A Fővárosi Törvényszék Mf.642043/2013/4. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 247. §, 253. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 100. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

....Mf..../2013/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Funtig Zoltán ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Pozderka Gábor ügyvéd (fél címe 2) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ....M..../2011/18. számú ítélete ellen az alperes által 19. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t .

A Fővárosi törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyja azzal, hogy a felperes munkaviszonya alperesnél 2014. április 25-én szűnt meg.

A felperes kereset felemelésére tekintettel kötelezi alperest, hogy fizessen meg felperesnek elmaradt munkabér címén további 3.543.564,- Ft-ot, és ennek az esedékesség középarányos idejétől, azaz 2014. január 8-tól a kifizetésig járó törvényes kamatát.

Kötelezi alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül felperesnek 152.000,- Ft + áfa, azaz 193.040,- Ft másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva megállapította, hogy alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményeként kötelezte alperest 13.634.114,- Ft elmaradt munkabér és kamata, valamint nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő átalány kártérítés címén 4.049.792,- Ft megfizetésére. Ezen túlmenően az alperest 303.734,- Ft + áfa perköltségben marasztalta, és rendelkezett az eljárási illeték állam általi viseléséről.

Ítélete indokolásában a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felmondás okaként megjelölt átszervezés, létszámleépítés nem valós, mert a felperes munkakörét újonnan felvett munkavállalóval töltötték be, és nem valósult meg a célként megjelölt költséghatékonyság sem, hiszen 1. személy foglalkoztatása ugyanolyan munkabérrel történt, mint korábban felperesé. A keresettel támadott felmondó intézkedés tehát jogellenes, ezért felperes az elmaradt munkabérére jogosult, amit az elsőfokú bíróság az ítélethozatal napjáig 506.224,- Ft átlagkereset figyelembe vételével 13.634.118,- Ft-ban határozott meg. Részben találta alaposnak a felperes átalány kártérítés iránti igényét - mérlegelve a felperes munkaviszonya fennállásának időtartamát, a jogsértés súlyát, nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte e jogcímen az alperest.

Bár az ítélet rendelkező része erre nézve rendelkezést nem tartalmaz, azonban az indokolásból kitűnik, hogy a felperes ezt meghaladó - további négy havi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés iránti igényét az elsőfokú bíróság elutasította.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, tartalmilag annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását és a felperes perköltségekben marasztalását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mivel az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a tanúvallomásokat, azokból egyes részleteket kiragadva, az ellentmondások tisztázása nélkül csak azok bizonyos részeit vette figyelembe. 2. személy, 3. személy, 4. személy, 1. személy és 5. személy is megerősítették, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetését követően a munkakörét 3. személy vette át, továbbá 1. személy nem a felperes által végzett operatív informatikai vezető tevékenységet látott el, hanem egyfajta stratégiai tanácsadást nyújtott az informatika, telekommunikáció területén. Az elsőfokú bíróság a döntését 5. személy szubjektív véleményével támasztotta alá, figyelmen kívül hagyva azon bizonyított tényt, mely szerint az alperes az átszervezés, racionalizálás részeként a felperesen kívül más munkavállalót (6. személy informatikus) is elbocsátott az informatikai területről. A periratokból kitűnik, hogy alperesnél a tárgyi időszakban a teljes szervezetet érintő átszervezés zajlott le, a felmondás indoka tehát valós és okszerű volt.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult.

Fenntartva perbeli nyilatkozatait hangsúlyozta, hogy valójában az informatikai vezető személyében történő személycsere valósult meg, amit alperes jogellenesen próbált meg a létszámcsökkentés indokával végrehajtani. Felperes jogviszonyának megszüntetése költségcsökkentést sem eredményezett, hiszen az új munkavállaló azonos bérezéssel került felvételre. A periratokhoz csatolt e-mailekből látható, hogy a felperes helyére felvett új munkavállaló operatív módon is irányította az informatikai területen dolgozó munkavállalókat, így alperes azon állítása sem nyert bizonyítást, hogy kizárólag stratégiai tanácsadói feladatai voltak 1. személynak.