BH 2008.11.292 I. A közokirattal visszaélés egyik elkövetési magatartása, a közokirat megszerzése nem azonosítható a lopás elkövetési magatartásával, az elvétellel - Ez az azonosítás akkor is kizárt, ha a közokirat elvétele az ellopott dologgal együtt történik meg, mert a lopott dolog egyszersmind a közokirat szokásos tárolási helye - A megszerzés megállapításához hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű birtokbavétel és ilyen birtoklásra irányuló szándék szükséges [Btk. 277. §, 316. §].

II. A jogegység biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében közzétett elvi tartalmú határozatok követése az alsóbb fokú bíróságok részéről nem kötelező - Az eltérés ugyanakkor a jogegység sérelmét jelenti, s a felülvizsgálati eljárásban az eltérő döntést tartalmazó határozat megváltoztatásához vezet - Az elvi határozattól eltérés a jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indokolhatja [1997. évi LXVI. tv. (továbbiakban: Bszi) 27-28. §-ok, Be. 427. §, 12/2001. (V. 14.) AB határozat].

A kerületi bíróság a 2007. január 8-án kihirdetett ítéletével D. M. I. r. terheltet lopás vétsége és okirattal visszaélés vétsége miatt, mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, N. K. II. r. terheltet lopás vétsége és okirattal visszaélés vétsége miatt, mint bűnsegédet halmazati büntetésül, 7 hónap fogházbüntetésre ítélte, míg L. K. III. r. terheltet lopás vétsége, és okirattal visszaélés vétsége miatt, mint bűnsegédet 2 évre próbára bocsátotta.

A megállapított tényállás szerint az egymással rokoni kapcsolatban álló terheltek 2006. augusztus 16-án lopási szándékkal bementek a városba.

Elhatározásuknak megfelelően 16 óra 50 és 17 óra 40 kö­rüli időben a 4-6-os villamoson utaztak, és a szerelvényeken, valamint a megállókban - elsősorban külföldi turistákkal kapcsolatban - többször eredménytelen előkészületet tettek zseblopás elkövetésére alkalmas helyzetek megteremtésére.

Az O. téren egy olasz állampolgárságú férfire figyeltek fel, akit a villamosra felszállva is követtek, majd ott körbevettek. D. M. I. r. terhelt kivette a sértett nadrágjának zsebéből a pénztárcáját, míg a II. és III. r. terheltek figyeléssel biztosították társuk zavartalan tevékenységét. Az ezután következő megállóban mindhárman leszálltak, miközben az I. r. terhelt kezében tartotta a sértettől elvett pénztárcát. A tevékenységüket mindvégig figyelemmel kísérő civil ruhás nyomozók ekkor intézkedést kezdtek a terheltekkel szemben. Erre az I. r. terhelt az elvett pénztárcát bedobta a villamos ajtaján és menekülni próbált. Ugyancsak menekülni próbált a II. r. terhelt is.

A pénztárcában - amelynek értéke 10 eurót tett ki - 40 euró készpénz volt, továbbá abban volt elhelyezve az olasz állampolgárságú sértett személyi igazolványa. A cselekménnyel érintett elkövetési érték összesen 13 793 forint. A tettenérés eredményeként a sértett a pénzét és a személy igazolványát is visszakapta.

A kerületi bíróság nem osztotta a védelem azon okfejté­sét, hogy az I. r. (s ebből eredően a II. és III. r.) terhelt az okirattal visszaélés bűncselekményét nem követte el.

A Btk. 277. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény az elkövetési magatartás kifejtésével, jelen esetben az okirat (közokirat) megszerzésével befejezetté válik. A megszerzés birtokbavételt jelent. Az elkövetési magatartás pedig - minthogy a sértett beleegyezése nélkül történt - azonos a lopás elkövetési tevékenységével, az elvétellel. A jogtalan elvétellel, a bűncselekmény befejezetté válik.

A bíróság csak abban osztotta a védelem álláspontját, hogy a közokirattal visszaélést az I. r. vádlott eshetőleges szándékkal valósította meg. Az elkövetéskor az I. r. vádlott szándéka ugyanis elsődlegesen pénz szerzésére irányult, de gondolhatta, hogy a külföldi állampolgár sértett valamilyen közokiratot feltétlenül magánál tart, tehát annak eltulajdonítására irányuló legalábbis eshetőleges szándéka fennállott.

A bíróság azt is kifejtette, hogy nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság védő által csatolt eseti döntésével, megjegyezve, hogy ennek számos eseti döntés ellentmond, s a bírói gyakorlat "a hivatkozott 2001. évi 397. számú állásfoglalással ellentétes".

Az ítélet ellen D. M. I. r. terhelt és védője jelentett be fellebbezést az okirattal visszaélés alóli felmentés és a büntetés enyhítése érdekében. A II. r. és a III. r. terheltek tekintetében az ítélet perorvoslatok hiányában első fokon jogerőre emelkedett.

A F.-i Bíróság a 2007. június 7-én meghozott végzésével a kerületi bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében - a közbizalom elleni bűncselekmény megnevezését közokirattal visszaélés vétségére pontosítva - helybenhagyta.

A határozat indokolásában kifejtette, hogy a védői jogi állásponttal szemben - ismerve a jelenleg is alakuló ellentétes joggyakorlatot - a másodfokú bíróság a kerületi bíróság okfejtését osztja, amely szerint a Btk. 277. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény esetén a közokirat megszerzése a lopással lényegét tekintve azonos elkövetői magatartást takar. A közokirattal visszaélés vétsége nem célzatos bűncselekmény, eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Amikor a terhelt a sértett nadrágja zsebéből a pénztárcát kivette számolhatott azzal, hogy abban közokiratok is fellelhetőek. A személyi igazolvány sértett beleegyezése nélküli jogellenes megszerzése folytán a Btk. 277. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény megállapítható. Az I. r. terhelt a sértett pénztárcáját akkor dobta fel a villamosra, - anélkül, hogy tartalmát módja, lehetősége lett volna megnézni - amikor a tettenéréskor a rendőri intézkedés megkezdődött. A közokiratnak - a pénztárcával együtt történt - eldobása az eltulajdonított tárgyaktól való szabadulást célozta csupán, ami a bűncselekmény befejezettségén nem változtat.

A jogerős határozat ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. r. terhelt védője élt felülvizsgálati indítvánnyal a terheltnek a közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alóli felmentése érdekében.

Álláspontja szerint a terhelt az okirattal visszaélés bűncselekményt nem követte el, hiszen - amint ezt a Btk. kommentárja és számos eseti döntés is alátámasztja - "ahhoz, hogy az okirat megszerzése, és ezáltal az okirattal visszaélés bűncselekménye megvalósuljon, a hosszabb birtokbavételre irányuló szándék feltételével egyidejűleg kell, hogy megvalósuljon az okirat feletti uralom, … Mindez a szóban forgó ügyben nem állt fenn.

Az 1999/3. számú és 2001/397. számú bírósági elvi határozatok figyelembevétele mellett egyértelmű, hogy az I. r. terheltnek az okirattal visszaélés bűncselekménye nem róható terhére. Az idézett elvi határozatok, amelyek az egységes jogalkalmazást hivatottak szolgálni, arra mutatnak rá, hogy "az okirattal visszaélés bűncselekményénél a törvényi tényállásban használt "megszerzés" fogalom nem csupán pillanatnyi elvételt, hanem tartós, hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavételt jelent". Az ilyen tartós, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavétel, az alatt a rövid idő alatt, amíg a kérdéses pénztárca a terhelt kezében volt, nem valósulhatott meg.