2/2014. (VII. 7.) BK vélemény

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.[1]

1. A Btk. 459. § (1) bekezdés 12. n) pontja szerinti közösségi közlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezet fogalma alatt a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény szerinti, közszolgáltatási szerződés alapján, menetrend szerint végzett vasúti, közúti és vízi személyszállítási közszolgáltatást végző gazdálkodó szervezetet kell érteni.

2. 2013. július 1-jétől a személytaxi szolgáltatást végző csak akkor tekinthető közfeladatot ellátó személynek, ha tevékenysége igényvezérelt személyszállítási szolgáltatásként a személyszállítási közszolgáltatás részeként valósul meg.

1. A 2013. július 1-jén hatályba lépett Btk. 459. § (1) bekezdés 12. n) pontja szerint a közösségi közlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtói feladatot ellátó személy, e tevékenysége során minősül közfeladatot ellátó személynek.

a) A gazdálkodó szervezet fogalmát a Btk. nem határozza meg, hanem a 459. § (1) bekezdés 8. pontjában a polgári perrendtartásra utal.

A 2018. január 1-jétől a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 7. § (1) bekezdés 6. pontja szerint gazdálkodó szervezet a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi társulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalat magyarországi fióktelepe, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a közös vállalat, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó, emellett gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataiban az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, jogszabály alapján a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó egyéb jogi személy, a felsőoktatási intézmény, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány.

b) Bár a közösségi közlekedés fogalmát több mint harminc törvény, és számos alacsonyabb szintű jogszabály használja, meghatározást mindössze a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 47. § 3. pontja tartalmaz. Eszerint közösségi közlekedés: menetrend alapján közlekedő gépjárművekkel végzett közforgalmú személyszállítás.

E meghatározás azonban - minthogy a Kkt.-ben szerepel - a többi közlekedési ágazatra nem terjed ki. Ugyanakkor más, a közlekedéssel kapcsolatos jogszabályok által használt fogalom nem hagy kétséget afelől, hogy közösségi közlekedés nem csak a közutakon történik.

c) A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: törvény) a preambulumában említi e fogalmat. A törvény 2. § 29. pontja a személyszállítási közszolgáltatás tekintetében visszautal a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásokról szóló 1370/2007/EK rendelet 2. cikk a) pontjára, amely személyszállítási közszolgáltatásnak tekinti a nyilvánosság számára megkülönböztetés nélkül és folyamatosan nyújtott általános gazdasági érdekű személyszállítási szolgáltatásokat. A törvény 10. § (6) bekezdése szerint személyszállítási közszolgáltatás személyszállítási közszolgáltatási szerződés alapján végezhető; míg a törvény 20. § (6) bekezdése alapján a személyszállítási közszolgáltatást nyújtó szolgáltató köteles közforgalmú menetrendet készíteni és azt közzétenni, abban elkülönítetten megjeleníteni a személyszállítási közszolgáltatást. A törvény személyszállítási közszolgáltatásnak tekinti a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (Vkt.) 3. § (1) bekezdés a) pontjában és (2) bekezdésében foglalt személyszállítási közszolgáltatást is [törvény 1. § (1) bekezdés c) és d) pont, 20. § (3) és (4) bekezdés].

2. A törvény 2. § 9. pontja tartalmazza az igényvezérelt személyszállítási szolgáltatás fogalmát a következők szerint: a törvényben e szolgáltatásokra meghatározott engedéllyel rendelkező szolgáltató által közszolgáltatási szerződés vagy járati engedély alapján végzett, információs technológiai eszközök alkalmazásával szervezett, változó útvonalon vagy változó időrendben, vagy változó útvonalon és változó időrendben közlekedő személyszállítási szolgáltatás. A törvény 14. §-a szerint igényvezérelt személyszállítási szolgáltatás végzésére a szolgáltatás teljesítéséhez használt jármű jellegétől függően személytaxis, személygépkocsis személyszállítói vagy autóbuszos személyszállítói engedéllyel és - személytaxi-szolgáltatást végző vállalkozás esetében - a törvény 12. §-ában meghatározott feltételeket teljesítő gazdálkodó szervezet vagy természetes személy jogosult. Amennyiben az igényvezérelt személyszállítási szolgáltatás a személyszállítási közszolgáltatás részeként valósul meg, abban az esetben a szolgáltatásokra - a menetrendszerűségre vonatkozó szabályokat leszámítva - a közszolgáltatásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni; a törvény 20. § (2) bekezdése szerint pedig személyszállítási közszolgáltatás keretében igényvezérelt személyszállítási szolgáltatások is biztosíthatók, ez esetben e szolgáltatásokra a személyszállítási közszolgáltatásokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.