Királyság maga is elismeri, az e feladatok körébe tartozó szolgáltatások közül nem mindegyik nyújtható az uniós intézmények részére. Ezek közé tartozik különösen a megszakítás nélküli, minimális villamosenergia- és földgázszolgáltatás háztartási fogyasztásra történő nyújtása és e javak szociális díjszabás ellenében való nyújtása. A Belga Királyság elismeri, hogy az uniós intézmények e feladatok közül csak háromból, tudniillik a kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának az átvételéből, a villamos energia és földgáz ésszerű felhasználásának elősegítéséből és a közvilágításból részesülhet.

69. Másrészt, amint az a szóban forgó nemzeti szabályozásból következik, a vitatott adókból származó összegek várhatóan az e szabályozás által előírt közszolgáltatási feladatok költségeit fedezi.

70. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az uniós intézményektől beszedett vitatott adók azon közszolgáltatási feladatok költségeinek fedezésére is szolgálnak, amelyekből ezen intézmények nem részesülhetnek. Következésképpen önmagában ebből a körülményből az következik, hogy a jelen ítélet 66. pontjában hivatkozott első feltétel nem teljesül, ami pedig továbbá a második feltételt illeti, a vitatott adók összege és a nemzeti szabályozás által előírt közszolgáltatások tényleges költségei között nem áll fenn közvetlen és arányos kapcsolat.

71. E kapcsolat hiányát kell megállapítani még azon három közszolgáltatási feladat tekintetében is, amelyből az uniós intézmények részesülhetnek.

72. Ugyanis nem áll fenn a kellően szoros kapcsolat a vitatott adók kiszámításának alapja és a mérésre alkalmazott szokásos mértékegységek között, amely a kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia mérése esetén lehet a kilowattóra, a közvilágítás mérése esetén pedig a megvilágított terület mérete vagy a fény energiamennyisége vonatkozásában valamely mértékegység.

73. Így még ha az uniós intézmények részesülhetnek is bizonyos közüzemi szolgáltatásokból, a szóban forgó nemzeti szabályozás nem teszi lehetővé a részesedésük mértékének megállapítását.

74. Következésképpen a jelen ügyben hiányzik a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt közvetlen és arányos kapcsolat a nemzeti szabályozás által előírt közszolgáltatások tényleges költségei és azon vitatott adók összege között, amelyek megfizetésére az uniós intézmények mint e szolgáltatások kedvezményezettjei kötelesek.

75. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Belga Királyság, mivel nem biztosított mentességet az uniós intézmények számára a módosított villamosenergia-rendelet 26. cikkében, valamint a módosított földgázrendelet 20. cikkében megállapított adók alól, és mivel megtagadta a Brüsszel fővárosi régió által így beszedett ezen adók visszatérítését, nem teljesítette a jegyzőkönyv 3. cikke második bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

76. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Belga Királyságot, mivel a kötelezettségszegés megállapítást nyert, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Belga Királyság, mivel nem biztosított mentességet az Európai Unió intézményei számára a Brüsszel fővárosi régió villamosenergia-piacának szervezéséről szóló módosított rendelet 26. cikkében, valamint a Brüsszel fővárosi régió földgázpiacának szervezéséről szóló módosított rendelet 20. cikkében megállapított adók alól, és mivel megtagadta a Brüsszel fővárosi régió által így beszedett említett adók visszatérítését, nem teljesítette a kezdetben az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8-án aláírt szerződéshez, majd a Lisszaboni Szerződés alapján 7. számú jegyzőkönyvként az EU-, az EUM- és az ESZAK-Szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének második bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) * Az eljárás nyelve: francia.