BH 2011.2.50 Ha csoportos létszámcsökkentésnél egyes munkakörök tekintetében a munkáltató maga határozza meg a létszámcsökkentés mértékét, és ez az érintett közalkalmazott felmentése előtt megvalósult, ezt követően ugyanezen indokkal a létszám további egy fővel való csökkentése jogellenes [Kjt. 30. §].

A felperes módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes az alperes közalkalmazotti jogviszonyát a 2007. július 26-án kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg. Kimondta, hogy a felperes jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Az alperest elmaradt illetmény, és hat havi átlagkereset megfizetésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes pénzügyi osztályán leltár-, és anyagnyilvántartó munkakörben dolgozott. Feladata volt a leltározás előkészítése, a leltár felvételének vezetése, végrehajtása, majd a leltárnyilvántartás papíron és számítógépes programmal történő elkészítése. Emellett végezte a gyógyszerek értékbeli könyvelését, illetve helyettesítette a pénztárost. A felperes végzettsége gimnáziumi érettségi, és képesített könyvelő.

A kórházat fenntartó önkormányzat képviselő-testületi határozatában az alperesnél 35 fő közalkalmazottat érintő csoportos létszámcsökkentésről döntött. Előírta, hogy az érintett közalkalmazottak jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja szerint 2007. augusztus 1. napjától kezdődő felmentési idővel kell megszüntetni. Az alperes a létszámcsökkentés végrehajtását 2007. június 21-én rendelte el, amely a pénzügyi osztályon 2 főt érintett, a leltárnyilvántartót és egy pénzügyi ügyintéző munkakörben foglalkoztatottat. 2007. június 25-én a munkaügyi központnak küldött értesítésben már csak 33 fő szerepelt, a pénzügyi osztályról pedig kizárólag a felperes.

T. G.-né jogviszonya 2007. június 30-án lemondással megszűnt, ezt követően a feladatait B.-né K. M. végezte, aki a számlaérvényesítéssel foglalkozott. A létszámcsökkentés során T. T., és a felperes jogviszonyát kívánták megszüntetni, T. T. azonban 2007. július 8-án közös megegyezéssel távozott.

Az alperes a 2007. július 26. napján kelt felmentéssel a felperes közszolgálati jogviszonyát 2008. február 29-ére szóló hatállyal megszüntette. Indokolása a csoportos létszámcsökkentést elrendelő önkormányzati határozatra hivatkozott azzal, hogy a létszámcsökkentés a felperest is érinti.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a létszámcsökkentés végrehajtása során az volt a cél, hogy a pénzügyi osztályon a 6 ügyintéző száma 4-re csökkenjen. Ezt erősítette meg a tanúvallomásában K. M. gazdasági igazgató és Sz. L. A bíróság megállapíthatónak találta, hogy T. G.-né és T. T. jogviszonya megszüntetésével a kívánt cél már 2007. július első felében megvalósult, ennek ellenére a felperes felmentésére mégis sor került. A csoportos létszámcsökkentés végrehajtása alatt az alperes munkáltató a pénzügyi osztályra 2 új közalkalmazottat vett fel. Munkakörük ugyan nem azonos a felperes munkakörével, az álláshirdetésekben megjelölt mérlegképes könyvelői képesítéssel azonban nem rendelkeznek, olyan munkakört látnak el, amelyet korábban könyvelői végzettséggel rendelkező személy látott el. A bíróság arra következtetett, hogy a csoportos létszámleépítés végrehajtása során sérült a munkavállalói képviselettel folytatott konzultáción kialakított elv, vagyis az "érintettek szakképesítésének, képzettségének, szakmai tapasztalatának figyelembevétele". Másrészt megállapítható, hogy az alperes a létszámcsökkentés keretében a felperestől kívánt megválni, a felmentésének tényleges oka ez volt.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy megállapította a közalkalmazotti jogviszony 2008. október 31. napjával történő megszűnését. Ezen időpontig kötelezte az alperest elmaradt illetmény, és azután járó kamat viselésére, valamint perköltség fizetésére.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal a megállapítással, hogy a felmentés az ok valósága ellenére is okszerűtlen volt. Az elsőfokú eljárásban becsatolt iratok és tanúvallomások alapján tényként állapítható meg, hogy a csoportos létszámleépítés keretében előírt 2 fős létszámcsökkentés a felperes felmentése előtt T. G.-né és T. T. távozásával megvalósult. Ebből okszerűen az következik, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának a csoportos létszámleépítésre alapított megszüntetése nem támasztotta alá a felmentését. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzte annak megállapítását, hogy sérült a munkavállalói érdekképviselettel folytatott konzultáción kialakult elv, továbbá, hogy az alperes a felperestől kívánt megválni létszámleépítésre hivatkozással. Mindezek azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszerűségét nem vonták kétségbe. A csoportos létszámleépítés mint valós felmentési ok okszerűtlennek bizonyult, mert a létszámleépítés a felperes felmentése előtt megvalósult, a felperes foglalkoztatási helyén az előírt létszámot a létszámleépítés végrehajtásra előírt időben az alperes elérte.