A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30224/2007/6. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1972. évi 31. törvényerejű rendelet 19. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.630000/2005/23., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40436/2006/8., *Kúria Gfv.30224/2007/6.*

***********

Gfv.IX.30.224/2007/6.szám

A Magyar Köztársaság Nevében !

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Baráth Attila János ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Horváth Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen a Fővárosi Bíróságnál 45.G/P.630.000/2005. szám alatt kártérítés iránt indított és a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.436/2006/8. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán 2007. szeptember 4-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.436/2006/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kettőszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget és az államnak külön felhívásra 2,500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az irányadó tényállás szerint az alperes a cégjegyzékbe 1989. áprilisában bejegyzett Kft-nek 1990-ben megkötött kölcsönszerződések alapján összesen 715 millió forint összegű kölcsönt folyósított, majd 1991. február 12-én kelt levelével a kölcsönszerződéseket azonnali hatállyal felmondta. Miután azonnali beszedési megbízásai csak részben vezettek eredményre, a szerződések közjegyzői záradékolásával összesen 1,017.661.173 Ft és járulékai behajtása érdekében végrehajtási eljárásokat kezdeményezett a Kft-vel szemben. Ezt követően tárgyalások kezdődtek az alperes és a Kft. között, majd 1992. február 14-én a Gyöngyösi Városi Bíróság Végrehajtó Irodájában megkötött megállapodással - a kölcsöntartozás egy részének ily módon való rendezésével - a Kft. ingóságok, ingatlanok tulajdonjogát, továbbá őt megillető követeléseket ruházott át az alperesre összesen 896,693.985 Ft értékben. Az újraértékelési jogát az alperes fenntartotta, ugyanakkor vállalta, hogy a fennmaradó hitelösszegek vonatkozásában a végrehajtási eljárást szünetelteti. A megállapodás megkötésekor a cégjegyzék szerint a felperes volt a Kft. ügyvezetője, tagjai pedig - az alapítás óta - a felperes és Z. L-né voltak. A megállapodást a Kft. képviseletében dr. K. M. és K. A. írták alá. A megállapodás alapján utóbb sor került az alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére. A Heves Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság 1991. november 22-én kérelmet nyújtott be a Kft. fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolási eljárásának megindítása iránt, a Kft. 1992. június 18-tól felszámolás alatt állt, majd annak befejezése után 2005. november 17-én törölték a cégjegyzékből.

A felperes 2005. szeptember 9-én benyújtott keresetében kártérítés címén 33,198.896.250 Ft tőke és ennek 1992. február 14-től járó kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. A kereset szerint az alperes semmis és jóerkölcsbe ütköző megállapodás megkötésével, illetve társadalmi érdeket is sértő jóerkölcsbe ütköző eljárásával jogellenes magatartást tanúsított, ezzel okozati összefüggésben következett be a Kft. vagyonvesztése, melyre tekintettel a felperest mint a Kft. tulajdonosát kár érte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 23. sorszámú ítéletében a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság szerint nem minősül semmisnek a perbeli megállapodás a felperes által megjelölt okok miatt. A keresetben írtakkal szemben ugyanis a megállapodás megkötésekor a Kft. még nem állt felszámolási alatt, vagyona tehát nem volt része a felszámolási vagyonnak, így azzal szabadon rendelkezhetett. Dr. K. M. és K. A. megbízottként jogosultak voltak a megállapodás aláírására. Az alperessel folytatott tárgyalások során is képviselhették a felperest, a felperes mellett aláírták ők is az alperes felé 1992. január 7-én tett ajánlatot, és figyelemmel arra, hogy eljárásukat a felperes nem kifogásolta, sőt megerősítette, nem követett el az alperes jogellenes magatartást azzal, hogy nem vizsgálta és nem vonta kétségbe képviseleti jogosultságukat a megállapodás megkötésekor. Nem tekinthető a megállapodás semmisnek amiatt sem, hogy annak jóváhagyása a Kft. taggyűlése részéről az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 183.§ (2) bekezdés g/ pontjában írtak ellenére elmaradt. Az alperes nem önkényesen, hanem a megállapodásban írt jogfenntartó nyilatkozat alapján módosította utóbb - szakvélemény beszerzését követően - a szerződésben megjelölt értékeket. A felperes által 1992. június 1-jén aláírt felperesi számla is az így módosított 623,320.814 Ft-ot jelölte meg, az 1992. február 14-ei megállapodásra és az 1992. május 19-ei "tudomásulvételre" hivatkozással. Jogerős ítélet állapította meg az azonnali hatályú felmondás és a tartozás behajtása érdekében végzett inkasszók jogszerűségét, az pedig nem jogellenes, hanem az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 70.§-a által megkívánt jogszerű magatartásnak minősül, hogy az alperes a még fennálló tartozás mielőbbi behajtása érdekében az adóssal megállapodás megkötésére, a jogviszony mielőbbi lezárására törekedett. Erre tekintettel a felperes a megállapodás jóerkölcsbe ütköző voltára is alaptalanul hivatkozott.

A felperest tehát nem az alperes jogellenes magatartásával, hanem a Kft. gazdálkodási tevékenységével okozati összefüggésben érhette csak kár, melyért az alperes nem tehető felelőssé.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállás alapján helytálló jogi következtetésekre jutott és bár tévesen hivatkozott a perbeli megállapodás megkötése után hatályba lépett Htp. rendelkezéseire, - melyre való hivatkozást a másodfokú bíróság mellőzni rendelte - helyes indokolással döntött a kereset elutasításáról.

A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a kölcsönszerződések érvényes felmondása miatt kellett volna az adósnak egyösszegben és azonnal teljes tartozását visszafizetnie, és azért került sor végrehajtásra, mert erre nem volt képes. Ha a végrehajtás során nem került volna sor egyezségkötésre, a végrehajtási eljárás szünetelésének hiányában a végrehajtó értékesítette volna a Kft. vagyontárgyait, illetve azok a felszámolási vagyonba kerültek volna. Figyelemmel arra, hogy a felszámolási eljárást befejező 2005. június 13-án meghozott határozat szerint csak közel 83 millió forint összegű "E" kategóriás hitelezői igény került kielégítésre, az ezen felüli hitelezői igények viszont további vagyon hiányában kielégítetlenek maradtak, nem lehet arra következtetni, hogy a felperes mint résztulajdonos a felszámolás befejezésével vagyonhoz jutott volna. Nincs okozati összefüggés a perbeli megállapodás megkötése és a felperes üzletrészének értékcsökkenése és profitvesztése között, a kártérítési kereset jogalapja tehát hiányzik.