A Fővárosi Törvényszék Mf.680532/2015/12. számú határozata. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 46. §, 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 35. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Dobos Katalin, Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

....Mf...../2015/12.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a személyesen eljárt

felperes neve(felperes címe) felperesnek

az alperes képviseletében (fél címe 2 ügyintéző: képviselő neve) által képviselt

alperes neve(alperes címe) alperes ellen

szolgálati jogvita iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...M...../2014/19. sz. ítélete ellen a felperes 20. és 21. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy a Magyar Állam javára, külön felhívásra fizessen meg 24 000 (huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket, míg az alperes részére 15 napon belül 5000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként rendelkezésére álló bizonyítékok megalapozott és okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, az abból levont helyes ténybeli és jogi következtetésekkel és a megfelelő jogszabályok alkalmazásával érdemében helytálló döntést hozott.

A másodfokú bíróság egyetértett az első fokú ítélet indokolásában kifejtettekkel is, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében, figyelemmel a Pp. 254. § (3) bekezdésében foglaltakra, annak helyes indokai alapján helybenhagyta, a szükségtelen megismétlése nélkül.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése kapcsán a következőkre mutat rá:

A felperes a fellebbezésében elsődlegesen eljárási szabálysértésre hivatkozott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság olyan okokra hivatkozással utasította el a kereseti kérelmét, amelyek tekintetében nem tett eleget a bizonyítási teherre vonatkozó, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdésében foglaltaknak.

A másodfokú bíróság a periratok közül kiemeli a 2015. február 5. napján megtartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet, amely szerint a felperes a tanácselnök kérdésére a következő nyilatkozatot tette: "Valóban, az én kereseti kérelmem csak az, és csak az lehet, hogy az alperes kizárólag a rám vonatkozó kiosztható ügyek darabszámát határozza meg. Az kétségtelen, hogy ennek jelenleg nincs egy országos viszonyszáma, háttere ügyszakokhoz, szintekhez tartozóan. Ideális esetben nyilván ennek figyelembevételével lehetne és kellene a bíróra osztható ügyek számát figyelembe venni, azonban ennek hiányában jelenleg én kétségtelenül abban a helyzetben vagyok, hogy ebben a perben azt kérhetem és kérem, hogy a munkáltatóm a rám kiosztható ügyek számát határozza meg." (3. sz. jegyzőkönyv 3. o.)