A Fővárosi Törvényszék Pf.632770/2015/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 77. §, 78. §, 164. §, 206. §, 213. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §, 559. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Istenes Attila, Kovács Helga, Matosek Edina

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

72.Pf..../2015/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a dr. Nagy László ügyvéd (fél címe 3.) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe.) I. r.,

II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. r.,

III.rendű felperes neve(III.r. felperes címe.) III. r. és

IV.rendű felperes neve (IV.rendű felperes címe) IV. r. felperesnek -

a dr. Kocsisné dr. Gyuris Ilona ügyvéd (fél címe1.) által képviselt alperes neve(alperes címe.) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2015. január 29. napján kelt, 23.P..../2014/24. számú ítélete ellen a felperesek által 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, megállapítja, hogy az I. r. felperest megilleti az a jog, hogy a 2011. február 17-én történt közúti balesetből származó vagyoni kárai 50%-ának megtérítését az alperestől követelje, továbbá valamennyi felperest megilleti a jog arra, hogy az előző káreseményből származó nem vagyoni káraik megtérítését az alperestől követeljék. Mellőzi az elsőfokú ítélet perköltség, valamint le nem rótt illeték megfizetésére kötelező és az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozó rendelkezését.

A követelés összegére nézve a tárgyalás folytatására az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 12.700,-(tizenkétezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 24.000,- (huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, egyben kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 425.775,- forint perköltséget, valamint az államnak, külön felhívásra, 538.650,- forint le nem rótt első és másodfokú eljárási illetéket. További rendelkezése alapján 143.200,- forint állam által előlegezett költséget - a felperesek részleges személyes költségmentessége folytán - a magyar állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2011. február 17. napján (város megnevezése) belterületén az utcában néhai II.rendű felperes nevű asszony- aki az I., II. és III. r. felperesek szülője és a IV. r. felperes nagyszülője volt - halálos kimenetelű közúti közlekedési balesetet szenvedett. II.rendű felperes nevű asszony súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen, hanem attól 15,3 méterre, jobbról balra keresztirányban haladva kívánt átkelni úgy, hogy a jelzőlámpa piros jelzését sem vette figyelembe. A forgalomirányító jelzőlámpa zöld jelzésére elindult, fél1 által vezetett és az alperes biztosításában álló járműszerelvény elé került úgy, hogy mindvégig a jármű vezetőjének ún. holtterében haladt át, ezért a vezető nem észlelte. Ennek következtében a tehergépjármű elütötte és további néhány méteren keresztül vonszolta II.rendű felperes nevű asszonyt, csak ezután észlelte a vezető, hogy a gépjármű balra húz. A gyalogos a helyszínen életét vesztette.

A fél1-el szemben indult büntetőeljárásban a nyomozást megszüntették, figyelemmel arra, hogy a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. A megszüntető határozat indokolása szerint fél1 közlekedési szabályt nem szegett, II.rendű felperes nevű asszony végig a jármű holtterében haladt, ezért a gépkocsivezető a szélvédőn keresztül előre tekintve és a holttértükörben sem észlelhette őt.

Az I. r. felperes keresetében 47.500,- forint vagyoni és 1.000.000,- forint nem vagyoni kár, a II-III. r. felperesek fejenként 1.000.000,- forint, a IV. r. felperes 800.000,- forint nem vagyoni kár, valamint késedelmi kamatai megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Keresetüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 345. §-ára és a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 2009. évi LXII. törvényre alapították. Előadásuk szerint a baleset bekövetkezéséért való felelősség II.rendű felperes nevű asszonyt és fél1-et 50-50 %-ban terhelte. Hivatkoztak rá, hogy a nyomozás során készült igazságügyi műszaki szakértői vélemény kiegészítése szerint a jogszabályi előírásoktól eltérve állították be a holttértükröt, fél1 pedig úgy indult el, hogy nem győződött meg arról, hogy más személy testi épségét nem veszélyezteti. Álláspontjuk szerint a járművezető részéről nem pillanatnyi, hanem folyamatos mulasztás feltételezhető. Állításuk szerint a megismételt eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítás alapján megállapítható, hogy a baleset nem volt elháríthatatlan, mert volt olyan szituáció, amikor azt el lehetett kerülni. Hivatkoztak ugyanakkor arra is, hogy a baleset körülményeiről adatok nem állnak rendelkezésre, a tények csupán a valószínűség szintjén állapíthatók meg.

Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másrészt 20-80 %-os, a felperesekre terhesebb kármegosztást tartott indokoltnak. Álláspontja szerint a perbeli baleset II.rendű felperes nevű asszony elháríthatatlan magatartása, valamint többszörös KRESZ szabályszegése miatt következett be. Hivatkozott arra a nyomozás során is megállapított körülményre, mely szerint a jármű-tükör eltérő beállítása érdemben nem befolyásolta a gyalogos észlelhetőségét, a járművezető pedig az elindulásakor az indokolt körültekintést elvégezte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet a Ptk. 339. § (1) bekezdése, 345. § (1)-(2) bekezdése, továbbá 559. § (1) bekezdése alapján bírálta el és azt nem találta alaposnak. A megismételt eljárásban azt vizsgálta, hogy a kárt fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte-e elő, amely tényt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése szerint az alperesnek kellett bizonyítania.

A bizonyítékok értékelése során előrebocsátotta, hogy az alap- és a megismételt eljárásban kirendelt szakértők a gyalogos haladási iránya kivételével a baleseti mechanizmusra nézve kizárólag a valószínűség szintjén tudtak megállapításokat tenni. szakértő igazságügyi szakértőnek az elháríthatatlanság vizsgálata tárgyában készített kiegészítő szakvéleményéből annak tulajdonított jelentőséget, hogy a szakértő megállapítása értelmében minden valószínűség szerint a tehergépkocsi vezető nem észlelte az elébe haladott gyalogost, így a balesetet elkerülni sem tudta. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény és annak kiegészítése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a baleset több okból is elháríthatatlan volt. Egyrészt a gépkocsi vezetője a gyalogost kizárólag a holttér tükörből láthatta volna, abban az esetben, ha a baleset nem téli időjárási viszonyok között történt volna, és a tükör, valamint a szélvédő is tiszta állapotban lett volna, továbbá ha folyamatosan a holttér-tükröt figyeli. Ez utóbbi magatartás azonban az adott közlekedési szituációban nem volt elvárható a gépkocsi vezetőjétől. Miután a behaladás és a gépkocsi elindulása közel azonos időre tehető, a holttér-tükör figyelése balesetveszélyes is lett volna. A holttér-tükröt a járművezetőnek azért sem kellett figyelnie, mert az adott helyen, az átkelőhelytől kb. 15 méterre nem kellett a gyalogos behaladására számítani.